A MAFFIA MarkábaN

|3.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Van egy kevesbé ismert mondás. A vonzalom,néha sokkal erősebb mint bármi más.

A teraszon űltem,egy pohár kávéval a kezemben,és figyeltem az elém táruló erdő zőld dús fáit.A nap már lemenőben volt,az égboltot pedig átvette a sárga és rózsaszínes szín. Nagyot kortyoltam a kezemben lévő pohárból,és a körmeimmel kocogtattam a csésze oldalát. Annyira tehetetlennek éreztem magam,és kiszólgáltatottnak. Látni szerettem volna a családomat,de ennek az ára az volt hogy le kell feküdjek Maximoval. Ma estig biztos választ kell adnom neki. Holnap pedig találkozhatok a szüleimmel.Fogalmam sincs mitt tegyek. Aznap a családom épsége fontosabb volt számomra,mint a saját boldogságom. Őket választattom,én pedig itt sinylődöm a Maffia házában. De egyáltalán nem bántam meg. Mert ha újra fel kellene áldoznom magam a családomért,meg tenném. Nem szabadkoznék,mert számomra a család van az első helyen. És az ő boldogságuk és épségük mindíg is fontosab lesz nekem,mint bármi más. Ennyivel tartozom az Apámnak és az Anyámnak. Fel neveltek,és tiszteséges leányt faragtak belőlem. Sosem volt hiányom melletük semmiben. Mindent megkaptam tőlük. Itt nem csak az anyagiakra értem. Hanem a gyermeki szeretettre,amit tőlük kaptam. Én pedig vissza adom nekik azt a sok dolgot amit értem tettek. Biztos vagyok benne,hogy a helyemben ezt ők is megtennék értem.Felsóhajtottam miközben bezártam magam után aj ajtót,és vissza léptem a szobámba. Az ágyhoz sétáltam,és elterűltem rajta. A párnát a melkasomhoz szorítva szundítottam el.

Egy kéz simímogatására ébredtem. Az arcomba hulló tincseimet valaki ki simította a homlokomból. Lassan nyitottam ki a szemeimet,és az engem figyelő Maximora néztem. Az ágyamon űlt,közel hozzám,kissé előre hajolva. Át tért az arcom simogatására,és a szemem alat is végig simított. Kezdtem furcsálni a viselkedését,ezért fel űltem és az ágy hátámlájának döntöttem magam. Közeleb űlt,és jobban előre hajtotta a fejét. Az arcomat bámulta,és a szemei ide oda cikáztak minden arc részemen.

- Milyen gyönyörűk a szemeid - suttogta.

- MI? - kérdeztem meghökkenve.

- És a szeplőid,hogy ezt még hogy nem vettem észre - szűkítette össze a szemeit. De mindvégig az arcomat elemezte.

- A szeplőim? - kérdeztem vissza halkan.

- Igen - válaszolta - Gyönyörűek. Meghökkenve bámultam rá,és nem értettem mi van vele.

- Mióta ültél itt és figyeltél?

- Már egy jó ideje - feleli,a szemei pedig csillognak miközben beszél.

- Míért? - bökök felé a fejemmel.

- Nem tudom - válaszolja. Én pedig látom rajta, hogy ő maga sem tudja mért figyelt engem.

- Egyáltalán mit keresel a szobámban? - nézek rá kérdőn.

- Téged.Vagyis... kerestelek. De te éppen aludtál. És mivel olyan aranyos vagy amikor halkan szuszugsz,gondoltam hagylak továm pihenni.

Az aranyos szón annyira meg lepődök,hogy a szám egy O alakú formára nyitom. Ki ez a férfi,és holvan az utálatos és fenyegetőzős ember? Hol van az, aki meg mondja hogy mit és hogyan csináljak,mert különben..Gyönyörűek a szemeim,a szeplőim,és aranyosnak talál? Szerintem csak álmodom. És mingyárt fel ébredek.

- Csípj meg - nézek rá össze zavarodva.

- Mit mondtál? - neveti el magát.

- Azt hogy csípj meg - ismétlem meg,és meg próbálok nem a mosolyára gondolni. - Mert biztosan csak álmodom - folytattam. El kuncogja magát,és rám mosolyog.

- Tina,nincs semmilyen álom. Jelenleg ébren vagy. És a sátánnal üzletelsz - válat von,mintha ez olyan természetes lenne.

- Tina? - kérdezem - Eléggé ocsmány becenév - mondom gunyorosan.

- Akkor mit szólsz a vöröskéhez?

- Szósem lehet róla - rázom meg a fejem.

- Míért nem? Pedig vörös a hajad - int felém.

- A legjobb lenne ha békén hagynál - vetem oda,majd fel állok az ágyról.

