A MAFFIA MarkábaN

|14.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Eggyértelmű.
Eggyszer minden kiderűl.

Pontosan két teljes hét telt el azóta,hogy meg tudtam az igazat. Ahoz hogy meg bizonyosodhassak arról hogy terhes e vagyok,terhességi tesztett csináltattam. Juliett mindenben a segítségemre volt,és be szerzet nekem eggyet. Nem mehettem ki a házból,mert az túl fel tűnű lett volna Maximonak. Mellesleg a csicskái mindenütt a nyomomban vannak. Lehetettlen lett volna kiosonni a házból.

Vissza térve az igazságra. Amikor meg pillantottam a két kis piros csíkot a terhességi teszten,vagyis hogy pozitív,másodpercekre állt le a szívverésem.Űltem a mozsdóban,és csak néztem a bizonyítékot. Azt hittem tévedek,és csak az egész egy félre értés. Ezért még eggyet elvégeztem,de a második is pozitívat jelzett. Ahogyan a kezemben tartott tesztcsíkra szögeztem a tekintetem,egyszerre éreztem mindent.Hitetlenséget,pánikot,félelmet,de egyben örömöt is. Rengetek kérdés merűlt fel bennem. Nem vagyok még én ehez túl fiatal? Hogyan leszek képes világra hozni a bennem növekvő magzatot? Leszek hozzá elég erős és bátor? Meg felelő Anya lenne belőlem? De eggyáltalán akarom én ezt a babát?

Igen akarom. Meg fordúlt a fejemben,hogy abortuszhoz folyamodok. Sőtt Juliett is ezt javasolta. Mert szerinte ez lett volna a legjobb döntés,Maximo míatt. De én nem értettem eggyet vele. Egyrészt igaza volt,más részt viszont nem. Hogy lennénk képes megőlni egy ártattlan pici élétkét? Egy életet,aminek az eggyik fele én vagyok. Egy darabka a lelkemből. Az én vérem. Akkor lennénk gonosz,és embertelen,ha bántanám ezt a csodát,ami a hasamban keletkezet. Már pedig én voltam a felelőtlen,és ez a baba nem tehet róla. Ő csak egy ártattlan életke. Egy részem a testemből,a lelkemből,és a szívemből. Ő az én pici babám,és bármi történjék is,de meg védem őtt. Minden áron. Mivel nem tudtam el menni egy nő gyógyászhoz,hogy meg vizsgálhasson,azt sem tudom pontosan hogy hány hetes vagyok. De úgy gondolom hogy nem lehetek több 4 hétnél.

Ki ültem a teraszra,egy tál zabkásával a kezemben.Ma már ha jól számoltam,akkor a hatodik alkalommal hogy falok. Pedig még csak nem rég múlt dél.De én csak egyfolytában zabálok. Nasi,csoki,chips,minden ami jön.Mostanában túl sokat kezdtem el enni,ami Maximonak is fel tűnt. Hisz jól ismer,és tudja hogy én betartom a diétát. És csakis egézségesen étkezem. Na néha itt ott benyomok valami zsírós és egézségtelen kaját,de akkoris. A napokban pedig ez változot. Az én pici babám imád enni,és én nem fosztom őtt meg semmitől sem. Maximot pedig le tudtam annyival,hogy meg jött az étvágyam a kajálásra. De nem csak ilyen problémáim gyűltek. Maximo folyton nyomúlt,én pedig mindíg azt hajtogatogatam hogy fáj a hasam. Vagy pedig meg jött a havim. Nem szeretnénk semmi féle képen bántódást okozni a kicsikémnek,éppen ezért az együtt lét most tabu.

Megrezzentem,amikor a szobám ajataja kivágódott. A kis tálat amit a kezemben tartottam,a kis asztalra helyeztem,és kérdőn fordúltam Maximo felé,aki idő közben ki lépet a teraszra.

- Befelé-szólalt meg bosszúsan. Idegesnek tűnt,és zavarodottnak. Szinte szikrákat szórtak azok a barna szemek.

- Míért?-vontam fel a szemőldököm. Továbra sem áltam fel,csak a szék karfájára támaszkodtam. Teljesen ki sétált mellém,és meg ált előttem.

- Azt mondtam hogy befelé!-egy mozdulattal fel borította az asztalt. A zabkásám a főldön végződött. És a porcelánból készűlt tál,darabokra tőrt. Fel pattantam a székről,és nagy szemekkel bámúltam rá.Undorító pillantásokat lőttem felé. De az övéi még rosszabak voltak. Abban a pillanatban csak azt kívántam hogy bár ne láttam volna azokat a megvető pillantásokat amivel illetet. Csak is a gyűlöletet tükrözték,és az utálatot.

- Mi folyik itt Maximo? Mégis mit művelsz-rivaltam rá.

- Ezt pont te kérdezed? Hogy te milyen egy álszent Nő vagy-meg csóválta a fejét bosszúsan.

- Miről beszélsz?-kérdeztem értettlenűl. Ekkor keserű mosolyra húzta a száját,és a fal zsebébe nyúlt.

- Ez mi?-mutatta fel a terhességi tesztet.-Azt hitted ha majd titokban tarttod nem jövök rá?-vont kérdőre.

