Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

61. rész

Szerintem most jó lenne egy kis egyedüllét, és friss levegő. Irány Budapest!
Na jó, oda nem megyek. Szerintem elmegyek Sandy-hez. Legalább be tudok segíteni az állatok körül.

- Jó napot!
- Szia Sandy!
- Emma?
- Igen.- mondtam, majd hagytam, hogy Sandy átkaroljon.
- Mi újság?
- Semmi, gondoltam, hogy kellene egy kis segítség.
- Elvagyok, de jól esik a társaságod!
- Köszi. Egyébként Wendy-vel mi van?
- Milyen Wendy?
- Azt mondtad, hogy az unokatesód, aki leukémiás.
- Jah, hogy ő!- mondta Sandy.- Igen, Wendy leukémiás, de Niki jól van.
- Akkor Wendy nem?
- Dehogynem, stabil az állapota, a napokban költözött haza, Nyíregyházára.
- Remek!
- Igen.
- Lassan jöhetünk vissza, nem?
- De.
- Amugy az állatok hogy bírták az érdekes telet?
- A lovak és Willow jól, Katie a takaró alatt lapul, Rockie pedig folyton futkározz.
- Remek.
- Képzeld, Rockie hamarosan kap egy beavatkozást!
- Milyet?
- Sajnálatos módon vak.
- Arról tudok. És megjavul a szeme?
- Pontosan!
- Nah, ez csodálatos hír!
- Igen.- mondta a hálától repeskedve Sandy.- Nem akarsz bemenni hozzájuk?
- Még kérdezed?

Bementem hozzájuk. Annyira hiányoztak!
Újra érezhetem az illatukat, és simogathatom őket! Mintha új életem lenne!
Sandy a vödröket töltötte meg, hogy Snowflake és ApplePie végre abbahagyják a durcizást, mert nem mehetnek ki.
- Sandy, te itt laksz?
- Jó lenne, de nem.
- Akkor merre?
- Budapesten.
- Komolyan?
- Miért? Baj van?
- Nem. Nagyon sokat jártam fel oda. Főleg budára, a studióba.
- Értem. Én a pesti oldalon lakok, a Gitár utcában.
- Az hanyadik kerület?
- Tizedik.
- Én meg itt lakok, nem is olyan messze.
- Az jó!
- Igen, de nem dolgozni jöttem?
- Nem.
- Amugy nem kéne hazamenned?
- Miért?
- Azok a felhők nem a legszebbek!- nézett az ég felé Sandy, majd felkapta a maradék vödröt, és vizet merített beléjük.
- Igaz. De akkor újra itt kell hagynom téged!
- Semmi baj.
- Köszi Sandy, majd holnap is beugrok!
- Oké! Szia!!
- Szia!- köszöntem el, majd eltekertem a faluban valamerre.

Lassan leszáll az éj, és el kéne indulnom az erdőbe, ahogyan azt megbeszéltük a lányokkal. Egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi van ott.

Hazaértem. Gyorsan a zuhany alá vetem magam, és elmerülök a gondjaim háborgó tengerében.
Egy kicsivel később kimásztam a víz alól, és áttúrtam a szekrényem tartalmát.
Gondosan megnéztem az időjárás jelentést, és éjszaka erős viharra lehet számítani.
Szóval azok nem eső, hanem hófelhők voltak!
- Gratulálok, Szabó Emma, hogy Január végén esik le, hogy hó is van errefelé!- dicsértem magam, majd felvettem a kiválasztott öltözetet.

Lassan este lesz. Anya is hazaér, de muszáj lesz elindulnom az erdőbe. Maximum írok neki, hogy most Maradok Távol a háztól.
És még Cirmi is most nyaggat, hogy ő szeretethiányos, és megéhezett.
Mindent megtettem, hogy jól érezze magát, majd a kulcsot szorongatva elbúcsúztam tőle.

Az égből takaróként öleli be a tájat a sűrű hó. Az utak csúsznak, így balesetveszélyes lenne autóval és minden guruló tárggyal útra kelni.
Sötét is van már. Alig vannak kint emberek. Csak én járkálok erre.

