Rózsakoszorú [BEFEJEZETT]

013|HYUNJIN

- Szóval te vagy a kismadár – Hyunjin maga sem tudta miért ezzel kezdte a beszélgetést. Édesanyjával a közeli patakhoz ment ahová Felix is gyakorta vitte és csak akkor szólalt meg amikor egy kidőlt fa törzsére leültek mind a ketten. Egyikőjüket sem igazán aggasztotta drága ruhájuk tönkre menetele, talán ennél szembe tűnően nem is mutathatták volna meg anya-fia kapcsolatukat.

- Tessék?

- Semmi, nem fontos – rázta meg a fejét a fiú. Tekintetét az égre vezette, figyelte a puhán úszó bárányfelhőket míg igyekezett összeszedni ezer felé szakadt gondolatai darabjait. Nem haragudott édesanyjára amiért nem árulta el ezt a titkot; ugyanazt tette, amit ő maga is tett – Felixben talált szövetségesként rejtegetett valamit, ami számára értékes. Az viszont meglepte, hogy nem jött rá előbb, végig az orra előtt volt.

- Ne haragudj Felixre, miattam nem mondta el neked.

- Nem haragszom sem rá, sem rád – vallotta be a herceg. Rövid pillantást vetett szülőjére, de szinte azonnal újra az eget kémlelte – Mióta jársz ide?

- Mióta Felix itt van, szóval öt éve biztosan. Igazából miatta kezdtem el aztán mindenki annyira közel kerültek hozzám, hogy nem is tudnám megszakítani ezt a kapcsolatot. Az édesanyja sokáig szolgált minket aztán amikor megtudta, hogy a fia ezt választotta könyörgött, hogy vigyázzak rá. Közel állt hozzám az a nő így hát igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni.

- Felix nem ide született? – Hyunjin meglepetten kapta édesanyjára a tekintetét, aki megrázta a fejét.

- Nem. Nem tudtál róla?

- Sosem mondta – és ő maga sem kérdezte. Akkor döbbent rá milyen keveset is tud szerelmének múltjáról. Tudta, ha rá kérdezne elmondaná neki, viszont magától biztosan nem állna le fecsegni, hisz önmagát sosem tartotta érdekesnek – Akkor ezért tudott bejutni a palotába.

- Ó, nem, én engedtem be. Az engedélyemmel szabadon járhat hozzád, de csak esténként.

- Tudsz rólunk, igaz? – Hyunjin most a patakot figyelte. Nem tudott volna zavar nélkül állni édesanyja átható tekintetét így inkább a vízzel volt elfoglalva. Egy veréb szállt le a partra, csőrét finoman a csordogáló patakba nyomta majd vidám dallamot előcsalogatva magából reppent tovább. A herceg fél szemmel látta szülője kedves mosolyát.

- Ismerlek mind a kettőtöket, mint a rossz pénzt. Téged én neveltelek, ő pedig szinte mellettem nőtt fel. Mind a ketten sokkal erősebbek és boldogabbak vagytok mióta megismerkedtetek. Emellett láttam, hogy reggel miként néztetek egymásra; a vak is látja mennyire odáig meg vissza vagytok egymásért.

- Akkor most jön az a rész amikor eltiltasz minket egymástól, mi nem fogunk ezzel foglalkozni, száműzve leszek a palotából és boldogan élhetek itt vele? – a nő nem felelt azonnal. A királyfi szíve összeszorult, lelkiekben már készítette magát fel erre a történet szálra. Nem szívesen hagyta volna ott az édesanyját, viszont szerette annyira a barna hajú fiút, hogy az életét is feláldozta volna érte; nincs szüksége a fényűző palotára, ha Felix nem lehet mellette.

- Nem, erről szó sincs, soha nem állnék a fiaim boldogságának az útjába. Az apád és a testvéreid nem szerezhetnek erről tudomást.

- Nem hiszem, hogy igazán foglalkoztatnám őket.

- Az elmúlt egy hónapban komoly befolyásra tettél szert a tanácsban, ami nekik évekbe tellett, felfigyeltek rád. Most már nem azt a visszahúzódó kistestvért látják benned, aki eddig voltál, hanem egy komoly riválist a trónra. Az apád idős már, Hyunjin; ideje kijelölnie az utódját.

- Kell a halálnak az a trón, nem akarok én uralkodni, nem is menne – fújtatott az ifjú. Tisztában volt vele ő maga is, hogy sokkal rövidebb idő alatt nyerte el azt a figyelmet a tanácsban, mint bátyái, viszont tényleg nem vágyott a koronára, felőle akár egy új család is megkaphatná, az sem számítana neki. Ő egyszerűen csak jobb életet akar biztosítani a fiúnak, akit szeret, ahhoz pedig nincs szüksége ekkora hatalomra.

- Ezt nekik hiába mondanád, nem hinnék el. Szeretlek, Hyunjin, a fiam vagy, tudom, hogy nem szabályozhatom az életedet, főleg nem azon ágát, aminek Felix is a része, viszont könyörgőm neked légy óvatos. A testvéreid kegyetlenül elbánnának veled, ha tudomást szereznének erről. Ők is a gyerekeim, pontosan ezért tudom mennyire veszélyes lenne, ha csak hallanák is ezt. Ők sokkal inkább ütöttek apádra, mint te valaha is fogsz.

- Ígérem, hogy vigyázni fogunk. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam történne valami Felixszel.