Rózsakoszorú [BEFEJEZETT]

010|FELIX

Felix teljesen kényelembe helyezve magát feküdt a puha fűtakarón. Arcát a herceg mellkasán pihentette és onnan figyelte a tájat, számolta az égen úszó bárányfelhőket. Nyugalom szállta meg, nem idegeskedett a negyed miatt, nem hagyta gondolatait a múlt felé terelődni – csak a jelen számított, az a pillanat, amelybe legszívesebben bele ragadt volna. Nem tudta eldönteni, hogy Hyunjin alszik-e, mellkasa lassú ütemben emelkedett majd süllyedt, tenyere mozdulatlanul pihent a kisebb derekán mégsem volt biztos a dolgában.

- Veszélyes játékot űz maga, hercegem. Tud róla? – Felix végül megszólította. Tudta, hogy mennyire utálta a formális beszédet, mégis olykor-olykor szívesen húzta vele az agyát.

- Mire gondolsz? – Hyunjin nem vette fel a piszkálódást, helyette kedveskedően túrt a világos barna tincsek közé.

- Az, hogy velem vagy. Tudod mennyit kockáztatsz vele?

- A boldogságomat kockáztatnám, ha nem lennék veled – válaszolt mikor Felix még szinte be sem fejezte a mondatot. Határozott volt a hangja, a kisebb tudta, hogy szentül hisz abban, amit mond. Igaza volt, ő maga is sokkal boldogabb a fiú mellett, mégsem volt képes elmenni a tények felett.

- Az édesapád nem bírja elviselni, vagy legalábbis nem tartja helyén valónak az azonos neműek szerelmét.

- A törvény...

- A törvény és az édesapád egy és ugyanaz. Szerinted mit tenne, ha kiderülne, hogy a fia olyasvalakibe szerelmes, mint én? Az élet színvonalam még egy dolog, de...

- Nem érdekel ő mit gondol rólunk. Ez az én boldogságom kérdése, nem az övé – fújtatott a herceg. Felix lassan emelkedett fel eddigi helyéről, szembe fordult a fiúval és gyengéden a porcelán arcra simított. Annyira szerette volna, ha ez a kezdeti varázs örökké megmarad. Félelem lakozott benne, talán ezért is akarta elhitetni szerelmével, hogy nem jó, ha mellette van. Nem kételkedett érzelmeikben, inkább tartott azoktól a következményektől, amelyek lebukásuk vonzott volna be.

- Tényleg nem félsz attól, hogy mi fog történni, ha egyszer kiderül? Herceg vagy, nem engedheted meg magadnak a legkisebb hibát sem.

- Bízom magunkban. Nem igazán hiszem, hogy valaha ki fog derülni bár nagyon szeretném világgá kiáltani, hogy mindenki tudja; te csak az enyém vagy. Ha pedig valamilyen úton-módon kiderülne... nos, akkor választanom kellene a családom és közötted.

- És kit választanál?

- Természetesen téged – vágta rá Hyunjin anélkül, hogy egyáltalán végig gondolta volna mit is mond –, melletted sokkal jobban érzem magam, mint a családom mellett. A bátyáimmal nem jövök ki jól és az apámmal nem is tudom mikor beszéltem utoljára nem hivatalosan.

- Édesanyád?

- Anya hiányozna, de ismerem annyira, hogy tudjam, büszke lenne rám, ha kiállnék melletted.

Kicsit töltelék rész, de fontosnak tartottam ezt a beszélgetést is belefűzni