A MAFFIA MarkábaN

|5.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Az első után,az életed örökké meg pecsételődik.

Az ajtót figyeltem,és remeget minden porcikám. Nem akartam ezt az egészet. De az sem hogy baja essen a szeretteimnek.Már pedig ha valami bajuk esne az én hibámból,azt sosem bocsátanám meg magamnak. Soha. A kilincs mozdúlt,az ajtó pedig nyíllot. Be csukta maga után,és kulcsra zárta. Tudtam hogy innen már nincs menekvés. Lassú léptekkel indúlt az ágyamhoz,én pedig nem mozdúltam csak le sütöt szemekkel bámultam az ölemben pihenő kezeimre,ő pedig irányt váltott. El sétált a balkonhoz,a fügönyt pedig be húzta. Meg fordúlt és az ágyhoz sétálva,megált előttem.A fekete fél cipőjét bámultam.

- Néz rám - szólt halkan,ám én nem halgattam rá - Azt mondtam néz rám-emelte fel a hangját,egy kis idő múlva.

- Igen? És ez így helyes - kérdeztem rá emelve a tekintetem. De az arcáról semmit sem tudtam le olvasni.

- Álj fel - utasított. Lassan fel áltam,és előtte áltam.

- Essünk túl rajta - sóhajtottam rémenytelenül.

- Ezt akarod? - kérdezte zsebbe dugot kézzel.

- Míért,talán van más lehetőségem? - emeltem fel a hangom,és a barna szempárba néztem.

- Igazad van nincs- bólagatott. El húztam a számat undorodva. A szem gödröcskéim pedig lassan kezdek be könnyezni. De tartottam,magam. Próbáltam tartani magam.

- De előte kérdeznem kell valamit - lépet közeleb hozzám.

- Mit akarsz még ha? - rivaltam rá.

- Ugye már nem vagy szűz? - kérdezte az arcomat fürkészve.

- De..az vagyok-bólogattam. Szinte azonnal be vallotam,de kit érdekel? Sokáig már úgy sem leszek az.Mingyárt meg szerzi az ártatlanságom,és én nem fogok ellenkezni.

- Az nem lehetséges - rázta meg a fejét. Úgy tűnt hogy nem hiszi el amit mondok.

- Hiszed ha nem,még ártattlann vagyok. De már nem sokáig - horkantam fel.

- De azért már csináltál valamit nem? - faggatózot tovább.

- Miről beszélsz? - húztam össze a szemem.

- Öhm...tudod. Úgy - mondta halkan,de érződött rajta a zavarodotsága. Be csuktam szemem,és ki fújtam a bent tartot levegőt.

- Szűz vagyok,és érintettlen. Teljesen - nyitottam ki a szemem. Pár percig nyitot szájjal nézet rám,de nem kellet sokáig várnom a válaszára.

- Akkor mingyárt meg óldjuk a problémát - utalt rá.

- Nem bánod hogy még ártattlan vagyok,és erőszakkal akarod el venni? - könyeztem be. A kezeim ökölbe szorítottam.

- Egyáltalán nem. Megígértem neked hogy ma este az enyém leszel. És én betartom a szavam - tártá szét a karjait.

- Hát persze - egy könnyem ki gördűl,és végig szántot az arcomon. Le akartam törőlni,mert nem akartam hogy gyengének lásson. De ő gyorsab volt.A hüvelyk újjával szép lassan le törőlte,és megsimította arcomat.

- Nem kell sírnod. Minden percét élvezni fogod. Ez lesz életed első, de egyben legszeb éjszakája. Nem foglak bántani,mert óvatos leszek veled és gyengéd - suttogta. Az arcom közre fogta,és lassan meg csókólt. Az arcom simogatta az újjaival,miközben lassan és érzékien csókolt. A kezeit a derekamra vezette,és közeleb vont magához. A kezeim a melkasán pihentek,ő pedig a hátamat simogatta a kezeit pedig a hajamba vezette. Ki bontotta a fonatott,a vörös hajam pedig a vállamra omlot. El vált,és a szemeibe pillantott.