A MAFFIA MarkábaN

|15.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Rossz döntések.
Ártatlan lelkek.

Egészen azóta,hogy Maximo meg tudta az igazat,még csak hozzám sem szólt. Rám sem hederített. De ha ez még nem lett volna elég,két teljes napja hírét se hallom.Olyan érzésem van hogy nem kíváncsi rám.A közös kisbabánkra meg duplán nem.Juliett úgy szintén 2 napja szabadnapos. Egyes egyedül vagyok az erdőben álló faházban. Persze a testőrök védelmeznek,és vigyáznák rám. De mind olyan félelmetes,és szótlan. Nincs kivel beszélgetnem. Nincs senki akinek el mondhatnám mi bántja a kicsiny lelkem.Csak bebúrkolózva fekszem a kanapén,arra várva hogy mikor esik majd be. Közben egy folytában a könnyeimet törőlgettem,és vicces,de már teljesen át áztattam a fejem alatt pihenő párnamat.

A sötétbe burkolózót nappalit,csak a kandaló fény tüze világítja meg. Figyelem a parázs folytonos pattogását. Ahogyan eggyszer lángra kap,aztán lassan elalszik.Pontosan mint egy igaz szerelem lángja. Egészen gyorsan képes lángra kapni,és ugyanilyen gyorsan képes ki aludni a tűz.Ez a férfi képes volt lángra lobbantani a testem. Nem tudom hogyan,és mikép. De sikerűlt neki. Hisz előre meg mondta. A testem egésze az övé,de azt nem tudhatom hogy a szívem is. Csak érzem. Én jómagam is tudom hogy köztünk ez nem csak fellángolás. Ennél itt sokkal többről van szó. De ha be vallanám,fel rúgnám a magamnak tett eskümüt. Miszerint én sohasem leszek szerelmes eggyetlen egy férfibe sem. És nem éppen azt terveztem,hogy majd ő lesz az a személy. Bár nagy valószínűséggel már rég efelé haladok. Teljesen a nyakamra húztam a vastag pokrócot,ami a testemet ölelte kőrbe. A tenyerem a hasamra simítottam,a könnycseppjeim végig szántottak az arcomon. Halkan szipogtam,és kifújtam a levegőm.

-Minden rendben lessz kicsim-nyugtattam mindkettőnket.-Nem hagyom hogy elvegyenek tőlem-suttogtam,miközben a hasamat simogattam. Ez a piciny magzat pár hét alat a szívemhez nőtt. Mindíg is hajtott a kíváncsiság,hogy vajon milyen is amikor egy igazi életke fejlődik az Anyukája pocakjában. Nem hittem volna hogy az Anyai én ennyire leírhatatlanúl csodálatos. Az érzés amit érzek,az mindent felűl múl. Mintha össze kapcsolódott volna vele a szívem,és a lelkem,egy meg nem születet babával. Mégis hogyan létezhet ilyen gyönyörű dolog?

- Öm Baszki. Meg jöttem.-a tökéletes csendet egy rekedt hang tőrte meg.-Hahó-hallotam a lépteit.

Felűltem,és meg dőrzsőltem a szemem. A sötét alak lassan tette meg a lépéseit. Ide oda dűllöngélt,a feje le volt hajtva. Egyszer csak egy csattanást hallotam. Kitakartam magam,és feláltam. A villany kapcsolóhoz sétáltam,és fel kapcsoltam a lámpát. Miután a szobára fény villant,meg pillantottam a könyves polc mellet elterülő Maximot. Oda sétáltam hozzá,és végig néztem rajta. A haja csapzott volt,és izzadtnak tűnt. A szemét becsukta,a száját résnyire ki nyitotta. Maga mellé volt ejtve mindkét keze,a bőrkabátja és a farmere csupa sár volt. Le hajoltam hozzá,és óvatosan megérintettem a vállát.

- Jól vagy-szólitottam meg.-Hé Max?-rázogattam,miután nem válaszolt. Ki nyitotta a szemét,és rám nézet. A szeme vörös volt,és furcsán csillogot.

- Szia édes-felém nyúlt,és a kezébe vette az eggyik tincsem.- Totálisan gyönyörű vagy-vigyorgot. Meg csapot a szájából eredő illat.Szinte bűzlött az italtól.

- Te pedig totálisan részeg-sóhajtottam.- Gyere segítek fel álni-mondtam. Nagy nehezen a lábaira állítottam,de majdnem mindketten el dőltünk.- Kapaszkodj belém-fogtam meg a karját.-Na, gyerünk már,karolj át-parancsoltam. Biccentett eggyet,és lassan át vetette rajtam karjait.

- Nem kéne úgy tenned,mintha törődnél velem.-a nyelve nehezen forgot,és alig lehetet értelmezni a mondatait.

- Pedig most pont azt teszem-mondtam,miközben a szobája felé vándorogtunk.