꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

2/64. A Csillapíthatatlan Sóvárgás.

*Sarah szemszöge*

A bosszúm akkor lesz kerek, ha az új életemből is, kiiktatom a járulékos veszteségeket!
Egy győzedelmes mosollyal fürkésztem, a diákok adatait, az igazgató irodájában lévő laptop kijelzőjén. 

-Meg vagy Emily Ramsay!- Suttogtam magamnak. 
Úgy tudom a legjobban megbosszulni Stefan halálát, ha itt is kivégzek mindenkit! Köztük Damon Salvatore-t is! Annál aljasabb tettet el sem tudtam volna képzelni, hogy képes volt ránk hívni a vámpírvadászt a Grillbe, és nyilvánosan kivégeztette Stefan-t, csak mert nem óhajtottam vele maradni. De ezúttal kiegyenlítem a számlát! Ahogy a másik dimenzióban, úgy itt is megölöm Damon-t, és ismét megszerzem magamnak Stefan Salvatore-t! 
Gondolataimból, beszélgetésekre emeltem fejem. 

*Damon szemszöge*

-Maradjatok már csendben!- Szólt ránk öcsém halkan, közben a kezembe nyomott egy hegyes szék lábat.
Ezúttal már némán vizsgáltuk át az üres iskolát. Termekről termekre jártunk, később pedig benyitottam az igazgató irodájába is. Kíváncsian bedugta fejét Christopher. Lassan körbe vezettem tekintetem, de tiszta volt a helyiség. 

-Ezt nézzétek!- Szólt halkan Stefan, aminek hála, visszanéztünk a folyosóra, ő pedig éppen akkor állt fel guggolásából. Hatalmas meglepetésünkre, a vadász fegyverének a kövét tartotta kezében, ami a tőrnek a markolatából eshetett ki. 

*Stefan szemszöge*

Ez egy dolgot jelent! Ha a kő itt van, akkor Sarah megszerezte Mia-tól, a tört. De ha sikerült neki visszavenni, akkor valószínűleg Mia nagy bajban van! 

15:21 óra. 

Idegesen, feszülten mászkáltam fel és alá, Emily-ék nappalijában, amíg az említett személy, és a bátyja a kanapén ültek, mellettük pedig Elise és Molly. Madison a fotelben foglalt helyet, könyvét lapozgatva, bátyám pedig elgondolkodva meredt kifelé, az egyik ablakon. 

-Nem tudok jobbat, mint hogy álca bűbájt teszünk a kőre!- Nézett fel rám Madison, amire pusztán csak bólintottam. Mellém caplatott Emily, és a vállamra simította kezét, ekkor jómagam ránéztem, együttérző arcára. 

-Ne aggódj! Megfogjuk találni Mia-t, Stefan!- Próbált nyugtatni. -Elise utánanéz, a kereső bűbájnak! Neked csak annyi a dolgod, hogy valamilyen tárgyat adj ami tőle van, és a véredet.- Mondta, közben simogatta az említett testrészem. 

-Nesze!- Szólt közbe, az ablaknál álló Damon, és a kezembe dobta a nyakláncának a medálját. -Ezt tőle kaptam még a születésnapomra!- Adta tudtomra, de azzal a lendülettel, vissza is fordult az ablak felé, majd felszólalt Elise. 

-Szuper! Akkor már csak egy térkép kell!- Ránézett a mellette lévő Christopher-re, később Emily-re. 

*Emily szemszöge*

-Már hozom is!- Vágtam rá egyből, végezetül elindultam az emelet felé. Felérve, betértem a szobámba, azonban ekkor szembe nézhettem, a székem támláján, egy fehér holló-val. -Ó a fenébe!- Szólaltam fel, mindent tudóan. Azonnal kiviharozva a helyiségből, becsuktam az ajtót. -Minden ablakot zárjatok be!- Elkiabáltam magam a lépcsőnél állva. 

*Christopher szemszöge*

Meglepődtem húgom utasításán, de nyomban becsuktuk, az összes ablakot Molly-val, és Stefan-al. Visszafordulva az emelet felé, vártam hogy lejöjjön Emily, de nem tette. 

*Emily szemszöge*

Megkockáztatva azt, hogy a nappaliba repül a madár, a követ keresve, visszatértem szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót. Oldalra döntött fejjel, engem kémlelt. 

-Nagyon rossz fába vágtad a fejszédet Sarah! Ezt a trükköt, már eljátszotta velem Damon!- Szavaimat követően, oda siettem asztalom fiókjához, hogy kivegyem a térképet, azonban ekkor rám támadt a madár. A szemeimet igyekezte kibökni, de szerencsére nem sikerült neki. Helyette csak eléggé vérző sebeket ejtett rajtam, amik nagyon fájtak. Próbáltam távol tartani magamtól, a vadul csapkodó szárnyast, közben kivenni a keresett tárgyat, asztalom iratoknak szánt tartójából. 
Mire magamhoz sikerült venni, Molly benyitott a helyiségbe, és ledöbbenve nézte a jelenetet. -Menj ki!- Kiabáltam neki, de ő becsukva maga mögött az ajtót, magához vette párnám, és elkezdett azzal csapkodni a madár felé. Ennek hála kiüzte őt a helyiségből, az ablakon át, jómagam pedig bezártam azt. 

-Istenem!- Aggódva fürkészte, a szét csipkedett testrészeimet. Azonban ekkor, feljöttek bátyámék is. 

*Stefan szemszöge* 

Bár ne mentem volna fel. Emily vére olyan sóvárgást vont maga után, amit egyszerűen képtelen voltam fékezni. Eltorzult arcommal, nyomban rávetettem magam, de eszemet vesztve igyekeztem visszafogni szomjam. Könnyes arca láttán, belém nyilallt a bűntudat, de szemfogaim akkor is megnagyobbodtak.