Maffiába csöppenve

2.rész

Chris szemszög:

Sosem voltam oda igazán az underground bulikért, sem a puccos cécokért, de ezt a kettőt ötvözve igazi hányingert keltő érzés bujkál bennem. A hatalom kihasználásának felső foka. Nem mintha rosszallásom bárkivel is megosztottam volna, hiszen, hétről hétre sikerül eljátszanom, hogy ezek a rendezvények a kedvenc időtöltéseimnek számítanak.
Ahogy a mai is, bár a mai alkalomtól nem elég ha gyomrom van végignézni, a ma estétől szerves része leszek a maffia rendszernek. Választanom kell valakit, olyat akivel rendelkezhetem. Megvásárolni egy emberi életet..

Akaratlanul is az emelvény felé nézek, és végigmérem a lányokat, bőven voltak olyanok akik hétről hétre ugyan úgy megéli ezt, mert sosem viszik el őket, az újak közül két ellenállóbbat látok, azokon esik meg leginkább a szivem, de gyorsan tovább hesegetem a gondolataim, ès várom,hogy megkezdődjön a licit, szinte már el is döntöttem kinek a neve alatt fogok licitbe bonyolódni.
Ahogy a kiszemelt lány licitje megkezdődik, úgy történik ahogy sejtettem, mivel elég neveletlennek tűnik a lány, csak a beteg állatokat érdekli. Még sosem fordult elő, ezért egy hatalmas döbbent csend követi, amikor bekiabáltom az összeget, és a fejem fölé emelem a táblám. Mindenki más engedelmesen kiszáll a versenyből és már számolnak is háromig..
Leütik a kalapácsot és ezzel, meg is indulok oldalra, ahol azonnal fizetem az összeget a lányért.
Mindenki kissé döbbenten figyel, de csak úgy, hogy az ne legyen annyira feltűnő. Aki levezette a műsort elmondja az utolsó hölgy adatait, és licitre buzdítja közönséget, miután az egész lement, úgy fogalmaz, hogy az elnyert tárgyakért már lehet menni.

Az egyik ott dolgozó, felrángatja a lányt a földről, és a férfihoz kezdi vezetni
- Neked dolgod van, nem ücsöröghetsz! - ahogy lefelé tart pont beléjük ütközök, csalódottan nézek az őrre
- Ugye nem akarja a továbbiakban is rángatni? - kérdem közben a lányt fürkészem aki rángassa kezét mert szabadulni akar, de a fickó ránt rajta egyet mire elvesztve egyensúját elesik, azonnal nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem
- Vajon mi ütött beléd, hogy rángatod más tulajdonát? Talán ha az értéktárgyakat is így dobálgatod, ideje szólnom az apámnak, hogy jobb alkalmazottak is vannak... - és ezzel, újra a lánynak szentelem minden figyelmem. Nem akarja elfogadni hogy felsegítsem, magától feláll. Gondolom a tárgyas dolog nem tetszett neki.

A kulcsot már átadták nekem, így könnyedén kioldom a lány láncait, tudom miért duzzog, és valamiért még én is úgy érzem, hogy el kell magyaráznom a lánynak, nehogy félre értse
- Hülyén jött volna ki ha azt mondom, hogy nem illik rángatni egy nőt, miután pont most vásároltalak meg. Azt sem nagyon illik...
- Aha.. De akkor sem esik jól ha úgy kezelnek mint egy tárgyat
- Nem fogok tárgyként bánni veled, de mindenesetre mostantól hozzám tartozol. Úton hazafele elmondom a játékszabályokat, utána pedig tisztázod te is a kéréseidet... Így rendben?
- Rendben. Gondolom más lehetőségem úgy sincs - sóhajt fel..
- Nincs bizony... - örülök, hogy nem kell vele harcolni, és a többiekkel szemben nekem némileg szót fogad.
Kiviszem őt az épületből, és egyenesen a kocsihoz vezetem, ajtót nyitok neki majd beszállunk és indulunk a birtokomra.