Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

50. rész

*Emma szemszöge*
Sokkal jobban lettem délután, így haza is engedtek. De azt mondták, hogy ne menjek hideg helyek felé, mint például a fagyasztó, vagy a kert. Vagy ha nagyon muszáj, akkor legalább 1 pulcsit viseljek.

Amint hazaértem, leálltam macskázni a szobámban, majd megpillantottam a laptopomon lévő üzeneteket.
- Emma, hogy érzed magad?- kérdezte Fura Csé. Honnan tud róla?
- Jól, köszi.
- Nem fázol?
- Öhm, miért?
- Lilla elmondott mindent nekünk.
- Oh. Most mennem kell. Nem miattad, ha azt hinnéd. Szia Csabi!
- Szia.

Aztán átléptem a kövire, ami BLR volt. Ő is ugyanazt írta, mint az előbb Csabi. A válaszom nem változott.
Most az osztály üzeneteit nézem át, hiszen van egy lány, aki ismeri Flórát. És ő elmondta az osztályomnak.
Hosszan elbeszélgettünk a koncertektől kezdve idáig. Végül el kellett tőlük is búcsúznom, majd áttértem egy másik chatroomba.
- Szia Emma, hogy vagy?
- Szia, már egész jól. Köszi.
- Flóra elmondta azt a bizonyos Sz-es storyt.
- Értem.
- Rám is gondoltatok?
- Flórának volt egy pici sejtése.
- Nem én voltam! Miért sodornálak veszélybe?
- Nem tudom, de hiszek neked.
- Köszönöm. Amugy nagyon sajnálom azt, ami veled történt!
- Nem kell, már jobban vagyok:)
- És miújság a macskáddal?
- Éppen az ajtómat kaparja, így gyorsan beengedem.
- Oké.
- 'vagyok!- írtam, mikor a macska már bent volt.
- Rendben.
- Öhm, most jutott az eszembe, hogy tesszük bele a koncertlistába a Kivetett számotokat?
- Szerintem ez remek ötlet, de már nagyban szervezünk.
- Tényleg! Mentem gyakorolni, köszi az emlékeztetést!
- Nincs mit!?
- Várj, egy pillanat!- mondtam, majd áttértem videochat-re, és előkaptam a gitárt.
Szerintem ideje lenne egy Taylor is, hiszen nem mindig a Cort kell.

- Nagyon jó!- mondta Gergő.- Bocsi, de mint említettem, most állítjuk össze a listát. Szia!
- Szia!- köszöntem el, majd kikapcsoltam a kamerát, és a gépet is. (Miután kiléptem mindenből).

Elpakoltam a hangszert, de előtte kicseréltem a húrokat, mert ez is egy gyorsan szakadó fajta.
Azután a plafont bámultam, és próbáltam felidézni azt a bizonyos Sz-t. Ki lehet az? Ismer engem? Lehet, hogy már beszéltem vele?

Egyáltalán nem mentem semmire. Azt hiszem az lesz a legjobb megoldás, ha elfelejteném az esetet. Marhanehéz lesz, de próba cseresznye! ...Szerencse!

- Emma, gyere el az Otthonba!
- Szia Lilla! Most nem tudok menni.
- Miért? Még mindig Sz.-t keresed?
- Nem... vagyis de. Ám nem emiatt maradok ki a munkából.
- Hanem?
- Az orvos azt mondta, hogy ne menjek hideg helyekre. Szóval tavaszig engem nem láttok kint!
- Dehogynem! Csak meg kell gyógyulnod!
- Szerinted menni fog?
- Ha nyáron felébredtél, és tudtál a koncerten énekelni... igen!
- Köszi Lilla! ❤
- Almáspite!
- Most mennem kell, gyakorolni!
- Mire?
- Szerinted?
- Oh, akkor nem is zavarlak! Szia!
- Hello.

December 27.-e van, ami azt jelenti, hogy hamarosan (Január 19) lesz a koncert. És mindjárt vége az évnek. Örülök, hogy ez az év viszonylag jól telt el, de azért eléggé göröngyös út volt. Remélem, hogy a következő évben minden jobb lesz!

Hamar vége lett a délelőttnek, de valamiért délután 2-kor áll le az idő! Addig sincs semmi baj, majd gitározok! Ebben a pillanatban kaptam egy üzenetet Sz.-től.
- Sajnálom, ami történt veled! Nem akartam ezt. Most is megkérlek valamire.
- Azt most felejsd el! Nem fogsz megölni, ha múltkor majdnem elérted célodat!
- Eszem ágában sem volt ezt tenni. Egyébként érdekel a kérés?
- Addig úgy sem hagysz békén...
- Okos lány.
- Ha még egyszer ezt írod/mondod, esküszöm, hogy kinyírlak!
- Csak annyit kérek, hogy nézz ki az ablakon. Lehet, hogy valakire hasonlítani fogok, de ne aggódj.
- Ki vagy te?
- Nézz ki az ablakon!
- Jó!- mondtam, majd odaléptem az üveghez.
Egy napszemüveges, kapucnyis, alak volt ott zöld kabátban és piros sportciőben. Ki lehet az?

