Lucifer fans

8. Rész

Felhívtam anyát. Felvette hála az Égnek. Vidáman és megkönnyebbülve szóltam bele a telefonba.

-Szia! Hol vagy? Már aggódtam, hogy sokáig vagy távol.
-Ha élve kell az anyád gyere a lakás elé.-szólt bele egy női hang.

Ezzel le is rakta a telefont az ismeretlen személy. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Eltöltött az aggodalom.

Lucifer fans

Csatlakoztál a csoportos híváshoz

-Na és akkor az volt, hogy elcsúsztam és az egész szavalós csoport nevetett rajtam, hatalmas volt. Ohh szia Sarah. Helyzet?-storyzgatott Kitty.
-Anyát elrabolták. Lányok...ha ne adj Isten valami történne velem...
-Erről hallani sem akarok! Semmi baj nem lesz, nyugodj meg!-nyugtatott Nicole.
-Lényeg a lényeg: szóljatok akkor Lucifernek kérlek.
-Nyugi semmi baj lesz, de ha nem hívsz vissza mondjuk 18 óráig akkor felkeresem őt. Megfelel?-ajánlotta fel Nicki.
-Igen, köszönöm.

Kiléptél a csoportos hívásból

Lementem az ajtó elé. Valahogy úgy éreztem, hogy el kell vinnem a hamut is. Lementem a lépcsőn. Gombóc volt a torkomban. Megálltam az ajtó előtt. Hezitáltam egy percig...majd kinyitottam az ajtót. Körül néztem. Senkit nem láttam. Egyszer csak csörgött a telefon. Anya hívott vagyis hát valaki anya telefonjáról. Felvettem.

-Nos, kicsit sokáig tartott, de elnézem. Most, hogy lásd kivel van dolgod megmondod hol van anyád cserébe...
-Miért cserébe?
-Ha szervezel nekem egy találkát Luciferrel.
-Miért akarsz vele találkozni?
-Mert van pár elintéznivalóm vele. Ahhoz neked semmi közöd. Csak szervezd le vele.
-Rendben, rendben. Adj fél percet.

Leraktam a telefont. Már értettem kb miről van szó: egy olyan szinten megszállott lány aki ölni tudna Lucifer miatt. Hogy lehet valaki ennyire megszállott, hogy csak azért elrabolja az én édesanyám, hogy Lucifer közelébe tudjon férkőzni? Egyszerűen nem század a csaj. Ráírtam egyből amint leraktam a telefont.

Lucifer

Én: Szia. Nagy bajban vagyok.

Most már csak várnom kellett mikor ír vajon vissza. Amúgy is akartam vele beszélni a sebe miatt. Két perc nem telt már válaszolt is.

Lucifer

Lucifer: Szia. Mi baj?
Én: Valaki elrabolta az édesanyám...És veled szeretne találkozni...
Lucifer: Hol vagy? Odamegyek.
Én: De jól vagy? Tudsz járni minden?
Lucifer: Repülni is tudok babám. Na, de hol vagy?
Én: A lakás előtt.
Lucifer: Fél perc és ott vagyok.
Én: Köszönöm.

Tényleg nem telt el fél perc és sétálva tartott felém. Odajött mellém, láttam a tekintetében, hogy azért ő is tele van aggodalommal.

-Most mi a teendő?-kérdezte.
-Visszahívom a rajongód. Aztán ha itt lesz lehet megfojtom a végén.
-Nyugodj meg.

Felhívtam anyum számát. Fel is vette az ismeretlen nő. Beleszólt azzal a kibaszott nyávogós hangjával.

-Na? Megvan Lucifer? Már olyan rég láttam őt. Ahw...
-Igen. Hol van az anyukám?
-Megyek én is és viszem anyád is. Nyugodj meg.
-Nagyon nyugodt lehet bazdmeg!
-Ne szájaskodj...Te jársz rosszabbul...Na szió!

Le is rakta a telefont. Fhu ez a picsa. Ki idegel mostmár tényleg. Ha nem az anyám élete múlna rajta nem állnék vele szóba.

-Mit mondott?
-Mindjárt itt lesz.
-Akkor várunk.

Egy lány jött. Anyám jött mögötte teljesen szorosan. Láttam anyum arcán a félelmet kiülve. Csendes kis környék a miénk, a lélek alig jár erre. Ahogy jött a lány megfigyeltem. Vállig érő vörös haja volt, ilyen átlagos testalkata volt viszont ha nagyon agresszív lennék simán meg tudnám verni őt. Dühös voltam, de nem eshettem neki anyám élete miatt. Luciferre ránéztem. Aggodalmat láttam a tekintetében. És amit még eddig soha: félelmet. Hirtelen megbökdöste picit az oldalam.

-Sarah baj van...-súgta a fülembe Lucifer.
-Miért?-suttogtam neki.
-Ő nem egy "olyan" rajongó.
-Milyen?
-Olyan meg akar ölni típusú rajongó.
-Angyal?
-Nem.
-Akkor?
-Rosszabb...