꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

21. A Lopott Pillantások.

19:11 óra.

*Damon szemszöge.*

Meglepődött pillantások hadát zsebeltem be a diákoktól, ahogy lassan végig caplattam közöttük a fekete szmokingomban, közben felmértem a helyszínt.
Be kell vallanom, Stefan igazán kitett magáért! Felszabadította az egész nappalit, ami megfelelő nagyságú helyet adott, a táncolni vágyóknak.
Megállva a folyosón Elise mellett, megfogtam kezemet ágyékom előtt, és csak némán fürkésztem a táncoló öcsémet, aki felkérte azt a lányt, kinek a táncára várok.

-Köszi Boszi!- A magam érdekes módján való köszönet mondásomat, arcomra vándorló tekintete nyugtázta.

-Ugyan! Én csak a helyükre tettem, ahogy azt kérted!- Adta válaszul, azonban nem nézett ismét rám. Oldalról pillantva arcára, felfedezni láttam egy halvány mosolyt. -Szerintem nem állsz tőle távol, hogy újra elnyerd a szívét!-

-Könnyebb lenne, ha emlékezne is rám!- Egy mély levegővétellel közöltem azt, amire igazából a legjobban vágytam.

-Türelem Damon! Légy türelemmel!- Szavai bizalomra adtak okot, mitől csak még jobban vágyni kezdtem rá.
Elnézve a gyönyörű lányt, ki Stefan-al lassú táncot jár, szememben egy és ugyanazzá a nővé vált. Hiába szólítják őt Emily-nek, ő valójában Sarah, és efelől halvány kétségem sincs már! Ha ránézek, őt látom. Ettől pedig szívemet újra élni érzem!

Kecses fordulatokat tettek, melynek köszönhetően szőke hosszú fürtjei csak úgy lágyan suhantak a levegőben, ennek láttán emlékeim felszínre törtek. A mély szerelmem mely iránta született több mint száz évvel ezelőtt, talán most még erősebbé vált.
Belehalnék ha sohasem szeretne viszont! Pillantásai néha rám vetültek, melyben ugyanazt a tiszteletet láttam, mint akkor rég. Mosolya még mindig oly igéző, mitől szívem hevesebben képes verni!

-Hány évet is vártál rá?- Tette fel kérdését, a mellettem álló lány.

-Száz kerek évet!- Sóhajtásommal zártam le válaszomat.
Még belegondolni is sok, de ha tudnám hogy viszont kapom egyszer szerelmét, akkor akár ezer évet is várnék rá!

-Akkor ez a pár nap, hét vagy hónap, meg sem fog neked kottyanni Damon!- Biztató szavai hallatán, mosolyra húzva ajkaimat, le pillantottam rá.

-Legyen igazad Elise!- Feleltem, aminek köszönhetően felnézett rám, szintén halványan mosolyogva.

[...]

*Emily szemszöge.*

-Nem hittem volna hogy a dühkitörésem után, mégis csak szépen zárul az este!- Mosolyommal kísértem szavaimat, amiket Stefan-hoz intéztem.

-Idővel egyre könnyebb lesz, hidd el!- Viszonozta mosolyát, azonban ekkor óvatosan vállára termett Mr. Damon keze.

-Fivérem átadná a hölgy kezét, egy tánc erejéig?- Tisztelettudóan lekért testvére kezéről, aki egy lágy mégis mély bólintással, belerakta kezemet tenyerébe, ezt követően félreállt.

Az előttem lévő férfi pedig, szabad kezét lassan derekamra simította, jómagam vállára helyeztem az enyémet. Végül egy mosollyal kezdetét vette táncunk.
Ajkaink szóra sem nyíltak, csak fürkésztük egymás tekintetét, ahogy lassan körbe forogva kecsesen vezetett. Elengedve derekamat, megforgatva gyengéden, ismét említett testrészemre simítva meleg tenyerét, hátra döntött lágyan. Arcunk oly közel került egymáshoz, azonban szemkontaktusunk töretlen maradt. Óvatosan visszavonta testemet mellkasához, melyből fakadóan lassan ismét körbe forogva táncoltunk tovább.
Olyan érdekes érzéseim vannak! Nem tudom szavakba önteni hogy mit is érzek, azonban azt merem mondani, hogy kellemes! Mr. Damon nagyon ügyesen táncol, és élvezem is!

