Lucifer fans

15. Rész (Nicki randija)

Nicole kémián odaült hozzám. Így már nem volt olyan unalmas az óra. Mindketten izgultunk a randink miatt. Óra végén elkísértem őt a mosdóba. Megigazítottam a sminkem, mert ilyen különleges alkalmakkor teszek fel egy szempillaspirálon kívül mást is. Félt egy részem, hogy csalódni fogok, de egy részem azt is tudta, hogy csodás lesz. Igyekeztem optimista lenni és csak a jó dolgokat látni meg az egészben. Nem véletlenül találkoztunk, nem véletlen védett meg aznap. Amikor végeztünk az osztály felé vettük az irányt. Láttam Mammon már ott várja Nicolet. Rákacsintottam a lányra és bementem az osztályba. Összepakoltam a cuccaim. Egyszer csak megjelent mögöttem valaki és mivel jók a reflexeim megfordultam egyből. Leviathan volt az.

-Nyugi! Csak én vagyok az!
-Huhh megijedtem, hogy ki lehet az.
-Azta...
-Mi az?
-Gyönyörű vagy!-mondta féloldalas kacér mosollyal.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-Hova megyünk?
-Arra gondoltam megihatnánk egy kávét. Mit szólsz hozzá?
-Csodás lenne.

Elindultunk a közeli kávézóba. Rendelt kettő lattet és leültünk. Beszélgettünk. Épp a hobbijainkról volt szó.

-Én szívesen elmennék veled horgászni és vadászni is...veled bárhova.

Olyan aranyos volt. Mikor ezeket mondta zavarban volt. Mikor megittuk a kávénkat még beszélgettünk egy kicsit.

-Mihez lenne még kedved?-kérdezte.
-Elmenni sétálni a ligetbe.
-Akkor induljunk.

Elmentünk sétálni. Nagyon nagyon sokat beszélgettünk. Sok mindent megosztottam vele. Jó és rossz dolgokat egyaránt. Úgy éreztem benne megbízhatok. Úgy ténylegesen. Mikor elértük a ligetet tettünk pár nagy kört. Csodás idő volt. A napsugarak a fák ágai közül sütöttek. Mivel tavasz vége volt meleg volt. Leültünk pár kör után a padra. Ott is beszélgettünk egy kis időt. Egyszer csak elkomolyodott.

-Nicki.
-Igen?
-Lenne hozzád egy kérdésem.
-Hallgatlak.
-Nos, hogy is kezdjem...Lennél a barátnőm?
-Igen!-vágtam rá teljes magabiztossággal.
-Megcsókolhatlak?
-Igen.-mondtam zavarodottan egy tincset a fülem mögé tűrve.

Megfogta a derekam, egy tincset ő is a fülem mögé tűrt és megcsókolt. Olyan volt mintha megszűnt volna a világ. Csak én voltam és ő.

-Mennem kell...
-Nekem is. Még van 1-2 elintéznivalóm. Elkísérlek.
-Rendben.

Elkísért a buszmegállóig. Ott is adott egy utolsó csókot. Nem vagyok ez a nyaljuk egymást bárhol típus...de vele minden más. Fájt otthagyni őt, de muszáj volt.