Elérkeztem az erdőbe, ahogyan az ügyi-fogyi barátnőim kérték.
Közben újra csontomig hatolt a hideg levegő. Azt hiszem, ismét meg fogok fagyni, és holnap egy kórházi ágyban térek magamhoz.
Valami kis fényt láttam, és a nevemet skandálták. Tuti, hogy ezek itt a lányok lesznek.
- Emma!
- Sziasztok!- köszöntem vacogva.- Miért kellett kijönnöm a fagyos erdőbe?
- Lilla ötlete volt!- mutatott Flóri Lillára.
- Ez nem igaz!
- Nyugi, menjünk egy sokkal melegebb helyre!
- De mégis hová?
- A Közösségi Ház?
- Nekem tetszik!- mondta Lilla, majd fogta Flórát, és elindultunk.

Elértük a KH-t, bementünk, és nem hittem a szememnek.
Út közben a lányok vitába szálltak velem, hogy ne menjek be. De nem akarok ismét Dr. Peter előtt lenni reggel!
- Ezt tartogatni akartuk!
- Meddig?
- Még egy negyed órán át!
- Miért?
- Meglepii!- kiabálták az emberek.
- Mi? Micsoda? Milyen meglepi? Elmúlt már a szülinapom, az idei pedig még jó sokára lesz!
- Tudjuk!
- Akkor ez itt micsoda? És ők kik?
- Az ismerőseid, ha nem vennéd észre! Ott áll a Vén Szatyor (Vén Trotty), Sandy, Anna... és megannyi ismerősöd!
- Mégis mit jelentsen ez?
- Szia Emma! Csak fel akartunk vidítani!
- Miért kéne felvidítani engem? Semmi szükségem sincs rá, de aranyosak vagytok!
- Mert olyan szomorúnak tűntél ebben az időszakban!
- Jaj Sandy! Semmi bajom sincs! Lehet, hogy hiányzik a napsugár, és a friss virágillat: tavasz!
- Ahogy nekünk is!- jött oda hozzám Lilla és Flóra, majd a többiek is követték az áramlást.

Csaptunk egy hatalmas bulit, amin minden kedves alak ott volt. Anya is- késve- táncol a lányok körül.
Annyira kedvesek voltak, de én hullafáradt vagyok. Muszáj egy kicsit szundiznom!
De őket sem szeretnék megbántani, hiszen ezzel foglalkoztak egész nap!
- Lil, én hazamegyek!
- Miért?
- Nagyon álmos vagyok!
- Hogyhogy?
- Sandy-nek segítettem, és azt hiszem, hogy elszoktam tőle.
- Te árva pára! Menj csak haza!
- Köszi Lilla, te vagy a legjobb!- öleltem át egyik barátnőmet, és hazamentem.

Nagyon jó volt a buli, de mindenhol jó, de a legjobb otthon!
Az utcán esett a hó, és ismét megcsapott a hideg. Próbáltam szembeszállni vele, de túl erős. A fagy nyert.
Újra a csontomba hatott a hűs idő, lassan feladtam. De muszáj tovább mennem, hiszen csak két lépésnyire van a KH és az otthon közt.

Hazaértem az utolsó pillanatban. Gyorsan átváltottam öltözékemet, és rögtön ágyba bújtam.
Valaki bejött a házba, és eldobta a cuccait. Ez anyára vall.
- Emma!
- Anya!- rohantam le hozzá.
- Szia, mitől vagy ennyire hideg?
- Csak hazajöttem.
- Nyomás az ágyba, és legyen nálad egy takaró!
- Oké! Jó éjt!
- Neked is!

Felrohantam a szobámba, majd Cirmit magam mellé engedtem, és mély álomra hajtottam a fejem.
De sajna ez sem tartott sokáig. Ugyanis a drága macska nem hagyott pihenni.
- Cirmi, tessék aludni! Késő este van!- mormogtam.
A cica értettlen pofát vágott.
- Miau!- tette hozzá.
- Oké... alvás!
- Miau??
- ALVÁS!- övöltöttem teljesen kiakadva az állatra.
- Emma!
- Bocsi anya!!- kiabáltam át.