A MAFFIA MarkábaN

|10.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

A hazug szavak,
sosem vezetnek jóhoz.

Miután Maximoval vissza jöttünk az erdőből,egy szót sem váltottnk egymással. Nem tettem megjedzést arra amit a szeretkezésünk után vallot be nekem. Még akkor sem,mikor eggyüt reggeliztünk meg az erdő mélyén. Valójában amikor meg tudtam hogy az erdőbe megyünk sátrazni,nagyon meglepődtem. Azt hittem valami puccos helyre fog engem vinni vacsorára. De tévednem kellet. Aminek rettenetesen örülök. De Vajon igaz amit mondott? tényleg szeretne engem?vagy csak megjátzsa magát. És én mért táplálok iránta gyengéd érzéseket?De ennek már három teljes napja.

Gondolataimból az rántott ki,hogy meg csörrent a komodón heverő mobil telefonom. Fel áltam az ágyamról,és a kezembe vettem. Ismeretlen szám villogot a kijelzőn,én pedig fel húztam a szemőldökömet. Az egészben az vólt a legfurcsább,hogy mikor Maximo engem el rabolt,le kellet cserélnem a mobilomat,na meg ugye a SIM kártyámat,hogy még véletlenűl se találjon rám valaki.

- Hallo-szóltam bele,miután fogadtam a hivást,noha még tudtam is, hogy ismeretlen szám.

- Kicsim,én vagyok az-azonnal felismertem az Anyukám hangját.

- Anya-szólaltam meg remegve. Honnan tudja a telefon számomat? De azt hiszem volt egy selytésem.

- Az Apád szeretne veled beszélni-a hangja furcsán csengett,majd hallotam ahogyan át adja a mobilt,és valami susmogást.

- Valantina beszülnünk kell -hallotam meg mély hangját.

- Halgatlak-válaszoltam,és nyeltem eggyet.

- Tényleg annyira szereted azt a férfit,mint amennyire mesélted?

El szorúl a torolkom,és egy pillanatra el halgatok. Erre aztán tényleg nem tudom a megfelelő választ. Az igaz hogy érzéseim gyűltek Max felé,de hogy szeretni? Még mindíg harakszom azért amitt tett.

- Igen-mondtam ki,csak akkor még nem tudtam hogy milyen súllya van annak amit mondok.

Teljes csönd telepszik a vonal másik végére,majd hallom ahogyan élesen beszívja a levegőt,és csak ennyit mondott.

- Rendben. El fogadjuk. Délután gyere haza,hozd magaddal őtt is,egy közös vacsorára-majd bontotta is a vonalat.

Valami nekem itt nem stimmelt. Az apám csak úgy nem adná be a derekát így. De bíztam benne hogy az igazat mondja.

♡♡....

- Azt kéred hogy vonuljak a családod elé,és csak úgy vacsizzak velük?-a kezét a bőr kanapé felületén pihentette.-Na azt már nem-rázta meg a fejét.

- Ennyivel tartozol nekem. Én is vacsoráztam a szüleiidel,és nem lett belőle világvége-emlékeztettem.

- Az más. Ők a szüleim,és ismernek. De a tilyeid nem-oszt ki.

- Kérlek szépen gyere el velem-csúsztam közeleb.

- Nem lehet-rázta meg a fejét. -Mi lessz ha a szüleid meg tudják ki is vagyok valajóban?Az apád biztosan megöl engem-hátra vetette a fejét,a szemét pedig becsukta.

- Nem fogják, kérlek. Látni akarom a húgomat-könyörögtem,össze tett kézzel.

- Tina-kezdte sóhajtva,de azonnal közbe vágtam.

- Nem hiszem el hogy még a nevemet sem tudod megjegyezni-akadtam ki mérgelődve.

- Akkor Valantina. Én el raboltalak téged. Érted?ELRABOLTALAK-hangsúlyouta ki azt a szót,és felém fordúlt.