꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

2/75. A Bukott Terv.

*Stefan szemszöge* 

Idegesen járkáltam fel és alá, a hatalmas zöldellő fákat kémlelve, a folyó túloldalán. 
Tisztában vagyok a jelenlegi helyzettel. Értem én, hogy Sarah-t a múltja hajtja. Ahogy azzal is, hogy ezt mind azért teszi, hogy megbosszulja az ő dimenziójában történt halálomat. Azonban arra nem gondolt, hogy ebben a dimenzióban, teljesen más a felállás, mint ami ott volt. Nem azt mondom, hogy itt nem annyira elvetemült a bátyám, hogy megölessen, de biztos vagyok benne, hogy nem féltékenységből tenné, ha erre is vetemedne. 

*Christopher szemszöge* 

Hiába próbáltam felhívni a húgomat, csak a hangpostája kapcsolt be. Ez nagyon rosszat sugall számomra!
Végig vezettem tekintetem, a szintén feszült lányok arcain. 

-Van egy ötletem!- Szólalt fel Elise, azzal egyetemben elővette sötétkék farmer nadrágja zsebéből, telefonját. -Felhívom Stefan-t!- Felpillantva arcomra, közölte tervét, majd azonnal cselekedett is. 

*Stefan szemszöge* 

Meglepődve vettem elő zsebem takarásából, a csörgő készülékemet. De mire fogadhattam volna Elise hívását, üveg törésre emeltem fejem. Azonnal odakapva tekintetem a házra, hamar észrevettem, hogy az ablakot törte ki valaki. 

*Sarah szemszöge* 

Épp hogy sikerült elhajolnom, Joe felém suhanó karója elől, amikor hirtelen gondoltam egyet, és leguggoltam a lekötözött lányhoz. Elvágva köteleit, magamnak hátast állítva őt, az ellenségeimmel szembefordultam vele. 

*Emily szemszöge*

Sarah karja, nyakam köré fonódott, ezzel arra készülve, hogy életemet vegye, egyetlen törésével. Rémülten váltogattam tekintetem, a tanárom, és Damon íriszeiben, azonban ekkor, megszólalt fogva tartóm. 

-Na mi az? Máris nem vagytok, olyan nagy fiúk?- Ördögi flegma nevetése betöltötte, a csendes helyiséget, azonban ekkor nyomban felelt Damon, ami valahol engem is szíven csapott, bár a reakcióján, nem kellett volna meglepődnöm. 

-Öld meg! Legalább elvégzed helyettem, a piszkos munkát, és ezzel bevégzem bosszúmat! Így kiegyenlítem a számlát, és nyugodt szívvel leléphetek ebből a tetves városból!- Felénk tett egy lépést. -Öld meg a lányt Sarah! Igaz ezzel csak Stefan-nak ártasz, de nekem pont ez a lényeg!- Szemmel láthatóan fellelkesült, amivel csak jobban csavargatta bennem képzeletbeli törjét. 
Ha eddig nem utáltam őt eléggé, akkor most maximálisan elérte azt, hogy igen is gyűlöljem őt! 
Fogalmam sincs afelől, hogy meddig álltunk így, de egy gyenge mozdulattal, maga felé fordított Sarah. 

-Nem hazudtál!- Mondta szemeimbe, csalódottan és tehetetlenül. Tisztában volt azzal, hogy ha engem megöl, azzal csak jót tesz Damon-nek, így hát egyszerűen neki lökött az említett személynek, majd távozott az ablakon át, de tanárom nyomban utána eredt. Jómagam felnéztem az engem tartó arcára, aki szintén épp úgy meglepődött mint én. Azonnal felegyenesedve eltávolodtam tőle. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy a harc, még csak most kezdődik. Nem szóltam egy árva szót sem, pusztán kikerülve őt, elindultam a kijárat felé. 

*Stefan szemszöge* 

Amint a ház bejárata felé fordultam, egyből szembe nézhettem, a felém szaladó, könnyes arcú Emily-vel. Sietősen felé véve irányom, karjaim ölelésébe vontam őt. Sírva szólított, jómagam csak vigasztalóan simogattam hátát, majd abban a pillanatban, összefutott tekintetem, az ajtón kisétáló bátyáméval. Egy halvány mosollyal arcomon, köszöntem meg a segítségét, amire egy gyenge bólintása volt a reakció. Kicsit eltávolodva a lánytól, fürkészni kezdtem arcát.