- Én -hirtelen félni kezdtem. Hátrébb húzódtam tőle,védelmezmő pózba álva. Rettegtem ettől az oldalától,sosem tagadtam. Több féle oldalát volt szerencsém ki ismerni,de azt eggyet sosem szerettem. A kiabálós és üvöltős Maximot. Aki tőr zúz,megállás nélkűl.

- Te mi?-lépet oda hozzám,ezzel is meg szüntettve a köztünk lévő távólságot.-Mért nem vetted be azt a rohadt tablettát?-üvőltött bele a képembe.

- Sajnálom érted? Sajnálom-emeltem én is fel a hangom. Nem tűrhettem ezt a viselkedést velem szemben.- De ne tégy úgy mintha csak az én hibám lenne-áltam ki az igazam mellet.- Te magad mondtad hogy nem használod azt a szart-emlékeztettem-Ne engem hibáztas azért,hogy nem tudtad magadra húzni azt a rohadt óvszert-minden eggyes szavamtól csak jobban el torzúlt az arckifejezése. Eggyre dühösebbnek tűnt,és már szinte fújtatott mint egy bika.

- Te ribanc-üvőltötte. A kezét a magasba lendítette,és készen ált megütni. A szám tátva maradt,és el fordítottam a tekintetem. A tenyerem az alig domború pocakomra helyeztem,és az Anyai védelmező énem azonnal előtőrt.

- Üs meg ha akarsz-vetettem oda- De úgy tedd,hogy ezzel egy ártattlan meg nem születet életetnek is ártasz-mondtam halkan. Fél szemmel láttam ahogyan a keze megál a levegőben,és le pillantt a hasam irányába. Lassan felé pillantottam,és láttam azt,ahogyan az arcán át suhan ezernyi és ezernyi érzés.
Mintha a tekintete meg változot volna,és azt éreztem hogy meg enyhűlt. De csak egy pillanat volt az egész. A mutató újját fenyegetően szegezte rám,az ádám csutkája mérgesen ki tüllemkedett.

- Ne várj tőlem el semmit-szinte már a képembe mászot.- Mert nem leszek az apja egy nem kívánt kölyöknek.-közölte velem.Hátát fordított nekem,de nem hagyhattam ennyiben.

-De hisz ő a tiéd. A te gyermeked.-fakadtam ki.

- Nekem nem kell egy fattyú.-fordúlt vissza.- És hidd el,te is jobban fogsz járni ha minnél hamarabb kiszedjük belőled-sziszegte.

- Csak a holt testemen át-főrmedtem rá.- Őt nem engedem hogy bántsd-jelentettem ki.- Ő az enyém.Csak az enyém.-simítottam a tenyerem a hasamra.-Én döntök a sorsáról,és nem te-böktem felé.

- Ez esetben más módszerhez kell hogy folyamodjak.-sóhajtotta.-Ismersz-rántott vállat.-Azokat veszem célba,akiket a legjobban szeretsz-mondta szórakozottan.-És ha jól sejtem,neked azokból sok van. Túl sok!-húzta el a száját.

- Nem zsarólhatsz ismét a szeretteimel.-ráztam meg a fejem. A könnyeim marták a szemem,és legszívesebben már most ki engedtem volna magamból. De próbáltam magam tartani.- Nem tarthattsz folyton sakkban. Már nem.-a könnyeim végig folyak az arcomon. Bár hogy is próbáltam vissza tartani, nem ment.

- Sajnos muszály lesz.-tette zsebre a kezeit.-Tudod,ez a hobbim.-mosolyodott el,azzal a gonosz,és utálatos mosolyával
Amit a pokolba kívántam.

- Nem-csóvaltam a fejem.-Ezt nem teheted-szipogtam.

- De nyugi.-tette ki a kezeit.- Nállam mindíg van egy egér út.-bólintott.- Abortusz,vagy el teszem a szeretteid láb alól. És azt hiszem az Apáddal fogom kezdeni.-mondta,mire nagyot nyeltem.- Amúgyis jól kicseszet velem,ráférne.-láttszot rajta hogy jót derűl szerencsétlenségemen.-De te döntesz-tette még hozzá. Még végig nézet rajtam, majd végleg hátat hátat fordított nekem.

A könnyeim szinte záporoztak. Nem is a szavai fájták. Inkább az hogy bíztam benne,hogy többé nem teszi ezt velem. Azt hittem hogy többé nem fog választás alá kényszeríteni,azok után ami köztünk történt. Azt hittem hogy meg változott. Hisz olykor olyan kedvesen,és gyengéden bánt velem. Nem hittem volna,hogy ez ismét megismétlődik. Mintha az életem történései újra és újra megismétlődnének.Lepereg előttem amikor elrabólt. Az itt tőltendő idő. Minden eggyes pillanat amit vele éltem meg. Az egy hónap alatt történt,gyűlöletem,a megvetésem iránta,a veszekedéseink,a perc amikor bezárt,csak úgy,okk nélkűl. A pillanat amikor előszőr szemet szúrt nekem,az első csókunk. Az első érintése,a közös eggyüt léteink. Minden ebben a nyomorúlt faházban tőrtént,az erdő kellős közepén. Itt fogant meg az én kicsikém,akinek semmi pénzért nem ártanánk. De ismét választás előtt állok. A picim,vagy ismét a családom.

Vajon most mellyiket válasszam?