53. rész

9 1 0
                                    

*Lilla szemszöge*

Hamarosan itt van a Januári koncert napja! Addig rengeteg gyakorolnivalónk van. A Kivetett az a tipikus nehéz szám, amit nagyon nehéz reppelni. Énekelni talán nem is annyira nehéz, de a rap! Az már túltesz mindenen!
- Szia!
- Szia Lilla!
- Valamit el kell "mondanom"!
- Mit? Ugye nincs semmi bajod?
- Nincs. Csak az, hogy ez a szám nagyon nehéz!
- Melyik?
- A Kivetett!
- Jaj, szegény! Segítünk!- válaszolt Csabi, majd elküldött egy kottát.- Ez segít!
- Egy kotta?
- Igen! Csak nézz rá! További segítségért fordulj az orvoshoz, vagy az áramlatkövetőkhőz!
- Akkor inkább a másodikhoz!
- Oké, az a legjobb választás! Bocsi, most mennem kell!
- Rendben, szia!

Akkor nézegetem a kottát, és az áramlatkövetőkhőz fordulok. Vagyis a csapat további tagjaihoz. Szerintem BLR-hez fordulok tanácsért. A másik repper áramlatkövetőhöz. Ha ő sem segít, akkor jön a másik Gergő. Várj, az tud reppelni?
- Szia Gergő!
- Csá!- köszönt BLR.- Mi a gond?
- Honnan tudod?
- Sejtettem.
- Oké... a Kivetett reppelése nem megy igazán. Tudom, hogy kb 1 hét múlva lesz a koncert, de jó lenne egy támasz.
- Nyugi, ne sírd el magad! Segítek!
- Köszi! Amugy nem sírok. Csak nevetek azon, hogy mennyire szerencsétlen vagyok!
- Nem vagy az! Ha az lennél, akkor nem beszélnél velünk!
- Való igaz.
- Szóval mi a probléma?
- Foggalmam sincs, hogy hogyan álljak hozzá a dalhoz.
- Nem tetszik?
- Dehogynem! Imádom!- feleltem.- Csak a gyorsítás-lassítás nem az én pályám!
- Nah, és az Érdekemberek?
- Mi van vele?
- Nagyjából hasonló a kettő dal.
- Mert szókimondóak? Vagy véleménnyílvánító?
- Igen, pontosan!
- Oh, így nézve tényleg nehéz! Köszi Gergő!
- Szivesen!
- Bocsi, hogy ezzel zavartalak! Biztosra veszem, hogy Flórival tanulsz.
- Semmi baj! Amugy Flóri kb egy órája volt tanulni.
- Értem. Szia! Köszi a segítséget!
- Nincs mit! Szia!
- Hello!

Így nézve nem is annyira nehéz a szám, de a határidő! Nem biztos, hogy sikerülni fog. Ha nem fog, akkor Csabi nyomhatja szólóban... elég sok idő után.
Ha menne, az meg fantasztikus lenne!

- Lilla! Gyere, fontos dolgunk van!
- Anya, mi lenne az?
- Hamarosan suli!
- Tudom, és renegteg tanulnivalóm van. Milyen nap van?
- Péntek.
- Akkor Vasárnap lesz a koncert.
- Most? Nem! Az teljesen kizárt!
- Vagyis jövőhét Vasárnap.
- Szombatra nem lehetne átteni?
- Sajna nem, mert akkor Daninak dolga van.
- Milyen Dani?
- Gerendás Dániel! Ő a dobosunk!
- Értem. Nélküle nem lehet koncertet tartani?
- Anya, egy csapat vagyunk! Ha valakinek dolga van, átteszük a koncertet egy olyan napra, ami mindenkinek megfelel.
- És nektek? A suli?
- Nyugi, nem lesz baj!
- Mikor kezdődik a koncert?
- Este hatkor.
- Hol lesz?
- Asszem idén nem itt leszünk?
- Akkor hol?
- Szegeden.
- A szabadttéri játékokon?
- Nem, az nyáron van!
- Tényleg! Akkor merre lesztek?
- A Dóm téren.
- Nem ott van...
- a Szabadtéri játékok? De.
- Az szuper, nem?
- De. Csak az a baj, hogy rengeteg dolgom van, és millió gyakorlás.
- Vagy úgy! Nem mész át Emmához? Biztosra veszem, hogy Flóra is ott van, és tudtok egymásnak segíteni.
- Tényleg?
- Persze! Csak majd gyere haza!
- Téged mióta érdekel, hogy mikor érek haza?
- Ezt hogy értsem?
- Sehogy!
- Ha három óra alatt nem érsz haza, a fülednél rángatva hozlak vissza.
- Oké.- mondtam.- Szia!
- Szia.

