Jᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

15 - Édesebb mint a méz

Már percek óta csak álltunk a parkolóban Jisoora várva.

- Nem hiszem el ezt a lányt... -sóhajtott fel Jennie. - Félórája mondta azt, hogy tíz perc múlva itt lesz. -kezdett el idegesen dobolni autója kormányán.

- Attól, hogy idegeskedsz még nem fog hamarabb ideérni. -tettem a hozzá közelebb eső kezemet idegesen doboló ujjaira.

- Dehogyis nem. -nevetett fel kissé. - Megfogja érezni messziről, hogy fülest kap. Megmondtam neki, még múltkor, hogy ha meg egyszer ilyet mer velem csinálni akkor kap... Erre mi van?!

- Méreg zsák. -nevettem fel végül. - Aranyos ahogy ilyenkor kicsit felfújod a pofidat. -nevettem továbbra is.

- Ha- ha. -mutatta meg műnevetését. - Én nem aranyos vagyok, hanem egy éppen robbanni vágyó bomba, aki ennek fejében még éhes is, plusz arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen filmet fogunk nézni... Túl sok a külső hatás.

- Ne nyugtalankodj már. -kezdtem el simogatni karját, majd tekintetemet makacsul az arcán kezdtem el tartani.

- De igen, nyugtalankodok. Méghozzá jogosan. -fordult felém. - Most mond azt, hogy nem.

- Nem. -vágtam rá.

- Na szép.. -húzta el ajkát.

- Na jó, mi nyugtatna meg? -érdeklődtem.

- Hm.. -gondolkodott el a mellettem lévő. - Nem tudom. -vonta meg egyik vállát. - Téged mi nyugtat meg ha ideges vagy?

- Engem? Hát... -kezdtem el habozni.

Igazából pontosan tudtam, hogy mi az ami megnyugtat. Ha elmehetek a gyakorló pályámra és lövöldözhetek, vagy ha éppen a bokszzsákot ütlegelhetem szét, de ezt egyértelműen nem mondhattam meg neki.

- Egyszerűbb lenne azt elmondanom, hogy jelenleg mi az ami megnyugtatna. -jelent meg arcomon egy bátortalan mosoly.

- Hallgatlak. -pillantott felém érdeklődve.

- Hallgatni ezt nem kell, csak... -vezettem kezemet lassan a lány arcára, majd nyugtató köröket kezdtem el rá rajzolni. - ...szimplán érezned. -hajoltam hozzá egyre közelebb, majd amikor már súrolták egymást ajkaink Jennie megszólalt.

- Első randin előtt s után nincs csók. -súgta mosolyogva.

- Én ezt most akkor a másodiknak tekintem a kávézó után. -feleltem, majd már be is zártam az ajkaink közti szűk rést.

Csókja édesebb volt a legdrágább méznél is, az érzés pedig amit biztosított egyenesen az égbe repített, majd hirtelen vissza mikor lassan alvált csókjától égő ajkaimtól.

Egy széles mosollyal az arcomon pillantottam a lányra, ki picit beharapta pirosló alsó ajkát, majd lesütötte szemeit s egy aprócska mosoly jelent meg az ő arcán is.

Vajon azt érezte amit én?

Érezed, azt az elsöpörhetetlen vágyat csókom iránt, mint én?

Ki kell derítenem.

- Megnyugodtál? -kérdeztem halkan, mire a lány rögtön rám nézett, de egy árva hang nem hagyta el a száját. - Mert szívesen nyugtatlak tovább, ha nem. -mondtam mosolyogva.

- Igazán? -gondolkodott el. - Tudod, érzek még némi feszültséget. -bólintott aprókat. - Jajj, nézzenek oda.. -nyúlt arcom irányába. - Csak nem meleged van?! -simított végig mosolyogva kissé piros arcomon.