- Jó reggelt - ültünk le az asztalhoz. - Nektek is - köszöntek vissza. Megrendeltük a reggelinket ,miután ettünk ,felmentünk a táskámért ,majd elmentünk bérelni két autót. A miénk:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A Dorothyéké:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Aztán elmentünk , a partra. - Be kensz naptejjel- kérdeztem Adamtól. - Persze ,szerelmem - vette ki a kezemből a tubust. Noahék elmentek venni jégkásat ,mig mi vettünk napozó ágyakat. - Gyere kenjelek be én is téged - állitottam meg Adamat. - Hagyad nem kell- mondta és leült az egyik ágyra . - De kell... - erösködtem. - Nem kell- nézett fel rám. - Szivem lefogsz sülni ,olyan leszel mit a paprikás csirke- nyomtam egy adag krémet a kezembe ,és Adam hátát kezdtem el kenni. - Jól van...már megtanulhattam volna , hogy ne szálljak veled szembe ,mert ugyis te gyözől- puszilta meg a hasam a szemét forgatva. - Na látod ,most igazat mondtál- csuktam be a naptej tetejét ,és beletettem a táskámba. Le akartam feküdni ,a napágyamra, de Adam a hasamnál fogva az ölébe ültetett. - Tudod ,hogy mennyire szeretlek?- kérdezte két csok között. - Valahányszor akadékoskodsz pedig csak jót akarok neked , olyankor nem érzem hogy szeretsz - néztem rá szomorúan ,és az ölembe ejtettem a két kezem. - Nagyon szeretlek , senki nem tud ennél jobban szeretni ,mintahogy én szeretlek téged- vont magához és egy csokot nyomott a számra. - Én is nagyon szeretlek- fontam a nyakába a kezeim.
,, Annyira szeretem ezt a fiut, de tényleg ,hogy nincsenek rá szavak . Ha véletlen elveszteném ... meghalnék ....nem tudnék nélküle élni . Soha nem szerettem ennyire senkit mint most őt. Egyszerüen úgy imádom ,ahogy van !!!! Mindent imádok benne , a szémét ,ahogy néz rám, azt a kocos haját mikor felkel, mikor átölel a karjaival, a csokjait...MINDENIT!!!!!! Köszönöm Istenem , hogy az életem része lett, és remélem az mard örökre!!!!,,
- Édeseeeeeem jól vagy ?- simitotta meg az arcom ,ezzel kizakkantva a gondolataimból. - Jaaaa... igen- vilantottam egy mosolyt. - Biztos ? Min gondolkottál el úgy hogy , ennyire elszomorodtál?- nézett rám kiváncsian, és megszorosabban vont magához mint az előbb.