A titokzatos Sz fel sem méltatott felnézni, de valamennyire látott engem. Majd kaptam a következő üzenetet.
- Tudom, hogy van 2 barátnőd, akivel elég sokat lógsz.
- Mint mindenkinek a világon.- írtam le, majd szórakozott pillantást vetettem az ablakra.
- Jól tudom, hogy dolgozol is!
- Igen, de ki vagy te?
- Majd idővel mindenre fény derül. Most ismét nézz le az ablakból.
- Nem!
- Ha tudni akarod, hogy ki bújt el az álarcom mögé, nézz le!
- Oké...- írtam le, majd ismét az ablaknál álltam, és lenéztem.
Egy róka jele volt ott. Nagyon érdekes. Mintha láttam volna ezt a jelet valahol, de foggalmam sincs, hogy hol. De nem izgat annyira.

Megnéztem a táblámat, amin Adison és Ajtony jelenségét vizsgálom ki. Ránéztem az egyik képre. Egy piros róka jele volt ott. Lenéztem a járdára. Pontosan ugyanaz a jel volt ott, hiába dörzsöltem a szememet.
Most azonnal küldök egy fotót a lányoknak erről.
- Lilla, Flóra, nézétek meg ezt a képet!
- Hó, álljon le a nászmenet!
- Mi... mi van?
- Csak az van, hogy nézd meg a képeket! Az egyik pont a járdán van a ház előtt, a másik pedig egy alapból meglévő kép.
- Úristen! Adison nálad járt!?
- Csak a járdán!
- Hogy kezdődött el ez az egész?
- Az a bizonyos Sz küldött egy fura üzenetet!- írtam le az üzit, és bemásoltam az előbb említett csevegést.
- Ez nem lehet igaz!- írta le Flóra.
- Ugye!?
- Flóra, számítsunk arra, hogy Emma mindenféle kérdést tesz fel nekünk, mikor átmegyünk hozzá!
- Nem, ilyen soha többé nem lesz! Nem félek Adisontól és Ajtonytól! Mi okom lenne rá?
- Az, hogy Ajtony majdnem kinyírt, Adison pedig szét akar püfölni.
- Eddig történt valami?
- Kórházba kerültél. Méghozzá elég súlyos állapotban!
- De most ép vagyok! Mellesleg én Adisonra értettem.
- Eddig Adison sem tett semmit.
- Na látod! Adison ártalmatlan!
- Emma, minden oké?
- Igen, miért!? Valami baj van?
- *Az éggel.
- Flóra, ez nem a legjobb alkalom!
- Na de Lilla! :(
- Most nincs Ne de Lilla! :(!
- Emma, szerintem maradj otthon!
- Úgysem enged el az orvos, anya pedig úgy védi az ajtót, mint egy robot!
- Robot?
- Jó, ez random jött.
- Értem. Amugy képzeld el, hogy idén is lesz tűzijáték!
- Hol?- kérdeztem, mert eszembe jutott az Budapest Parkos koncert vége, amin tűzijátékok sokasága színeszte át az égboltot.
- Itt, Szilveszterkor. Nem rémlik tavalyról?
- Jah, de!- mondtam, majd megvakartam a fejem.
- Amugy Lilla és Emma, szerintem nekem mennem kell.
- Miért?- kíváncsiskodott Lilla.
- Mert anya elrángat pár új díszért.
- Díszért?
- Igen, Lilla. Flóráék minden évben kidíszítik a házukat, mintha karácsony lenne. Amugy csak pár üvegmatricáról, és valami világító akármiről van szó.
- Én azt hittem, hogy nem szedték le a karácsonyi díszeket!
- Köszi!- írta Flóri.
- Máskor is!- fírkantotta le Lilla.- Bocsi, nekem is lépnem kell.
- Sziasztok! Én addig nyomozok.
- Sherlock!
- Nem, én Watson vagyok.
- Akkor ki, Sherlock?
- Gergő.
- Oh, értem! ;)- írta Flóra.
- Azt hittem, hogy dolgod van.
- Igen, mostmá tényleg lépek! Sziaztok!
- Szia!
- Cső!- írta Lilla, majd neki is el kellett mennie.

Egyedül maradtam, és továbbra is Adison után nyomoztam.
Aztán kaptam egy újabb érdekes üzenetet. De ez...