A MAFFIA MarkábaN

|27.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ|

Amikor végre minden,
a helyére kerűl.

Három,és fél hónappal később.

- Valamit el kell mondanom-sóhajtottam fel. Lassan felé fordúltam,és a sötét erdő mélyén a szemébe néztem.

- Mi lenne az?-a pillantásomat kereste.

- Terhes vagyok.-mondtam ki halkan. Mikor az arcárol lehervadt a mosolya,és meg hökkenve bámult rám,el fogot a félelem érzése. De nem kellet sokáig aggódnom,és rágódnom ezen. A fejét az égbolt felé fordította,és a csillogak bámulása közben láttam azt,ahogyan mosolyra kunkorodik a szája. Majd vissza fordúlt velem szembe,és közelebb csusszant hozzám a fűben. Az eggyik kezét a feje alá tette,míg a másikkal megérintette a hajamat,és gyengéd mozdulattal ki simította onnan. A mosolya még mindíg ott űlt az arcán,miközben az én arcomat érintette.

- Maximo-akartam meg szólalni,de ő közbe vágot.

- Shhh-helyezte a mutató ujját az ajkaimra,és végig simított rajtuk. A szívverésem azonnal fel gyorsúlt eggyetlen érintésétől is. Mint minden alkallomal, most is, valóságosan égett a bőröm az tapintása után.- Elmondhatattlanúl örülök neki-hajolt a szám felé.

Létezik ez? Tényleg ez lenne a valóság? Vagy csak tévedés az egész,és a valóra válthatatlan álmomba csöppentem. Azt hiszem hogy nem így van. Ez most valós, és velem történik. Maximo,a férfi akit egészen eddig kegyetlennek és szívtellenek hittem,el mondja hogy örül,és nem toporzékol a baba míatt. Őszintének tűnik,és ha mondhatom ezt így,akkor igazán boldognak. Nem ezt a reakciót vártam a baba hallatán,de be vallom, el rettenetesen örülök.Valójában én mindigis tudtam hogy ő a lelke mélyén egy jó ember,csupán neki is volt az életében egy olyan szakasza,amely meg tőrte őtt,és lelkileg meg sebzetté vált. És pontosan ezér lett olyan,amilyen. De egy dologban biztos vagyok. Ő nem gyilkos,és soha nem is volt az. Neki is vannak hibái,de tud ő igazán jó ember is lenni. Én pedig tiszta szívemből bízok benne. Hisszek abban, hogy tökölétes Apuka lessz,és jó társam a jövőbeni életünkben.

- Gyere-húzódik el tőlem az apró csók után,és fel ál. Ki nyújtja felém a tenyerét,én pedig mosolyogva bele simítom az enyémeket miközben segít fel állítani engem is. Össze kúlcsolja a kezünket,és kéz a kézben indulunk el valamerre. Persze a mobilunkon blesket kapcsolunk,hogy azért el ne tévedjünk egy sötét erdőben,hogy aztán valami nagy gonosz medve fel faljon minket.

- Hová megyünk?-kérdezem nevetve,mert már már pár perce csak húz maga után,és bolyongunk az erdőben. Meg rezzenek a bagoly hangjára,ezért gyorsan közelebb bújok hozzá. Jót nevet félénk természetemen,én pedig mérgesen megütöm a vállát.- Szemét vagy-pillantok rá,le biggyesztett szájjal.

- Te pedig édes,aranyos cuki,na meg sexi-sorolja mosolyogva. Fel nevetek,és meg köszönöm a sok sok bókot. Előre felé nézek,de ő eggy hírtelen mozdulattal teljesen magához ránt,ezért pillanatokra megállunk.- Most legszivesebben le tépném rólad ezt az ostoba ruhát-hajol a fülemhez. Meg merevedek,és várom hogy folytassa. - Neki préselném a tested valamelyik fának-suttogja érzikien.Át fogja a derekamat,és teljesen magához szorít.- Aztán tudod mit tennénk?-az újjait a hajamba vezeti,és bele markol.

- Te biztos el mondod-csukom le a szemem. Terhes vagyok,és a hormonjaim most a kéttszeresszre nőttek. Csakis rá tudok gondolni,semmi másra.

- Előszőr lassan a puncidba hatolnánk-a nyakamba temeti a fejét,a lehelete pedig fel tüzel. Meg lepnek a disznó szavak,de annál inkább találom izgalmasnak. De hát mit tehetnénk? Egy erdő közepén vagyok.A legsexszibb,legdögösebb,és az ellenálhatalnúl jó képű pofikával,akit valaha ismertem.- Aztán jó mélyre döfném benned a cerkám-leheli. Egyre gyorsabban kezdem el venni a levegőt,ezzel visont nem vagyok egyedűl.- De ezt majd a terhességed után.-a kezei rá talának a melleimre,és pólon keresztűl veszi kezelésbe őket.- A mindenit-látom amint meg nyalja a száját,majd nyomogatni és dőrzsőlni kezdi.- Milyen nagyok lettek-a nyakamra hajol,és lassan szívja,harapja.Közben a melleimet markolássza. Arra már rályöhettem hogy a terhesség alatt nem csak feszesebb,de nagyobbak is lettek a cickóim. A bicepszébe kapok hogy meg tartsam magam,különben mingyárt el bicsaklok. A levegőim lassan sóhajtozásokká válnak,míg Max a számra nem szorítja az ajkát.