Maffiába csöppenve

26.rész

Liza:

Már egy ideje Antonnál vagyok. Nem tudom miért is nem akar haza vinni.. Chris már biztos egy ideg lehet hogy nem talál sehol.. De aztán az egyik nap rájöttem hogy miért is tart magánál.Beszélgettünk én pedig egy kicsit elkalandoztam majd arra lettem figyelmes hogy Anton megcsókolt.
A meglepettségtől csak meredten bámultam magam elé..Nagyon meglepett hogy Anton kedvel engem és magának akar.
Sokszor bepróbálkozott de nem hagytam magam neki hisz férjnél vagyok. Nem tudtam volna megtenni.

Egyik reggel nyugisan reggeliztem,Anton nem volt otthon.Ezért is ilyedtem meg mikor kicsapódott az ajtó és feketeruhás emberek jöttek be rajta én pedig menekülőre fogtam mivel ezek Viktor emberei voltak. Egy fickó megragadott és rángatni kezdett de ellenkeztem. Kiszabadultam de megbotlottam és bevertem a fejem..
Hirtelen elnyelt a sötétség..
De még halottam pár hangot mielőtt teljes sötétségbe burkolóztam.  Lövéseket, kiabálást és ami a legfurább..Chist halottam.!

Chris szemszög:

Amióta Liza eltűnt nem vagyok önmagam. Semmire sem tudok koncertrálni és hamar fel tudnak idegesíteni. Ez a pár hét maga volt a Pokol. Nagy nehezen kiderítettük hogy az orosz maffia vezér Viktor emberei rabolták el Lizát. Tombolt bennem a harag..
Legszivesebben rögtön rohantam volna oda de apám nem engedte. Viktor egyik emberét elkaptuk.
Én magam kínoztam meg és valattam ki. Kiderült hogy Liza már nincs náluk hanem Viktor öccsénél van.
De hogy tervezik hogy vissza szerzik. Mindenről beszámolt..Amikor Liza egyedül lesz otthon akkor fognak elmenni érte.. Aznap mi is odamentünk.És lefegyvereztük azt a pár embert. Lelőttem azt aki Lizát akarta elvinni majd odasiettem az ájult szerelmemhez aki vérző fejjel feküdt a földön.
- Minden rendben lesz.. Most már nem bánthat senki - érzékenyülök el kicsit miközben megsimítom arcát. Ölembe kapva a kocsihoz viszem és indulunk a birtokra ahogy a házi orvosom elássa a fejsérülését.

Órákig ültem az ágy melett és néztem a halkan szuszogó szerelmem. Olyan nyugodt és békés volt.Egy doki alaposan megvizsgálta volt rajta pár heg amik még elég frissek voltak. Biztos sokat szenvedett. De ami a legroszabb hogy elvetélt. Nagyon dühös voltam az oroszokra..Elrabolták a feleségem, bántalmazták és miattuk még a gyermekünk is meghalt.
Bele se merek gondolni milyen szörnyűségeken ment keresztül. Gondolataimat megzavarta amikor halottam Liza nyöszörgését.
Láttam ahogy nyitogatni kezdte a szemeit, átjárt a boldogság és a megkönnyebbülés..
- Liza, annyira örülök hogy magadhoz tértél.. Ígérem mostantól soha nem hagyom hogy bármi bajod essen - mosolyogva fogom meg kezét amit elhúz tőlem.Lassan felülve körbe néz majd újra rám.
- Te ki vagy? - teszi fel a kérdést ami olyan érzés volt számomra mint ha kést döftek volna a szívembe..