A MAFFIA MarkábaN

|19.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

El akarta temetni magában.
De abban a pillanatban,képtelen volt be ismerni,a fénylő valóságot.

Másnap reggel korán keltem,hogy időben be érhessek dolgozni.A fejem fogva száltam ki az ágyból,és egy ásítás után,nagyot nyújtóztam.Kevin kanapéja nem a legkényelmesebb dolog az biztos.Viszont hálát adok azért,hogy legalább befogadott.Ha már a régi munka helyemet le nyúlta,és a pénzt amit valami ismeretlentől kaptam,tudtam hogy úgysem használnám.Sosem voltam olyan lány.Felkötöttem a hajam lófarokba,és a mozsdóba siettem.Eggy gyors fogmosás után,vissza mentem az aprócska konyhába.Azt hittem hogy a víz majd segít a kábulatomon,de nem így történt.Még mindíg a szememet dőrzseltem,és bekapcsoltam a kávé főzőt.Neki dőltem a konyha púltnak amíg azt vártam hogy fel főljön.Egyfolytában csak csukódtak le a szemhélyaim,és csak a tegnap tőrténteken járt az eszem.Bárhogyan is próbáltam túllépni rajta,ami valamennyire sikerűlt is,de a tegnap eseményei hatalmas port hagytak maguk után.Fel kavarodtak az érzéseim,és a döntéseim is.Abban a pillanatban amikor meg csókólt,csak azt kivántam bár sosem ért volna véget. De aztán egész éjszaka ostoroztam magam,hogy annak a csóknak nem szabad lett volna meg tőrténnie.Azért hagytam el,hogy új életet kezgyek, nélküle,nem pedig fordítva.

A kévéfőző csipogasá ki ránt az ostoba gondolataimból.Le öntöm magamnak a kávét,és félre teszem hogy siettősen fel őltözhessek.Kevin még alszik az eggyik szobában,ezért csöndben eggyik lábámról a másikra,össze kapom magam.Viszont mire én kész leszek,és a csészébe kortyolok,a kávém már jéghideg lessz.A csuklómon pihenő kar óra is jelzi,hogy el fogok késni,és jó lenne megugranom.Teljesen szét esve fel kapom az eggyik székről a táskámat,és az ajtóhoz siettek.Fel húzom a balerinkim,és ki nyitom az ajtót. De hamar meg lepődök.

- Már megint te?-teszem csípőre a kezem,és az ajtóban ácsorgó Maximora bámulok.

- Míért,talán valaki mást vártál?-jönne beljebb,de meg rázom a fejem.

- Ide nem jöhetsz be-igazítom meg a táskám a vállamon,és próbálok nem végig nézni rajta.Mért nem tud az alá az átkozott bőrkabát alá végre valahára egy pólót is venni? Folyton csak mutogatya magát. Az elmémbe szökik a tudat hogy hány Nő bámulhatta meg idefelé,ettől pedig furcsa módon rettenetesen dühös leszek.

Fel vonja a szemőldökét,és zsebre tett kézzel ki húzza magát.

- Ez esetben lennél szives kifáradni Hercegnő?-össze szükítem a szemem,és fújtatni kezdek.-Ahogy akarod-sóhajt fel hírtelen.-megyek is fel riasztom a meleg barátod.-pillant a vállam felet be a házba.

- Jolvan.-jelentem ki.- Kifelé-lökdösöm távolabb.Mosolyra húzza a száját,és magától is el távolodik az ajtó közeléből.- Ügyesen kérlek,munkába indulnánk-fonom keresztbe a kezem a mellem előtt,amint ki lépek hozzá.

- Beszélni akarok. Kettönkről - mondja,mire egy pillanatra le hunyom a szemem.

- Nézd-kezdem.- Ha a csókról szeretnél beszélni,akkor fölöslegesen jöttél-tudatom vele,és már lépnék is.

- Mondtam hogy mehetsz?-kapja el a karom,és erőszakosan maga felé fordít.Mit képzel ez magáról? Azt hiszi még mindíg a kis Valentina vagyok akinek parancsolgathat?

- Hogy merészeled nekem meg mondani hogy mitcsináljak?!-nézek a szemébe.Nem válaszol,de továbra is a fogságában tart.- Na figyelj.Te meg csókoltál,én......

- Te pedig vissza -vág a szavamba.- Ne is tagadd,éreztem rajtad hogy akarod.-ránt magához közelebb. Fel nézek rá,és próbálom azt tettetni hogy ez nem igaz.- Éreztem amint fel gyorsúl a szívverésed-elengedi a karomat,helyette mindkét keze a derekamra siklik,és eggyre közelebb húz magához.