A MAFFIA MarkábaN

|16.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Nem számít a tegnap.
Mert minden  nap,egy újjab vírrad.

A menyben vagyok, vagy a pokolban? Azt hiszem az utóbi téves gondolat.

Nagyokat pislákoltam,és fel nyitottam a szemeim. A fűben feküdtem. A fejem fölöt félig el takarta a hatalmas fa ágai az égboltot. Mégis kivehető volt pár foszlány. Madarak sokasága boldogan repkedett a magasban. Hol vagyok?- kérdezte egy kérdés a fejemben.Lassacskán felűltem,és homlok ráncolva pillantottam kőrbe. A tenyeremre támaszkodtam miközben fel küszködtem magam. Az elképesztően puha fű a lábaim alatt a talpamat simogatta. Mintha a legpuhább dolgot érzékelném. Mezítláb voltam,de a ruha ami a testemet takarta,még különösebb volt. Egészen hófehér,a térdem fölé ért. A ruha végét apró csipke borította,szinte alig láttszódtak rajta a piciny díszek. Annyira selymesen tapadt a testemhez,és a leg kényelmes ruhának bizonyúlt. Szinte ugy éreztem hogy nem is fedi semmi a testem.

Léptem eggyet,majd kettőt. Míg az engem fedő árnyék alól el nem tűntem. Amint észleltem a nap fényt,és a tályat,minden levegő kiszorúlt belőlem. A hely ami körűl vett,egyszerűen csodálatos volt. Pontosan egy mesébe illő kőrnyezetnek írnám le. Egy leírhatattlanúl gyönyörű réttel szemezgettem. A fű egészen a bokámig ért,a rétet millió és millió virág vette kőrbe.Nem volt olyan szín,ami nem lehetet volna megtalálható ott. A kéz fejem a szemem elé raktam,hogy jobban kivegyem a dolgokat. Messze messze távol tőlem,óriasi hegyek tórnyosúltak. Több fa ágról, piros almák csüngtek le. És még sok más gyümőlcs. Színes lepkék tették még varázslatosabbá az egészet. Előre felé sétáltam,a ruhám lenget,a hajamba pedig bele kapott az enyhe szél. Hirtelen a semmiből egy fehér galab szált el a fejem fölött,mire meg torpantam. Meg fordúltam,a hófehér galamb után kutatva pillantottam kőrbe. De nyoma veszett. Ezért vissza fordúltam eredeti irányomba. De amit láttam,az végtelen örömmel tőltött el.

- Nagymami?-tátottam el a számat meg lepődve. Ott ált az őszülő hajával,ami a vállát érte. A szeme boldogan csillogot,a nevető ráncai pedig előbuktak. Rajta egy hófehér blúz,és egy három negyedes hozzá illő rövid nadrág díszelget.

- Örülök hogy látlak tündérkém-húzta őszinte mosolyra a száját. Nem bírtam tovább.A karjaiba rohantam,ő pedig gyengéden kőrbe zárt a kezeivel. Kamilla, és többféle virág illat lengett a testéből.

- Ez mégis hogy lehetséges?-húzódtam el,hogy a szemeimbe nézhessek.-Azt hittem hogy te halott vagy,ahogyan én is-nehezemre esett ezt mondani,és szégyeltem is magam azért hogy röktön ezzel terheltem szegényt.

- De hisz ez igaz bogárkám-mosolyodott el. Mire az én arcomról le hervadt a mosolyom.-Jaj nem úgy értettem-nevetett fel,és meg csippentette az orrromat. Én pedig fel kacagtam.-Te nem vagy halott,de én igen.-simította meg az arcomat. A tenyere melege meg nyugtatot.

- De hát akkor mégis mit keresek itt? És hogy láthatlak téged?-tettem fel egymás után a kérdéseim. Nem értettem az egészet,és ez bosszantott.

- Gyere-nyújtotta ki felém a karját,én pedig szónélkűl bele kaposzkodtam.-Sétáljunk eggyet-javasolta,mire mosolyogva rá bólintottam.

- Szóval ez az egész csak álom?-vontam fel a szemőldököm.- Csak álom lenne hogy újra látlak?-néztem szomorúan a szemébe.

- Ha őszinte akarok lenni,akkor igen-álltunk meg,egy fából készűlt padd előtt. A nagyi le huppant rá,és rám pillantott.-Gyere űlj ide mellém-hívott magához. Le űltem mellé,és felé fordúltam.-Két tűz között álssz,és rajtad áll hogy melyiket választod.-közőlte velem,egy kis idő múlva.

- Tessék? Ez hogy érted?-meredtem rá el hűlve.

- Élet és halál között kőrzöl.-mondta.-Ami azt jelenti hogy te döntesz.-bököt felém.- Maradsz,vagy mész-vázolta fel a lehetőségeket.