꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

9. Emlék Cseppek.

Az óra után, megvártam hogy mindenki elhagyja a termet, azonban Molly kérdő pillantásai, kicsit mintha gyanakvásba folytak volna át.

-Nem jössz Emily?- Nézett vissza az ajtóban állva.

-Majd menni fog!- Felelt helyettem Mr. Salvatore, de nem nézett fel az iratai közül.

-Hát jó!- Sóhajtott a lány, végül elhagyta a termet. Visszapillantottam a tanár úrra, és már kezdtem volna bele a monológomba, azonban ő egyenesen rám nézett, így ismét belém fojtotta a szót, élénk kék tekintetével.

-Ha nem tévedek, akkor azt akarja hogy segítsek magának feltárni, az ősei múltját. Ugyanis kegyed gyanúja szerint, kapcsolatban lehet Mystic falls-al.- Felállt az asztaltól, és lassan az ablakhoz sétált.

-Röviden igen. Persze nem várom el ingyen!- Oda siettem mellé, ő pedig lepillantott rám szeme sarkából.

-Maga nem tudná megfizetni, az én munkámat!- Háta mögé fogta kezeit, és továbbra is csak az ablakon nézett kifelé.

-Szóval akkor segít, vagy nem?- Karba fontam kezeimet a válaszára várva, azonban az nem igazán érkezett. -Jó tudja mit? Vegye semmisnek a kérésemet!- Egy mély levegővétel közben, meg igazítottam a vállamon a táskát, és elindultam az ajtó felé, de ő hirtelen megfogta csuklómat, ebből kifolyólag azonnal látomásom lett.

*Emlék Damon szemszögéből.*

Besurrantam az ablakon át a fiatalabbik Ramsay szobájába, amint elaludt. Egyszerűbbnek találtam végezni vele az álmában, de amint megpillantottam a hold ragyogta arcát, eszembe jutott az a bizonyos hajnal. Okkal tettem amit tettem, de még magam sem tudom az okát.

Leültem az ágya szélére, és megfogtam a kezét. Szemeimet behunyva, sóhajtottam egyet végül álmot adtam neki.

*Emlék vége*

Térdre rogyva erőtlenül tértem magamhoz, a látomásból. Rögvest felfogtam a látottakat, és felnéztem az arcára, ő pedig meredt rám.

-Basszus..- Motyogta. -Minden rendben?- Leguggolt hozzám, közben tekintetét íriszeimben váltogatta.
Most ez a valóság? Damon Salvatore is egy vámpír lehet? És valóban meg akart ölni engem? De mégis milyen bizonyos hajnalra gondolhatott? Mit tett okkal, amiről még azt sem tudja, hogy mi okból tette?
Ezek a látomások a valóságot mutatják, vagy pusztán hallucinációk? Mi történik velem?
Nem bírtam neki felelni, csak meredten néztem szemeibe, melyekkel annyira másképp pillantott rám. -Sajnálom Miss. Emily. Attól tartok, hogy nem tudok segíteni magának!- Felállt, és sietősen távozott.
Mi ez az egész? Kicsoda Damon Salvatore?

Nehezen de felálltam a földről, és a vállamra vettem ismét a táskám. Próbáltam kikecmeregni a fejemből, és a következő órára indulni, de az agyam tele volt megmagyarázhatatlan kérdésekkel.

[...]

A nap végén elhagytuk az iskolát Molly-val, aki végig faggatott Mr. Salvatore-ról.

-Gyere együnk valamit a Grillben, közben ossz meg velem mindent Emily!- Nézett rám nagy szemeivel, azonban én megálltam.

-Várj már!- Megfogtam a karját. -Mondd miért faggatsz ennyire Mr. Salvatore-ról?- Vontam kérdőre, ő pedig amolyan "kérlek Emily,, tekintettel nézett rám. Láttam rajta, hogy annyira elmondott volna valamit, de nem volt rá képes. -Mi történik itt Molly?- Közelebb léptem hozzá. -Mit akarsz elmondani nekem?- Váltogattam tekintetem, íriszeiben.

*Stefan szemszöge.*

-Tessék, kész!- Belenyomta kezembe a gyűrűmet Elise. -Most már egy darabig Ramsay biztos!- Sóhajtott, és a vállára vette a táskáját. -Akkor beszélj Damon-el, hogy szálljon le a barátnőmről. Oké?- Nézett vissza rám.

-Meg teszek minden tőlem telhetőt, a szavamat adom!- Elmosolyodtam gyengéden, azonban ekkor ingerülten csörtetett be a bátyám, és Elise kezébe nyomta a gyűrűjét.

-Boszi, erősítsd meg ezt az izét!- Rögvest elindult a bárpulthoz, és töltött magának egy italt. -Azt hiszem látott valamit a varázs vámpírunk.- Motyogta és beleivott a poharába.

-Hogy mondtad?- Mellé lépkedtem.

-Látott valamit a csaj!- Vágta rá ingerülten, és ismét beleivott a Whisky-ébe.

-De mégis hogyan? Direkt előre szóltam, hogy erősíteni kell a gyűrűjeinken, mert átlát rajta Emily. Mit csináltál Damon?- Néztem egyenesen az arcára.

-Volt egy tervem, amit elcsesztem!- Vett egy mély levegőt. -Azért hívtalak fel, hogy tedd át a bulidat másik helyszínre, mert megkért engem a csaj, hogy segítsek feltárni neki a múltját. Arra gyanakszik, hogy lehet valami közük Mystic falls-hoz. Hát így kitaláltam hogy ide hozom, hogy azt tettessem hogy segítek neki, közben rá beszéltem volna arra, hogy hagyják el a várost!- Megitta a maradék italát, majd közvetlen utána, újat kezdett tölteni magának. -De elfelejtettem a gyűrűt! Megfogtam a kezét, mert az én színészi túljátszásom miatt, majdnem elment. Hát több sem kellett neki, valamit ki látott a fejemből!- Ismét meghúzta az italát.

-Damon, ezúttal még magadat is túl szárnyaltad!- Szóltam be.

-Elcsesztem jó?- Ingerülten nézett rám, végül leült a kanapéra. Ránéztem Elise-re, és a kezében lévő ékszerre.

-Azt már nem Stefan! A tiédet megcsináltam, de ennek az átokfajzatnak nem fogom!- Teljesen kikelve magából, lerakta az ékszert a mellette lévő szekrényre.

-Vissza akarod kapni a barátnődet?- Kérdezte a kanapén ülő, de rá sem nézett, csak ismételten a pohár fenekére.

-Ne zsarolj Damon!- Haragos pillantásokkal meredt irányába.

-Vissza akarod, vagy sem?- Fordult felé a bátyám, ingerült szemeket villantva. Elise pedig tehetetlenül sóhajtott egyet.