Lucifer fans

22. Rész (VÉGE)

1 év telt el az eset óta...elérkezett a várva várt 1 év ami nem mást jelentett: kezdetét veszi a háború. A másik meg, hogy a Pokolban lakunk már ami nem is olyan rossz hely, mint az ember hinné.

Úgy kezdődött, mint minden egyes nap. Felkeltem fogat mostam megmostam az arcom stb...mégis más volt. A fiúk nem voltak itthon. Mi csak a lányokkal ültünk otthon és vártunk. Mindenkinek meglett idő közben a szerződése. Aggódtam. Minden nap eszembe jutott az álmom melyben Lucifer fejét tartotta valaki. A háború vajon hol folyt? Nem máshol, mint nálunk embereknél, mivel mindkét fél számára semleges hely kellett. Épp iszogattam a teám mikor hirtelen Eric futott ki vidáman. Jaj, hogy ki is Eric? Remélem emlékeztek még a kis srácra aki majdnem megölt, mert hát ő az, na meg már nem is olyan kicsi. 

-Sarah most kaptam jelentést Lucifertől!

A teámat kiköptem sugárba úgy meglepett. Még csak 3 napja kezdődött el. Egy ilyen nagy háború kb. 1 évig is zajlik ha nem több erre már 3 nap után jelentést kapni...furcsa...

-Mi áll benne?!
-Azt írta menjünk azonnal a helyszínre.
-Ezt nem Lucifer küldte!
-Miért vagy ebben olyan biztos?
-Soha nem kockáztatná az életünket...
-De alá is van írva. Nézd!

Megmutatta a levelet ami tényleg alá volt írva. Gyanús volt nekem az egész...

-Várunk.
-De azt írta azonnal...
-Honnan tudod, hogy ő írta?
-Aláírás...
-Simán oda hamisíthatják. Ha annyira sürgős küld még egyet.
-De ha az élete múlik rajta?
-Mi nem vagyunk elég erősek...minket csak felhasználhatnak ellene...semmi több...
-Biztos vagy ebben? Csak, mert tudom nagyon jól, hogy sok mindent megálmodsz...
-Honnan?! 
-Lucifer egy beszélgetésünk közben elmondta.
-Ohh...értem.
-Bocsi...
-Semmi baj, nyugi. A lényeg a lényeg: várunk, mert az a biztos.
-Rendben...
-Nem lesz semmi baj, tud magára vigyázni.

Nicki épp jött be. Látta a búskomor arcunkat és az ő életkedve is 0 lett.

-Mi történt?

Nem szóltunk semmit csak a kezébe nyomtam a levelet. Ahogy olvasta neki is elakadt a szava.

-Biztos, hogy nem ő írta...100%
-Én is így érzem...de...ki írta akkor és az a valaki honnan tudja a címet?
-Ki kéne deríteni...
-Oda kell mennünk...de álruhában...
-Így gondolod?
-Igen.

Másnap összekészültünk. Kiderült a smink csodákra képes. Nicole és Kitty olyan szinten kifestett minket, hogy felismerhetetlenek lettünk. Ahogy odaértünk csak távolról néztük a történéseket. Hulla hulla hátán. Nem lehetett megmondani, hogy kik állak nyerésre. Egyet soha nem értettem: mi a lényege ennek a háborúnak? Nem is hódító háború, semmi olyan amitől jobb lenne bármelyik félnek. Egyre közelebb merészkedtünk. Mikor megláttak minket abba maradt a harc ami eléggé érdekes. 

-Ne lőjetek! Emberek! Egyet sem ölhetünk meg!-szólalt meg valaki az angyalok közül.
-Ugyan ez a parancs!-csengett fel egy ismerős hang.
-Valaki vigye el innen ezeket!-kiáltott az egyik angyal.
-Van nevünk is!-förmedt rá Nicole.
-Ki nem szarja le?-szólt egy másik.

Én nem bonyolódtam bele az e fajta vitákba. Az az ismerős hang nem Luciferé volt sajnos...Mammon mély hangja volt. Minden tekintetemmel őt kerestem.

-Húzzatok már innen srácok!
-És ha nem?!

Egyszer csak megfagyott bennem a vér...Lucifert láttam a földön kúszva. Egy angyal épp célba vette őt, mit sem törődve a paranccsal.

-Lucifer vigyázz!-ordítottam torkom szakadtából.

Mindenki rám kapta a tekintetét kivéve az az egy angyal. Épp húzta volna meg a pisztoly ravaszát amikor lövés dördült. Egyenesen fejbe kapta, nem mástól, mint Beelzebubtól.

-Mi a rákért van ez az egész háború?! Mi haszon van belőle?

Senki nem tudta megválaszolni. Csak suttogtak egymásnak.

-Igaza van sajnos...-kelt fel Lucifer.-Miért kell befejezni amit anno elkezdtünk? Békét ajánlok. Nem kell több vérnek folynia. Gondolom rengeteg embert vár haza a családja...mint ahogy engem is.

Annyira elérzékenyültem amikor ezt mondta. Legszívesebben odarohantam volna átölelni, de még nem fedhettem fel magam. Ha megtudják most kik vagyunk akkor lehet azt gondolnánk manipuláljuk őket és hátba szúrnánk őket. 

-Menjünk.-súgta Kitty.
-Szerintem is.-mondta Panna.

Gyorsan elmentünk a helyszínről. Meg se álltunk a kapuhoz vezető utolsó utcáig. Ekkor szét váltunk nehogy bárki is kövessen. Mivel már megbeszéltük a tervet tudtuk a rejtett utcákat ami oda vezetett. 10 perc múlva a kapunál találkoztunk. Bementünk és leszedtük a fiú álcánkat.

3 nap múlva

1 hét telt el mióta elmentek a fiúk a háborúba. Nem tudtuk Korán reggel volt amikor csöngettek. Kicsoszogtam pizsamába ajtót nyitni. Mikor megláttam ki állt az ajtóban nem bírtam mozdulni se. Lucifer karjába ugrottam. Mindenki megkereste a társát. Eric is odafutott. Olyan volt számára Lucifer, mint egy bátyó. Csak öleltük egymást zokogva. Végre vége lett és biztonságba tudhattam azokat akiket szeretek.