꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

41. Az A Bizonyos Tíz Év.

Jelen időben 20:00 óra.

Pár órával ezelőtt, Mia és Christopher segítségével, be cipeltük a bátyám és Emily testét a faházba. Elfektettük őket fivérem ágyán, az enyémen pedig Elise-t és Harman-t.
A töretlen várakozás közepette, a Főtörzs vezér kérésére, megbűvöltük a diákokat, a Farkasok közül pedig önként jelentkezett egy ember, aki elindult velük Mystic falls-ba. Ugyanis a falkavezér kijelentette, hogy ma telihold lesz, és mivel hála a pár órája történt szövetségre lépéseknek, így elszabadulhattak kósza mágia foszlányok, amik miatt nem lesz teljesen biztonságos a falu. Állítása szerint, lehetnek köztük gyengébb falkatagok, akik nem lesznek képesek uralni magukat, így farkas testet öltenek, amit nem kellene látniuk a diákoknak. Ebből kifolyólag igazat adva neki, hazaküldtük a tanulókat.

[...]

Visszatérve a barátainkhoz, folytattuk a várakozást. Azonban már órák óta eszméletlenek voltak, így jómagam meguntam a tétlenkedést, és a szobában található egyik széket, darabjaira törve, a leghegyesebb részeit, a már üres táskámba pakolgattam. Mia ezt értetlenkedve nézte a földön ülve, oldalán Christopher-el.

-Mire készülsz Stefan?- Kérdések csillantak fel, pillái alól, de én továbbra is csak pakolva adtam válaszom.

-Nem várhatok tovább Mia! Muszáj útnak indulni az Allard kastélyba! Fiona is egy ember, ráadásul az osztálytársam! Nem hagyhatom veszni!- Felnéztem arcára, közben hátamra vettem a táskám, azonban szemei azt sugallták, hogy bolond vagyok.

-Gondolkodj Stefan! Szerinted miért lépett szövetségre Harman és Elise? Mert olyan erős Allard, hogy pusztán fél kézzel végezne mindnyájunkal! De így ők megsokszorozták erejüket, ahogy Damon és Emily is! De még így sem merem azt állítani, hogy végezhetünk Allard-al, hogy felszabadíthassuk a szolgáit. Feltehetően feltudják tartani annyi időre, amíg mi kiszabadítjuk Fiona-t. Szóval ne légy idióta Stefan! Hajnalra biztosan magukhoz fognak térni! Ugyanis éjfél után telihold lesz emlékszel? Így fog elkezdődik a Vámpírok Hajnala! Akaratuk ellenére is magukhoz fognak térni, mert ösztönlények, ahogy mi. Készen fognak állni az útra Stefan! Csak légy türelemmel!- Szavai értelmezését követően, egy hatalmas sóhajtás keretein belül, ledobva magamról a táskát, leültem mellé.
Hát akkor folytatódjék a tétlenkedés!

Hosszú elmerengő percek tették kellemetlenné a várakozást. Tekintetemet lassan Mia, mennyezetet kémlelő arcára szegeztem.

-Sohasem kérdeztem még, és lehet hogy nem is kellene, de már nem tudom mihez kezdjek. Mondd Mia. Hogy ismerted meg a bátyámat?- Kérdésem hallatán, arca rögvest lángba borult. Gyenge nevetésbe kezdett, majd elmerengett a falat pásztázva.

-Ez nagyon hosszú történet Stefan! És hogy őszinte legyek, nem is igazán vagyok rá büszke!- Azt kell mondanom, hogy még nem láttam őt ilyen zavarban.

30 Évvel ezelőtt. 1990.

*Mia szemszöge.*

Már tíz kerek év telt el John halála óta, amit a mai napig nem bírok feldolgozni! A kilencven évem legnehezebb tíz évén vagyok túl, azt kell hogy mondjam. Annyira nyomorba döntött az elmúlt idő, hogy mondhatni vámpír boszi létemre, teljesen elzüllöttem. Nem is értem hogy miért, lehet talán az alkohol vagy a kábítószerek miatt, de Canada egyik night clubjában dolgozom, mint pultos. Néha beugró táncosként is feltünök, ahogy ma este is újra színpadra lépek, a sok kiéhezett hiéna elé.
Hogy miért választottam ezt az életet? Mert semmi életcélom nincs! Az akit szerettem meghalt, én pedig a drogok világába menekültem, hogy a mámoros állapotom miatt, ne érezzem a hiányát! Ez lettem én, egy ócska vámpír cafka. Hogy bánom-e? Őszintén bevallom, hogy már nem!