꧁A Vámpírok Hajnala꧂ [TVD]

3. A Verbéna

*Christopher szemszöge.*

A nappaliban sétálgatva feszülten, gondolataimba merülve, próbáltam megérteni az imént történteket.

-Biztos hogy égető érzést éreztél?- Pillantottam a kanapén ülő húgomra, kinek arca ingerülté vált.

-Azt hiszed hogy hazudok?- Vonta fel szemöldökeit. -Egyél belőle, aztán lássuk hogy rád hogyan hat!- Sértődötten hátára dőlt.

-Nem hiszem hogy hazudsz, de igazad lehet!- Elindultam az étkező irányába.

*Emily szemszöge.*

Hirtelen felálltam aggodva a kanapéról, amikor céljául tűzte ki, az étkezőt.

-Ne légy hülye!- Szóltam utána, mellé sietve. Rám nézett elgondolkodó arccal.

-Ki kell deríteni, hogy mi van benne! Nézz utána a neten, hogy mik azok a növények, amik árthatnak a vámpíroknak!- Alig hogy elhagyta száját az utasítása, szemmel láthatóan megbánta szavait.
Mi oly meglepő, bátyám egészen a mai napig sem látta be, hogy igenis vámpírok vagyunk!

-Na mi az?- Elégedetten karba tettem kezeim. -Csak nem vámpírnak vallod magad tesókám?- Győzedelmes vigyorom, bökte szeme világát.

-Már nem tudom mivel jellemezni magam!- Sóhajtva elnézett arcomról. -Na nézz utána!- Egy fordulatot véve, visszasétált a kanapéhoz, és leült.

-Oké! Felmegyek a laptopomért!- Válaszomat követően, szobámba vettem irányomat. Betérve a helyiségbe, tekintetemet az ablak vonzotta magára egy pillanatra.
Mintha láttam volna ott valakit, egy szemhunyásnyi időre, de biztosan csak képzelődtem!

19:21 óra.

*Christopher szemszöge.*

-Na találtál valamit?- Kiabáltam a nappaliba, miközben nekiálltam a vacsorának.

-Azt hiszem!- Felelte, kisétálva hozzám. Leült az asztalhoz, majd elkezdte felolvasni, jómagam pedig a pultnak dőlve, hallgattam. -A vámpírok ellen, a tévhitek közé sorolt fokhagyma, valóban hatástalan! De a vasfű, más néven verbina, megfelelő biztonságot tud nyújtani ellenük. Egy időre megzavarja a nyelő reflexüket, majd amint a véráramukba kerül, elkezdi égetni a nyelőcsövüket. Megfelelő biztonságot nyújt akkor is, ha mi magunk napi rendszerességgel fogyasztunk egy pohár vasfű teát, mert ilyenkor a vérünk is ugyanezeket a reakciókat válthatja ki, a vámpíroknál!- Meglepetten pillantott fel arcomra. -Ez a valaki meg kínzott egy vámpírt, hogy ilyen jól tudja? Vagy honnan tudja a hatásait?-

-Basszus!- Sziszegtem ingerülten, rögtön a szomszédokra gondolva.

-Nyugi! Ez nem azt jelenti, hogy lebuktunk! Szerintem csak tesztelni próbált minket.- Osztotta meg velem véleményét, azonban egy cseppett sem nyugtatott meg.

-Jó! Akkor holnap visszaviszed nekik a tányért, és mosolyogva megköszönöd! Bármi mással kínálna, azt nem fogadod el!- Közöltem határozottan.

-Akkor add vissza a láncomat!- Karba fonta kezeit, egy komolynak tűnő, hangyányit sértődött arccal.

-Még nem csináltam meg, de holnap mielőtt munkába mennék, itt hagyom az asztalon.- Válaszomat hozzá intézve, visszafordultam a vacsora felé.

-Oké!- Sóhajtott. -Segítsek?- Kérdése hallatán, vállam felett ránéztem.

-Segíthetsz ha gondolod!- Egy halvány mosolyt csalt arcomra, de mire mellém ért, addigra levakartam azt.
Elkezdte feldarabolni a hagymát, én pedig néha sumákosan néztem arcára, ami olyan megtörtnek látszott. Átérezve érzéseit, sóhajtva felé fordultam. -Figyelj Emily!- Rám pillantott. -Nem lesz semmi baj! Vigyázunk egymásra!- Szavaim hallatán, elmosolyodott.