- Hé várj - szólt utánam,felált,majd hozzám lépett.

- Mivan? - kérdezem unottan.

- Döntöttél már? - a torkomban gombóc nő,és nagyot nyelek.

- Még nem - nézek a szemébe szúrósan.

- Az kár - közeleb lép egy lépést -Ha nem döntesz este 8-ig. A családodat többé nem láthatod.

Hihetettlen hogy mennyire gyorsan változik a hangulata. Alig pár pillanattal ezelőtt nég nevetett,de hamar vissza tért az igazi énje.

- Ne fenyeges - teszem fel a mutató újjam.

- Én nem fenyegetlek. Csupán közlöm veled a tényeket. Nem várok többé - a fülemhez hajol,engem pedig megcsap a forró lehelete,ami a fűlcimpámat érinti - Ajánlom hogy felkészűlt légy,és sexi. De ha nem is tudsz magadon segíteni,az sem baj. Nekem úgyis csak egy dologra kellesz - suttogja,majd elhúzódik. A kezemet a magasba emelem,és fel szeretném pofozni de ő gyorsab.A csuklómat elkapva szórit meg -Most szépen le engeded a kezecskéd,és engedelmeskedsz nekem.

- Mindennél jobban utállak - sziszegem, és kirántom a csuklómat.

- Dehogy utálsz. Szeretsz. De tudd hogy nem szégyen ám. Sok nő szerelmes belém - vigyorgot öntelten.

- A pokol legyen szerelmes beléd,mint hogy én - kilátok rá,majd szembe köpöm. A szemeit becsukja,a köpésem pedig le törli az arcáról. A melkasa fel le emelkedik,és dühösnek tűnik. Hátra lépek,mert félek hogy újra azt tenné amit egy hónappal ezelőt. De pofon helyet,hozzám lép a derekamat átfogja és szenvedélyesen megcsókol. Az ajkai forróak,és cserepesek,de így tökéletes.A falhoz tol,és neki paszírozza a testem az ő testét pedig szorosan hozzám nyomja. Szeretném el tolni, de nem megy. Mert igazábol nem is akarom. Csak őt érezni az ajkamon,és elveszni a pillanatban.

- Azt hitted képes lennélek újra megütni - lihegi az ajkamra,mikor el válik tőlem.

- Te erőszakos - csattanok fel,és ütlegelni kezdem a melkasát.

- Hé hé hé,nyugogy le vadmacska. Netán ennyire feltüzelt hogy megcsókoltalak?! - vigyorgot önelégülten.

- Egyáltalán nem - ellenkezem. Pedig teljesen igaza van,túlságosan.

- Engem viszont nagyon is begerjesztett. Olyannyira hogy csak a csókodtól kemény lettem. Ugye érted? - suttogja. Kezét levezeti a fekenekemhez,amibe azonnal bele markol. Még ellenkezni sincs időm. Egy halk sóhajt facsar ki belőlem ez a tette,rá nézve pedig látom hogy elérte amit akart. - De úgy látom te sem érzel máshogy,nincs igazam? - kérdezte halk hangon.

- Ne..nem..nin... - dadognám el. De ő hozám szorítja az ágyékát;amit még nadrágon keresztűl is azonnal meg érzek.

- Érzed?-suttogja az ajkamra -Érzed mit váltasz ki belőlem? Tudod milyen érzés folyton feszengeni míattad? - kérdezőködik,én pedig el fordítom a fejem előle - Hát ilyen - válaszolja meg saját magának a választ. Még jobban hozzám nyomja,én pedig egy aprót nyögök.

- Ne,..kérlek ne - próbálok ellenkezni ell halló hangon.

- Ugyan már. A sóhajaid,és a tested remégese elárulja hogy te is ugyan úgy oda meg vissza vagy értem. Lehet hogy valahol gyűlölsz,de a testedet már rég megszereztem. Nem soká pedig a szívedett is,ami most eszeveszettűl dobog míattam - fejezi be.

El engedi a derekamat és az ajtóhoz sétál,de megtorpan - Holnap este az enyém leszel. És levezetek rajtad mindent - mutatt rám - Oh,és még valami - fordúl vissza - Ha nem adod magad nekem,azt a szüleid bánják majd - az ajtót hangosan becsapja maga után,mikor elhagyja a szobát.

- Gyűlöllek! - kiáltok utánna - Gyűlöllek ! - ismétlem. A térdemre esve sírom el magam,és a padlót csapkodva zokogok. Mégis mit akar még tőlem? Már így is egy roncs vagyok míatta. A testem tényleg reagál rá,és ez míatt gyűlölöm magam. Gyűlölöm hogy hatással van rám amikor meg érint.

Egyszerűen csak gyűlölöm.