A MAFFIA MarkábaN

| 𝑷𝒓𝒐𝒍𝒐́𝒈𝒖𝒔 | 🧸

|Vissza emlékezés|

Attraction,is

sometimes stronger

than
anything else

Este kilenc óra

Az eső megállíthatattlanúl zuhogott már napok óta. Hatalmas tócsák keletkeztek,és minden csupa sár volt. Fel néztem az égboltra de csak a félelmetes és sötét borulatott láttam. Az eső cseppek a szem gödröcskéimbe hullottak,én pedig nagyott szippantottam a friss levegőből. A kabátomat vacogva és dideregve húztam szorosan össze magamon,és a kapucnimat a fejemre húztam. Már alig vártam hogy haza érjek. Be bújak a meleg ágyamba,és a forró teából kortyolgassak. Teljesen ki merűltem,ma dupla műszakom volt. Ennyit a munkám során még nem dolgaztam. Pedig csak egy egyszerű pincér lány vagyok. Viszont az étterem ahol felszolgálok,hatalmas,és egy nap rengeteg ember fordúl meg ott. Ma viszont az eddigieknél is több volt a vendég,ezért kellet egésznap talpon lennem. Nem vagyok egyedűl,ugyanis ott vannak a munkatársaim de még ígyis rengeteg a munka. Mivel nem igazán figyeltem a lábam elé még egy hatalmas pocsolyába is bele léptem.A cipőm teljesen át ázott,meg hát már amúgyis elég nyújzott. Idegesen léptem ki a sáros vízből,és örömmel vettem tudomásul amikor meg láttam a házunkat. Le nyomtam a kilincsett és átléptem a küszöböt. Az ajtót gyengén be zártam magam után. Le vettem a kabátomat amit a fogasra akasztottam és a cipőmet,valamint a zoknikamat ami teljesen át ázott. Beljeb lépdeltem de a házban sűrű csend fogadott,és egy hangott sem lehetet hallani. Össze húztam a szemöldököm és mivel a villany le volt kapcsolva ezért a villany kapcsolót kerestem. A mobilomon blesket kapcsoltam úgy világítottam. A kezemmel már ki is tapogattam,de mikor már újjaim a kapcsolón voltak,valaki hátulról egy fegyver csövét tartott a halántékomhoz. Megremegett a lábam,a szemem pedig majd kipattant a hellyéről. Torkomban hatalmas gombóc nőtt,és egész testemben remegtem. De az eszemet még nem vesztettem el. Az SOS gombra szerettem volna kattintani az Iphonomon,ami a vészjelzőt jelenti. Az ismeretlen viszont erősebben nyomta a halántékomhoz a fegyvert. És hallotam ahogyan ki fújja a levegőt.

- Ne merd. Én a helyedben nem tenném - szólalt meg mély és rekedt hangján.

- Míért ne tegyem? - kérdeztem. A hangom halk volt,és érezni lehetett rajtam hogy mennyire félek.

- Ne kezd már. - gúnyolódott. - Talán azt akarod hogy az embereim szétlocsantsák a szüleid agyát? Na meg persze a húgodét... Hogy is hívják? - kérdezte -Á,meg van...Miranda-súgta.

- Hagyd őket békén - emeltem fel a hangom. Az újjaim már teljesen elfehéredtek, annyira szórítottam a mobilomat.

- Akkor dobd el a mobilt - utasított.

- Mi a szar bajod van? - kérdeztem. - Egyáltalán mit ártottunk neked? - már a sírás határán voltam. Legszívesebben meg fordúltam volna,hogy aztán be mossak neki egy nagyot. És helyre tegyem. De a félénk természetem ezt nem engedte.

- Ahogy akarod. Hívom az embereim..ők majd követik az utasításaim - mondta.

- Ne várj - kiáltottam fel kétségbe esetten. Az ajkamba haraptam,miközben a könnyeim végig fojtak az arcomon. - Csak annyit mondj el hogy mit akarsz - tudakoltam. Ha már készűl valamire,azt hiszem legalább azt jogom van tudni,hogy mit akar velem kezdeni.

- Már mondtam te értetlen. - rivalt rám hírtelen,mire kicsit megugrottam. - Csak dobd el a mobilt,és nem lesz semmi probléma. - közőlte velem,immár halkabban.

- Kérlek - sírtam el magam,hátha megenyhül,és békén hagy. De tévedtem.

- Utolsó esély. Vagy azt teszed amit mondok,vagy a családodnak annyi!

- Rendben -s óhajtottam magatehetetlenűl,és megadóan bele mentem. Igazából rettegtem attól hogy megölné a legfontosab embereket az életemben. Az Apámat,az Anyámat, és a húgomat,. Egy ártattlan kislányt aki nem tehet semmiről. Egyáltalán hogy lenne képes megöletni egy gyermeket?Ki lehet ilyen szívtelen?

Nyeltem egyet majd a helyiség másik végébe el dobtam a mobilt.

-Nagyszerű,látom okos kislány vagy.

-Mond már hogy mi a szent szart akarsz - kérdeztem könnyes szemmel.

- Sajnos velem kell jönnöd - válaszolta. De nem érkeztem ellenkezni vagy tiltakozni. Ugyanis egy rongyot nyomot a számhoz,amitől percek alatt el kábultam. És elnyelt a sötétség.