Lucifer fans

14. Rész (Nicole randija)

Izgatott voltam és fel voltam dobódva. Mammon ma dobott nekem egy üzenetet, hogy elmennék e vele egy randira. Megkérdezte azt is hova mennék szívesen. Mondtam neki egy mozizás jó lenne szóval most órák után megnézünk egy filmet. Utolsó óránk kémia volt ami felért egy kínzással. Mikor kicsöngettek gyorsan elrohantam mosdóba, magammal hurcoltam Nickit is. Megigazítottam a hajam, mert tökéletesen szerettem volna kinézni. Mikor mentünk vissza fele Mammon már ott várt minket. Mint mindig most is iszonyat helyes volt. Beletúrt a hajába és úgy nézett ki, mint egy modell.

-Szia Cica!
-Szia!-mondtam picit zavartan.

Eközben láttam Leviathan is jött fel a lépcsőn. Bement az osztályba Nicki után.

-Nos, már megvettem a jegyeket. Zombis film jöhet?
-Persze. Szeretem a zombis filmeket.
-Én meg téged-vágta rá Mammon.
-Ohh...-pirultam el.

Egyet kellett tudni Mammonról: ha ő pénzt költ valakire akkor az a személy tényleg fontos lehet számára. Kivételesnek éreztem magam. Elindultunk a mozi felé. Bementünk. Elrendezte az egészet Mammon. Sőt még vett popcornt és kólát is. Erre nem számítottam egyáltalán

-Mennyi volt? Kifizetem.
-Nem, mindent én állok.
-Tényleg?
-Igen.
-Köszönöm.

5 perc múlva beültünk a vetítésre. Egyszer csak egy eléggé ijesztő jelenet volt és véletlen megfogtam Mammon kezét. Mikor elkaptam ő utánna nyúlt és újra megfogta. Ránéztem. Elvesztem az arany szemeiben. Ritkán lát az ember ilyen szép szemeket, és nekem most volt rá lehetőségem. Mikor vége lett a filmnek úgy döntöttünk elmegyünk sétálni. A liget mellett döntöttünk ha már ott beszéltünk először. Leültünk egy padra és elkezdtünk poenkodni úgy mindenről is. Nagyokat nevettünk, tőlünk volt hangos a liget. Egyszer véletlen túl közel került mindkettőnk arca a másikéhoz. Elkaptam a fejem és zavarba jöttem.

-Ne haragudj.
-Fordulj ide.

Odafordultam. A kezét a tarkómra rakta, a másik a derekamra csúszott. Közelhúzott magához és megcsókolt. Ez volt a mi első közös csókunk. Szenvedélyes volt és romantikus. Az a Mammon aki mindenkivel flegma most kedves volt, vicces és nem utolsósorban szenvedélyes. Ezután nekem is kellett mennem. Sajnos. Pedig még a kanapéján egy kis ölelkezős filmnézést beadtam volna, de amit anya mond olyan kb, mint a Szentírás: ha menni kell, menni kell.

-Megharagszik anyukád ha a barátod kocsival visz haza?
-Van kocsid?

Ekkor megpörgette a kocsikulcsát. Meglepődtem nagyon bár gondolhattam volna, mert ő a leggazdagabb testvér.

-Szerintem nem fog megharagudni.
-Akkor menjünk el a házunkhoz. Ott parkolok.

Elsétáltunk kézen fogva addig, kiállt a garázsból az autójával. Kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Figyelmes. Beültem, ő is beült. Bekapcsolta a rádiót és hazafele menet zenére hülyéskedtünk. Mikor a házunkhoz értünk még elcsattant egy utolsó csók, majd integetéssel búcsúztattam őt.