A MAFFIA MarkábaN

|8.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Szégyelte,mégis újra őrületesen akarta.
Saját akaratból.
Nem csak a férfi, ő maga részéről is.

Bele néztem a tükörképembe,a számat pedig mosolyra húztam. Lehet hogy főzni nem tudok,de a szépítkedéshez van egy kis tudásom. A vörös rúzs az ajkaimon,ki emelte a hajam és a szemem színét. Nem volt rajtam több spirálnál és egy kis pirosítónál. Viszont a cicás szemeket nem hagyhattam ki. Tús vonalat húztam,de Makeupot nem használtam. Hagytam hogy láthatóak legyenek a szeplőim. Vörös hajamat most kivételesen ki engedtem,és hagytam hogy a hullámosan omoljon a vállamra. A szokásos haj fonatomat már túl hézköznapinak találtam.

Kezembe vettem a hajkefémet,és még enyhén meg fésültem a hajamat,hogy tökéletesen áljon. Fel áltam és szemügyre vettem a rúzsomhoz hasonló színű ruhámat. Megigazítottam a vállam mentén a Spagetti pántot,és végig simítottam az újjaimal a testhez simuló ruhámat. Szépen ki emelte a melleimet,a kulcscsontomt,a fenekemet,és a csípőmet. Be kell valjam hogy merész ruha válásztás vólt tőlem. Pont tőlem. Extra rövid vólt,és aligtakart valamit. De így ahogyan a tükörben bámúltam magam,tettsztet ez az énem. Jól éreztem magam a bőrömben.

Az ágyam melleti komódhoz tipegtem a fekete szandál magssarkúmban. Az pedig minden mozdulatomnál kopogot a padlón. Le gugoltam,és ki húztam a fából faragot fiókot. Ki ememltem onnan egy rózsaszín virág mintájú ékszer dobozkát,és le űltem vele a kezemben az ágyamra majd fel nyitottam. A dobozka,ami egyben zenélő doboz is volt,a benne álló balerina bábu pedig pörögni kezdet a rózsaszín ruhácskájában. Majd az ismert hattyú dalllam csendűlt fel. El mosolyodtam,mert még a megboldogúlt Nagyimtól kaptam. Kis lány koromban nem vágytam semmire,csak egy zenélő dobozra és a benne táncoló balerinára. A nagyi pedig ezt mind tudta. Rengetek ajandékot kaptam már kis koromtól kezdve,de ez volt a legszebb és egyben a legbecseseb mindközűl nekem. Ki húztam a kis fiókot,és egy egszerű nyakláncot választottam ki,a sok közűl ami ott lapult. Szűrke apró kerek medál vólt,egyszerű mégis gyönyőrű. Amikor a Nagyi meglepett a dobozzal,ez a kis medál is benne volt. Miután a dallam el csendesűlt,le zártam a doboz tetejét,és el tettem.

- Kész vagy már?-kopogot az ájtó túl oldaláról. Pont amikor már sikerűlt volna a nyakamba tenni.

- Még nem-kiáltottam vissza.-Agy még pár percet,és máris megyek.

- Rendben-válaszolta. - De kapkod magad,a szüleim mingyárt itt lesznek- Ja és lent leszek-tette még hozzá,majd hallotam a lépteiből hogy el távolodik. Szerencse hogy az ajtót kúlcsra zártam. Még nem jött el az ideje a meglepetésemnek. Le pillantottam a tenyremben tartott nyakláncra,a számat pedig sunyi mosolyra húztam.

Egy utolsó pillantást vetettem a tükör képemre,majd kisétáltam a szobámból. A korlátba kapaszkodva lassan szedtem a lépcső fokokat le felé,mikor le értem elém tárúlt az ebédlő. Maximo nekem háttál ált,és a hatlmas üveg ablakon bámúlt kifele a füléhez emelve a mobilját.A másik keze pedig az őltöny nadragjában pihent.

Neki dőltem egy kézzel a korlátnak,és a lehető legsexibb pózban próbáltam megálni. A beszélgetés abba maradt,ő pedig hirtelen fordúlt meg. A tekintete az enyémbe fúródot,még így pár méterről is. Majd lassan térképezte fel a testemet.Én is ugyanezt tettem. Fekete őltőny nadrágot viselt,zakó nélkűl. Egy fehér ingel,ami csak úgy feszűlt rajta és kirajzólta az idomait. A karjánál fel tűrte,és a nyakánal szabadon hagyot pár gombot.

- Mi ez a ruha?-sétált hozzám a szemőldökét pedig kérdőn húzogatta.

- El szeretném varázsolni a szüleidet-válaszoltam halkan. Az ajkamba harapva néztem végig rajta. Annyira jó képű volt az elegáns ruhában. Folyton csak farmert,és bőrkabátott viselt. Most pedig kifejezetten meg lepett ezzel a stílusával.