Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

57. rész

*Szakács Gergő szemszöge*

Emma elszaladt előlünk. Fogos kérdés az, hogy merre rohant el.
Lassan már egy órája keressük őt. Merre lehet? A családja csak fontosabb neki nem? Egyszer haza kell mennie!
Próbáltam a gondolataim heves viharát valami másra terelni, de nem ment. Emma a fejemben van, kitörölhetettlen.

- Asszem tudom, hogy merre lehet!- csillant fel Csabi szeme.
- Merre?
- Hazament?
- Talán.- gondolkodtam hangosan.- Flóra, el tudnál menni Emmáékhoz?
- Persze!
- Csak meg ne tudják, hogy Emma nincs velünk.
- Oké, megpróbálom!
- Köszi!- mondtam, majd Flóra sarkon fordult, és Emmáék felé tartott. Addig megvárjuk, hogy ne két személyt kelljen keresnünk.

- Sajnos zárva van az ajtó!- lihegte Flóra, mikor visszatért.
- Tényleg!- gondoltam, és homlokba csaptam magam. Persze képzeletben.
- Akkor merre lehet?
- Sandy!- mondta Lilla, majd mindenki utánna szaladt.

Elmentünk az Állatotthonba, de sajna tavaszig zárva tart. Illetve Március 15.-én is.
- Hol lehet ez a bolond?- tanakodott Lilla.
- Van egy ötletem!
- Csabi, bökd ki!
- Hívjuk fel!
- Jó, ezt is bízzátok rám!- ropogtatta meg az ujjait Flóra.
Felhívta Emmát. De vele együtt minket is megcsörgetett, mert a csoportot hívta.
- Magán számon.- mondta nevetve Csaba.
Jó, hogy ilyen helyzetben is tudunk mosolyogni. Legalább nem ment el a józan eszünk!
- Bocsi, akkor hívom Emmát!

Sikertelennek bizonyultak a próbálkozások. Lehetettlen elérni Emmát!
Már körbejártuk az egész falut, de sehol semmi. Egyetlen egy árva nyomot vagy sejtést sem fedeztünk fel, ami Emma hollétéről tudna valamit.

Lassan fel kell adnunk a keresést, mert késő délután van.
- Merre lehet Emma?- kérdezte egy kicsit kiakadva Flóra.
- Tuti, hogy nem szállt vonatra, mert akkor a studióba menne. És akkor már vagy Dani vagy Peti értesített volna.
- Jogos!
- Máshova meg nem menne Adison és Ajtony miatt!- mondta a világos tényeket Lilla.
- Ez is igaz!- vetettük oda ismét.

Be kell látnunk, hogy Emma úgy ahogy van, kámforrá vált. És hogy este nem kereshetjük, hiszen tök sötét van.
- Lassan abba kéne hagynunk a keresést!- indultam el az állomás felé BLR-rel és Fura Csével (mikor neveztem így őket?)
- Nem!- tartott fel Lilla.- Van a fiókomban 10 zseblámpa!
- Mire kell neki annyi?- súgta Csabi Gergőnek (nem nekem), aki szélesen vigyorgott.
- Hallottam, Csaba!
- Jól van, lebuktam.- tette fel a kacsóit szórakozottan.
- Nyugi, nem kövezlek meg. Csak maradjon itt mindenki, én addig sebesen hazafutok.- jelentette ki Lilla.
- De a szüleid otthon vannak!
- Nyugi, nem lesz baj!- nyugtatott minket a lány, majd hazarohant.

Emma merre lehet? Ennyire megbántottuk? Végső soron nem ő tehet róla, hogy elbambult.
Most itt állunk, az egész falut tűvé téve, fáradtan és éhesen.
- Hé, nem ugrunk be a boltba?- kérdeztem a többieket.
- Éhes vagyok, de meg kell várnunk Lillát!
- Nem tudja meg!
- Dehogynem! Gyorsan fut a lány!
- Akkor itt dekkolunk egy keveset. Pedig mellettünk van a cukrázda!
- Ne nézz oda!- mondta nekem Flóra, majd a padkára ült.
Követtük a példáját.

Lilla nemsokára megérkezett egy válltáskával. Szélesen mosolygott, majd mellénk ült.
- Sziasztok!
- Szia!- köszöntünk kórusban.
- Gyertek, ezt pedig rakjátok el!- mondta Lilla, majd a kezünkbe nyomott egy zseblámpát, egy palack vizet és pár szendvicset.
Nem bírtuk sokáig, megettünk egy sajtos szendót. Meg kell hagyni, jól tud főzni. Egy kis séf, vagy szakács!

Elindultunk az erdő felé. Az utca teljesen kihalt volt. Flóra háza mellett mentünk el, de próbáltunk úgy elmenni előtte, hogy az ablakban álló szülők ne vegyenekm minket észre.
Mikor elmentünk a ház előtt, gyorsabb tempóba váltottunk, és az erdőig meg sem álltunk.