Elindultam Emmáék háza felé. Közben nézegettem a mappámat, amiben a kották, dalszövegek és üzenetek kaptak helyet. Egyszóval minden, ami a fellépésekhez köthető. A mappa  borítójára ragasztottam egy olyan képet, amin mindenki rajta van (Peti és Dani is). A másik oldalára pedig a logó kapott helyet.
Annyira szeretem ezt a mappát! Szerintem még száz év múlva is makulátlan állapotban lesznek a képek, és olvashatóak lesznek a kották, dalszövegek. Vagyis csak nagyon reménykedek benne!

Kopogtam az ajtón, amit Klarissza néni nyitott ki. Ott volt Robert bácsi, és a kezében egy kefe és Cirmi.
- Szia Lilla!
- Jó napot! Emma itthon van?
- Sajnos most elment.
- Nem tetszenek tudni, hogy merre lehet?
- Azt hiszem, hogy Pesten van. Flóra is vele tartott.
- És azon belül?
- Valamilyen studiót emlegettek!- simogatta az állát Robert bácsi.
- Oh, köszönöm szépen! Viszlát!- köszöntem el, és rohantam az állomásra.

Mikor kiértem, Flórát tárcsáztam. Sajnos csak annyit értem el vele, hogy: "Itt Flóri. Hagyj üzenetet! BÍÍÍP!"
Emmával is nagyjából ezt értem el. Csak nála annyit mondtak, hogy jelenleg nem érhető el. Azt hiszem, hogy lemerült.

A vonat megérkezett, és hamar elindult Budapestre. Óriási mázli, mert sosem ennyire gyors a vonat. Most csak akkor áll meg, ha valaki le akar szállni.
- Jó napot, elérhetem a jegyét?- szakított ki az elmémből a kalauz hangja.
- Persze!- tartottam oda a jegyet, vagyis a telefont.
A kalauz leolvasta a PDF, vagy amit szoktak (sosem tudtam ezt igazán), majd megköszönte, és másokhoz ment.

Budapestre érve egyre kevesebb ember volt a szerelvényen. Ez is roppant érdekes, hiszen az egész úton itt szállnak le a legtöbben.
Semmi gond, van ilyen is- gondolom.

Minden egyre szokatlanabb. Nem is értem az egészet!
Megpróbálom újrahívni a többieket, hátha mostmár elérhetőekké váltak.
Addig meg elmegyek a studióba. Ott kell lenniük! Ma nincs semmilyen program, és az is fura, hogy a szüleik sem értik a helyzetet!

Szépen, lassan Budára értem, ahol a studió is van.
A meredek lejtőhőz már hozzászoktam, de annyira utálom az ilyesfajta utakat. Ha a többiek nincsenek itt, én itthagyok csapot-papot, és hazamegyek. Ha nincs B-tervem.
Nagyon ajánlom, hogy bent legyenek!

A kilincset szorongattam. Egy pillanatra hezitáltam, de a félemem elkergetem. Beléptem. Körbenéztem. Eddig semmi érdekes sincs itt.
Továbbmentem volna, ha egy ismerős hang meg nem állítana.
- Hová mész?- kérdezte az Annonymus.
- Szia! Izé... Szabó Emmát keresem!- mondtam fordulás nélkül.
- Oh.- sóhajtott az idegen ismerős.
Megfordultam. Dani volt az. Kicsit le volt törve a hír hallatán.

- Dani! Dani!! Gerendás Dániel!!!- kiabáltam neki, mikor elindult a háta mögötti folyosón.- Várj meg!
- Lilla, foggalmam sincs, hogy merre lehetnek!
- És Peti itt van?
- Nem. Most máshol ül a zongora mögött.
- Merre van a két Gergő meg egy Csabi?
- Azt nem tudom.- mondta vállvonogatva Dani.- Csak azt, hogy Gergő kutyázik.
- Kutyázik?
- Kontrollra viszi Larát, mert nemrég történt vele valami.- válaszolt a dobos.- Ha megtaláltad őket, hívj fel! Ide is kellenek!
- Meglesz... csak add meg a számod!- feleltem mosolyogva, és odaadtam a telefonom.
- Kész!
- Köszi, majd értesítelek!
- Oké, hello!
- Szia!- öleltem át Danit, majd sarkon fordulva olajra léptem.

Merre vannak a lányok? Talán otthon, a Közösségi Házban? Sandynél?
Áh, az utobbinak nem lenne értelme, mert akkor a két fiú itt lenne a studióban. Semmi kifogás!

Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora