Rózsakoszorú [BEFEJEZETT]

018|FELIX

Felix órák óta azzal foglalta le magát, hogy az ujján díszelgő gyűrűt forgatta. Az időérzéke teljesen elveszett, lent lehetett már másfél hete, de az is lehet, hogy kettő – a harmadik nap után teljesen elveszett azzal kapcsolatban hogyan is tudná számon tartani az idő múlását. Régóta sejtette már, hogy ilyesmi történni fog, de arra maga sem számított, hogy ilyen korán; és arra sem, hogy ennyire rosszul fogja viselni. Nem a bezártság volt az, ami igazán frusztrálta, sokkal inkább párjának hiánya borzolta az idegeit. Mióta ismerték egymást nem töltöttek egymástól távol ilyen sok időt, márpedig valószínűnek tartotta, hogy még jó ideig nem fogja látni a fiú édes mosolyát.

Az ifjú lépések zaját hallotta, két pár cipő koppanásai vertek vízhangot a falakon. Felix kíváncsian pillantott a félhomályban csillogó rácsok felé, azon a részen egyedül ő volt elhelyezve, ezért kíváncsi volt kikhez is tartoznak a sietős léptek. Két árnyék állt meg a fiatal előtt, először nem tudta kivenni az arcokat, fókuszálnia kellett, viszont amikor kitisztult előtte a kép, élesen szívta be a nyirkos levegőt. A zárka ajtaja nyekeregve nyílt ki és a vékony alak megköszönve lépett be. Az őr bólintott, majd magára hagyta a két fiút.

- Édes Istenem, mit keresel te itt? – Felix lábai remegtek ahogy feltápászkodott a nyálkás padlóról és párjához botorkált. Könnyeivel küszködve zuhant a fiú karjaiba; amíg nem látta, nem is sejtette mennyire is kínozta a hiánya.

- Nem bírtam tovább nélküled – ölelte át szorosan a kisebbet Hyunjin – Amikor elvittek, nagyon kiborultam. Képes lettem volna az egész várost romba dönteni.

- De nem tetted és ez a fontos – szorította két tenyere közé a herceg arcát. Megvizsgálta minden centiméterét és mélyen az emlékezetébe véste – A negyed...

- Minden nap lementem hozzájuk, mindenki jól van. Nagyon büszke lehetsz a gyerekekre, mindent megcsinálnak; tanulnak, ételt osztanak, segítenek a gyengélkedőn, Hoseok rendben tart mindent. Nagyon magába zuhant, magát hibáztatja azért, mert itt vagy és igyekszik megcsinálni mindent, amit előzőleg te. Nagyon fiatal, de jól bírja, bár egy olyan példakép mellett, mint te, nem is csodálom – Felix torkában gombóc növekedett. Ismét az idősebbhez bújt és most nem tudta megállítani, egy könnycsepp végig gördült orcáján.

- Annyira hiányoznak...

- Haza mehetsz hozzájuk, kicsim.

- Tessék? – a fiú meglepetten kapta fel a fejét. Tekintete úgy fürkészte párjának arcát mintha maga a megváltó volna; bár számára az is volt. Hyunjin ajkai nyugtató, kellemes mosolyra húzódtak, de szemei már nem tükrözték ezt a könnyedséget. Felix csak akkor vette észre a sötét karikákat szemei alatt, tekintetének tompaságát – Jinnie, mit nem mondasz el nekem?

- Anyával az elmúlt két hétben végig azon dolgoztunk, hogy kihozhassunk innen és most sikerült, csak ez a fontos.

- Hyunjin, az Istenemre esküszöm, ha nem bököd ki, hogy mi az, itt maradok és magam megyek a büntetőbíró elé!

- Apa betegeskedik – sóhajtott fel hosszas hallgatás után a fiú. Elengedte szerelmét és megrogyott vállakkal ült le a rozoga ágyra. Fáradtnak tűnt, megviseltnek – Nem márciusban lesz az ünnepség, az orvosok azt jósolják, hogy valószínűleg már az új évet sem fogja megélni.

- Jinnie...

- Két hét múlva lesz a koszorúzás – ingatja meg a fejét elkeseredetten – Attól nem tartok, hogy én kapom meg, fiatal és tapasztalatlan vagyok hozzá és még sosem kapta a legfiatalabb herceg a rózsakoszorút, viszont bármelyik bátyám is kerül a trónra... Nem lesz biztonságos, Felix. Nemcsak, hogy nekünk nem lesz az, az egész negyed veszélyben lesz.

Felix térdei összerogytak. Elméje kiüresedett, nem volt képes gondolkodni. Rémképek jelentek meg előtte, elszakítják tőle a gyerekeket, az időseket robotolni viszik míg a végkimerültségbe bele nem halnak. Nem találkozhatna többé Hyunjinnal. A koszorúzás után egy más világ fog érvénybe lépni. Tekintetét lassan vezette párjára, tudta, hogy kevés időt fognak együtt kapni, de arra nem számított, hogy ennyire.

Az epilógust lehet, hogy már ma publikálásra teszem, de ha mégsem, igyekszem minél hamarabb pótolni