-Ha szabad megjegyeztem, ön nagyon gyönyörű ma este Miss. Emily!- Szavaival elérte hogy arcom elpiruljon, aminek láttán ismét lágyabb mosoly kerekedett arcára. Ezt követően ismét elengedve derekamat, lassan megforgatva, újra említett testrészemre simított kezével tartva, óvatosan hátra döntött, de ezúttal arca jóval közelebb került az enyémhez. Akaratom ellenére vérvörös ajkaira pillantottam, ahogy ő az enyémre. Megállni látszott az idő, abban a percben.

-Mr. Damon..- Suttogásom alig volt hallható, azonban ő visszaszegezte élénk kék íriszeit szemeimbe. Szinte éreztem lehelete melegét ajkamon. Képtelen voltam bármiféle szóra nyitni őket, mert az a perc gyengéden megigézett. Ismételten visszavonta testemet mellkasához, a derekamon pihenő tenyere pedig, lassan hátam közepére vándorolt. Tekintetünk egyre mélyebbre hatolóbb fürkészésbe kezdtek, aminek köszönhetően amolyan deja vu érzetem támadt. Hirtelen olyan ismerőssé vált a pillanat, az arca, az érintése. De mire maradandó nyomot hagyhatott volna bennem, véget ért a dal, azzal pedig a táncunk is.

-Köszönöm a táncot Miss. Emily!- Meghajolva előttem, megcsókolta kézfejemet. Kicsit szaporábban kezdtem venni a levegőt, amint ismét íriszeimbe pillantott. Visszaadott Stefan-nak, de én némán néztem utána ahogy lassan elment.

-Utána szeretnél menni?- Tette fel kérdését, miközben belekezdtünk egy újabb táncba. Egyik felem rögtön nyomába eredt volna, de a másik Stefan-al kívánt maradni. Nem tudtam hogy mit tehettem volna, így csak pillantásokat loptam, amíg el nem tűnt a diákok között.

*Damon szemszöge.*

Úgy éreztem hogy muszáj kimennem a levegőre, hát így is tettem. Mély lélegzeteket véve, háttal neki dőltem a házfalának.
Akárhányszor behunytam szemeimet, magam előtt láttam hófehér arcát, és kívánatos vörös ajkait.
Úgy vágyom rá!

-De elvarázsolódtál barátom!- A jól ismert hang hallatán, nyomban összeugrott gyomrom. Azonnal felé fordítottam fejemet.

-Mit akarsz Dallin?- Egész testemmel felé fordulva, készen álltam megküzdeni vele.

-Nyugi Damon! Nem harcolni jöttem! Egy alkut ajánlok neked!- Már rosszul kezdődött, pláne szemeiből kiolvasva.

-Tudom hogy megtaláltad Sarah reinkarnációját. Nem kívánom megölni őt, ha cserébe itt hagyod velem Mystic falls-ot!- Ajánlatától azon nyomban, összeszorult a szívem. Láttam rajta, hogy tisztában volt azzal, hogy sakk mattot adott szavaival.

-Nos? Hogy döntesz barátom?- Mérhetetlenül gonosz tekintete, diadalmas ittassá vált.

Sziasztok kedves olvasóim! ☺️ Látom hogy szépen növekednek az olvasott oldal számok, amiért nagyon hálás vagyok nektek!
Azonban egy dologra szeretnélek benneteket kérni. Hogy ha tetszik nektek eddig az általam, illetve az én fantáziámból eredő fanfiction könyv, akkor azt jelezzétek nekem csillaggal, hogy lássam könyvem értékét! ☺️ Előre is köszönöm nektek! ❤️☺️