Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

43. rész

Igen, még mindig karácsony van, vagyis inkább December 24-e. A hó már megint nagy pelyhekben hull, de legalább fehér karácsonyunk lesz!

A próba egészen jól hangzott, amíg a srácok nem kedztek el furán viselkedni. 
- Ne hari, de most lépnünk kell!
- Az jó szám!- vetettem oda. Mindig valami szám jut az eszembe. Lehet, hogy túl sok zenét hallgatok?
- Köszi!- nevetett fel Szakács Geri.
- Igen, most van egy sürgős elintéznivalónk.
- Mikor jöttök vissza?
- Kb 1-1,5 óra.- tippelt BLR.
- Jó, addig próbálunk. Hello!- köszönt el Lilla, mi pedig követtük a példáját.
- Sziasztok!- köszöntek el a srácok is, majd letették a hívást.
- Ez meg mégis mi volt?- kérdezte Flóri.
- Foggalmam sincs. Eddig nem volt semmi dolguk. De ha most van valami, akkor miért nem ezelőtt 2 órával csinálják meg?
- Miért, hány óra van?
- Fél négy lesz 2 perc múlva.
- Ilyen hamar eltelt az idő?- értetlenkedett Flóra.
- Igen, mert tél van. Rövid nappal, hosszú éjszaka.
- Legalább tudok aludni. Sokaaat!- mondta úgy Flóra, mintha ezer éve csak talpon lenne.
- Jah, tegnap eléggé elfáradtunk, de holnap estére muszáj lesz a legjobb formánkat előbányászni!- próbáltam valamennyire feloldani a hangulatot.
- Igen.- ásitott Lilla.
- Nem megyünk be a cukrázdába? Ott adnak kávét a csokis fánkhoz.
- Miért? Nem vagyunk a rendőrség tagjai! Inkább csak 2 darab 24, és egy szál 25 éves lányok vagyunk, akik zenélni próbálnak!- mondtam a lányoknak.
-Várj, ki hány éves?- kérdezte Flóra.
- Te és Lilla 25, én 24.- feleltem lazán.
- Jah, amugy nem baj, ha veled lógunk?- kérdezte Lilla.
- NEM! Úgyis csak pár hónap van a szülinapok közt.
- Igen.
- Jó, induljunk el a cukrázdába, hogy rendőrnek higyjenek minket, aztán húzzunk haza.
- Miért?
- Te nem vagy fáradt?
- Nem. És ti?
- Nem annyira. Emma?
- Fura módon, csak voltam. De már nem.- feleltem, majd nevettünk ezen egy jót.

Elmentünk a boltba, ahogy óriási tömeg gyűlt össze. Mindenki megpróbálta a gyömbéres kenyerét tortára, a zserbót linzerre cserélni. Ez a sór egészen addig a sarokig ér el, ahol mi szoktunk Sandy felé fordulni.

Végre be tudtunk menni, és elkérni az utolsó pohár kávét és fánkokat.
- Lányok, képzeljétek el, hallottam valamit rólatok!
- Öhm, mit?- kérdeztem visszahúzodóan.
- Azt, hogy lesz egy koncert, amit ti fogtok szervezni!
- Igen, de nem egészen.
- A mentoraink a Follow The Flow volt. Ők tanítottak meg mindent.
- De kis szerények! Tessék, ez még a tiétek!- nyújtott át egy szatyrot a cukrász, akit egyébként Fruzsinak hívnak.
- Köszi Fruzsi!- mondta Lilla.
- Nincs mit. Találkozunk a koncerten!
- Igen, szia! És köszi.
- Nincs mit! Sziasztok!

Visszamentünk a Közösségi Házba (KH),  ám mikor az ajtón beléptünk, meghallottunk egy kis gitárhangot, és egy ütemet. Pont azt az ütemet, amit a srácok mutattak be, hogy arra írjuk az alapot. Aztán jöhet a többi.
- Hát ti?- kérdezte Lilla, aki előrefutott.
- Személyesen könnyebb segíteni!- kacsintott Csabi.- Mutassatok be mindent!
- Oké, szóval Lilla bal, Flóra jobb oldalon áll.
- Emma pedig elől sétálgat a gitárjával, és énekel.
- A mikrofon hol van?
- Nincs.
- Nincs?
- Igen.
- Tudok szerezni!
- Komolyan?- csillant fel Flóra szeme.
- Hát persze.- mondta BLR, majd el is ment.
- Szóval... mit éneltek?
- Nem is figyeltetek?- nevettem fel.
- Én igen!- mondta Geri, az előbb kérdezett.
- Dettó!- csatlakozott Fura Csé is.
- Van egy saját számunk, aminek az a címe, hogy: Hullócsillag.
- Ez az, amit megmutattunk pár órával ezelőtt.
- Igen, amugy merre voltatok ennyi ideig?
- Nagy volt a sór a cukrázda előtt. Kértek fahéjas tekercset?
- Köszönjük!- mondta Csabi és Geri, majd kivettek 1-1 tekercset. Megkínáltuk vele Vincze Gerit is, majd visszaálltunk próbálni. Csak most már mikrofonnal a fejünkön.

- Nagyon jól hangzik, csak van még eg, kis baj!- tapsoltak a többiek, és Csabi folytatta tovább.- Emma, egy oktával mélyebben játssz!
- Köszi, igenis!
- Lilla és Flóra ti jók vagytok, csak hangosabban!
- Oké!- nevettek fel.
- Most újra!- mondta BLR.
- 3..2..1!

Elismételtük a kb 3 perces számunkat. Most is volt valami kivetnivaló, de ez természetes, hiszen mi nem zenésznek születtünk. Illetve énekesnek vagy reppernek, mint a srácok.

- Jajj!
- Mi a baj?
- Semmi, mindjárt jövök!- mondta Szakács Geri, majd elfutott a táskájához. Vagyis inkább a mellette álló gitárjához. Pont a Cortot hozta el, ami nagyon jó választás, csak nagy.
- Akkor lányok, mutassátok meg a szöveget, és gyertek el egy pillanatra!- kérte őket Fura Csé, a lányok pedig engedtek.
- Emma, nézd! Így fogd le, és így mélyebb lesz!
- Köszi Gergő!
- Nincs mit. Most próbáld meg!
- Azta, ez tényleg jobb. Köszii!
- Nincs mit. A lányokkal mi a helyzet?
- A többiekkel vannak. Őket reppelni tanítják, ha jól hallom.
- Értem. Szerintem mi menjünk vissza!
- Öhm, nem kell ezzel valamit kezdeni?- kérdeztem meg a srácot, és a húrokra mutattam.
- Igen, ez súlyos hiba.
- Miért?
- Mert hamarosan el fog szakadni!- ingatta meg a fejét, majd elvitte magával a hangszert.

- Így ni!
- Azta, köszi ismét a húrokat!
- Nincs mit! Ha kell, szivesen segítek.
- Köszönöm szépen!- mondtam, majd letettem a hangszert, és Gergő karjaiba bújtam, fejemet meg a melkhasába fúrtam. Ő pedig a hátamat simogatta, hogy engedjem el végre.
- Nagyon szivesen. Most már minden meg van?
- Igen, asszem. Leellenőrzöm.