Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

55. rész

*Emma szemszöge*
Nagyjából három nap múlva lesz a koncert. Addig meg majd lesz valahogyan.
Csak nem bírom a sulit és a zenét együtt. Muszáj lesz a dolgozatokat megírnom, de a koncert is ugyanolyan fontos, ha már kicsiny országunk egyik legismertebb együttesével állhatok egy színpadon, és énekelhetem a számaikat.
Nagy dilema, nem kérdés. Ki kell találnom valamit!

Ha éjszaka tanulnék és nappal zenélnék? Vagy fordítva? De akkor muszáj lesz az erdő felé mennem, vagy a KH-ba, mert ott senkit se zavarnék a produkcióimmal.
Ebben a pillanatban írt nekem a drága Lilla, hogy azonnal fussak be a Közösségi Házba a kottákkal, dalszövegekkel és a kettő gitárom közül valamelyikkel. De melyikkel? Van egy Cort AD-510-em, meg egy Taylorom is. Az utóbbi fajtáját nem tudom, csak azt, hogy Taylor, és rendes gitárszíne van. A Cortnak fekete színe van, rózsafából készült, és csodás hangszer!

Lekocogtam a drága Taylorral a KH-ba. Ott lehámoztam a tokot, kivettem belőle a hangszert és a kottákat is.
- Szia! Merre van Flóra?
- Késik. Az anyja valamire megkérte.
- Oksi, nem kérdezlek tovább.
- Amugy nem kellenének ide a jobbak?
- Bakker, mindjárt itt vagyok, csak otthon felejtettem valamit!
- Oké, addig én itt maradok.- mondta Lilla.- Használhatom a gitárod?
- Csak el ne szakísd a húrokat!
- Rendben, tudok még egy gitárt használni. Láttam tőled.

Hamarosan megérkeztem pár póthurral és egy laptoppal.
Míg a hangokkal és a kamerával vacakoltam, Flóra is megérkezett. Eléggé nyomott, fáradt képet vágott. Leült Lilla mellé a színpad szélére, én pedig tovább szórakoztam a dolgokkal.

Mikor végeztem (nagyjából egy órába telt), Lilla átadta a gitáromat.
- Bocsi, de véletlen volt! Próbáltam nem erősen használni!
- Nyugi, vannak erősebb húrjaim is, semmi baj sincs!
- Köszi.
Megszereltem a gitárt, majd a nyakamba akasztottam, és- már tényleg- a próbával voltunk lefoglalva. Meg az esetlegesen felállt problémákkal. Ilyen például az az embercsoport, aki a  valamilyen Öreg Mártát keresték. Kiderült, hogy az egy néptánc-társulat. Valamint egy kisgyerek fikázott minket, de az anyja elnézést kért, és fülén fogva ráncigálta ki a kölyköt.

Hamarosan végeznünk kell, mert Lilla elmegy. Mármint a számmal kell, aztán- ha a többiek úgy akarják- feloszlunk mára, vagy Flórival folytatjuk a próbát.
- Bocsi, ezt fel kell vennem!- mondta Lilla, majd kiment.- Haló?
- Szia! Te vagy az a Lil, aki a FTF-csapatban van?
- Jó napot! Igen, én vagyok. Honnan tudja a számom?
- Megadták.
- Mégis kicsoda?
- Nem lényeg.
- Nekem az!
- Jó, az irodában adták meg.
- Annyira ismerős hangja van. Elárulná  a nevét?
- Gerendás Dániel.
- Dani?
- Igen, csakhogy felismersz!
- Te voltál annyira anonim!
- Jah, akkor bocs.
- Semmi.
- Szóval az van, hogy a srácok egészen a koncertig nem lesznek itt.
- Miért?
- Máshol is fellépnek, de nektek ez már sok lenne. Ezert nem hívtunk titeket.
- Úton vagy?
- Nem, már lassan hazamegyünk. A koncertnek vége.
- Legközelebb minket is hívj!
- Nem mindig érek rá. Peti jó lesz?
- Ő is sokat dolgozik.
- Akkor majd ti kutakodtok. Szia!
- Szia Dani!

Visszamentem a többiekhez reppelni. Aztán Emma énekelt hozzá. Szuper ez a csapat, még a Follow The Flow nélkül is!
- Flóri, gyere egy pillanatra!
- Mi a baj?
- Emma!
- Mi van vele?
- Nem szomorú egy kicsit?
- Miért lenne az?
- Nem tudom. De úgy fest, mintha valami rossz érte volna.
- Jobban megnézve tényleg!
- Igen.
- Én sem vagyok olyan, mint Emma, pedig én legurultam egy hegyről.
- Hogy mi?- kerekedett ki Flóri szeme.
- Mikor titeket kerestelek. Felmentem Budára, a studióba. Az a probléma, hogy mikor lefelé mentem, elestem a hóba, és végiggurultam a lejtőn.
Azok a zöld kis korlátfélék tartottak fel a biztos haláltól.
- Miért van az, hogy ti ketten majdnem a temetőben végeztétek, míg én a halál közelébe sem merészkedtem?
- Mert te mázlista vagy!- mondtam, majd elmentem.
- Várj, merre mész?
- Muszáj hazamennem. A laptop majdnem lemerült.
- Oh, akkor szia!
- Szia!