A MAFFIA MarkábaN

|11. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

A családja,vagy Ő?

Ki rohanok a házból,és nézem ahogyan még egy utolsó pillantást vett rám,mielőt betuszkolják őtt a rendőr autóba. Ingerülten és kétségbe esetten túrok a hajamba. Nem tudom megakadályozni,és ez fáj a legjobban. Csak állok és bámulom ahogyan egyre távolabbra kerűl a rendőr kocsi,míg végűl el nem tűnik. Lépteket hallok a hátam mögűl,és lassan meg fordulok. Anya szomorúan és még mindíg könytől áztatott arccal lépked felém. De én magam elé teszem a kezem,megállásra késztettve őtt.

- Hogy tehettétek?-meredek kérdőn az Anyámra.

- Sajnálom kicsim. Én csak....

- Te csak mi? Átvertetek-fakadok ki,és meg csóválom a fejem. A szája elé teszi a tenyerét,és ismét könnyezni kezd.

- Ahogyan te is minket-hallom meg Apa hangját a bejárati ajtó felől,mire rá kapom a fejem.-Egy hónapon keresztűl hazudtál nekünk. Hazudtál nekünk! A saját családodnak,egy alattomos gyilkos míatt. Szégyen-korhol le gúnyosan.

- Nem tudsz te semmit-rivalok rá. A szomszédok eggyenkét lépdelnek ki a házból,de ez engem hidegen hagy.

- Azt mondtad elleneznénk a kapcsolatod azzal a bizonyos férfival,ami hazugság. Csak akkor még nem tudtuk hogy kiről is van szó.A mai napig-lassan Anya mellé sétál,és farkas szemet néz velem.

- Nem érdekel-akadok ki. Bíztam bennetek!-teszem hozzá hangosan.

- Pedig úgy hiszem hogy ez fog-át karolja Anyát,és a szemembe néz.-A családod vagy Ő. Válassz-jelenti ki.

- Ezukután még nem eggyértelmű?-kérdezem,mire lassan felfelé gőrbűl a szája. De úgy hiszem hogy félre értett engem.-Ő-adom meg a biztos választ,mire a szemei kikerekednek.

- Mit mondtál?-el engedi Anyát,és dühös léptekkel megindúl felém,de Anya megállítja és rá fog a karjára.

Ez már biztosan nem az én édes Apukám. Viszont hálás vagyok,hogy az élet olykor rá mutatt az emberek valódi énjére,mint pont most,arra a személyre aki kiskorom óta a példaképem volt. A mai napig,de ezentúl ez megváltozik.

- Azt hogy Ő-ismétlem meg újra.- Ő legalább nem hazudik nekem,nem úgy mint ti,a saját családom-nézek végig rajtuk.

- Most szépen el mész és vallomást teszel ellene-kiált rám,mire aprót megrezzenek,de nem tántorodok el a válaszomtól.

- Nem-vágom oda magabiztosan.- Nem teszek ellene vallomást-húzom ki magam.-És legyen bármilyen gyikos és allattomos is,de mindíg is őtt fogom választani. Mert biztos vagyok benne hogy nem lehet rosszab ember a hozzátok hasonlóktól-mondom ki,mire mindketten le esett állal,néznek utánnam.

Max kocsijához sétálok,és még egy haragos pillantást lövelek feléjük,majd be szállok. Még szerencse hogy szegény Max át tudta nekem adni a kocsi kulcsot,mielőtt azok a majmok el hurcolták. Az is úgy telt,hogy könyörögtem azért hogy áljanak meg egy percre vele,a kulcsot pedig kikapartam a zsebéből.

El fordítottam,és rá tapostam a gázra. Láttam még mielőtt el hajtottam volna,hogy Anya még mindíg ugyanott ál ahol eddig siránkozva. Apa viszont már rég be is húzta a csíkot. Jelenleg gyűlöl. De nem igazán izgat. Ahogy Anya sem,és a sajnálkozása. Maximo tényleg izgúlt a vacsora míatt,és olyat láttam rajta amit eddig még soha. Izgúlt hogy megismerheti a családomat,erre őkk mindkettőnket ilyen mocskos csapdának tettek ki. Még ha Max el is rabólt engem és megszarólt,amíért még most is gyűlölöm,de az a furcsa érzés a lelkem mélyén túl mélyre fúrta magát.

Éppen fordúltam vólna le az utca végén,de hirtelen a gázra kellet taposnom. Meg szorítottam a kormányt,és meg ráztam a fejem haragosan. Kiszáltam,és hangosan be csaptam magam után. Megindúltam a kishúgom irányába,akinek az eggyik legjobb barátnőm fogta a kezecskéjét. Fel kapták rám a fejüket,és meg torpantak a kisjárda út közepén.