Kövessd Az Áramlást- folytatás folytatása (FTF Fanfiction)

37. rész

*Lilla szemszöge*
Sajnos így nem jutottunk előre, szerintem a MÁV sem tud segíteni, hiszen csak járnak-kelnek az emberek az állomáson vagy a vonaton. Naponta több ezer személyről senki sem tudná megállapítani azt, hogy kicsoda Weisz Ajtony!

Ám a dolgoknak is van jó oldala!
Ma megyünk, és forgatunk! Igaz, hogy kb egy óránk maradt a studióba menni, de szerintem- ha nagyon iparkodunk- megjárjuk az utat 40 perc alatt. És remélem, hogy 20 perc elég lesz ahhoz, hogy a studióba toppanjunk meg, készen.

Elindultunk az állomásra. Ez a balszerencse napunk, mert pont akkor ment el a vonat, mire kifutottunk az állomásra.
- Mikor jön a következő?- lihegte Flóra.
- Negyed óra múlva.
- Milyen?- érdeklődött Emma.
- Személyvonat. És nem, nem gyors.
- A csudába!- csetintett Emma. Kitaláltam a gondolatát!
- Szerintem tekerjünk el pár megállót!
- Meglesz?
- Persze!- kiáltotta Flóra az optimizmus lelkesítő erejével.
- Szintúgy!- mosolygott Emma.
Flóra és Emma csillogó bociszemeket vetett rám, és várták a nyugtató "igen"-t.
- Na jó!- adtam be a derekamat nagy nehezen.- De azt hiszem, hogy jön a vonat!
- Nem, az éppen az ellenkező irányba megy!- vetette felém Emma.- Nyomás!

Eltekertünk a másik állomásra.
Mikor odaértünk, valaki megszólalt a hangosbemondóba.
- Kérem szépen mindenki tisztelt figyelmét! A Budapestre induló szerelvény javításra szorúl, így ma nem tud elindulni.
- Hogy a macska rúgja meg!- mondtam.
- Lilla!
- Akkor egér! Bocsi Emma.
- No para!
- Akkor most felhívom a többieket, hogy ma nem tudunk elmenni a klip forgatására!- sóhajtotta Flóra, majd előkapta a mobilját.

- Elnézést, milyen forgatásra igyekeznek a hölgyek?- kérdezte egy öreg néni.
- A Follow The Flow új klipjét ma forgatjuk le. De most nem fogunk szerepelni benne...-
- Haló, Gergő?- szólt a mobiljába Flóra. Én pedig megakadtam. Lélegzetvisszafojtva hallgattam a kihangosított hívást.
- Igen, szia!
- Szia! Sajna most nem tudunk elmenni!
- Miért, mi történt?
- Nem indul el Pestre vonat. És most egy ideig nem is fogunk Budapesten lenni.
- Sajnálom!- mondta Gergő.- Csabi, Geri, akadt egy kis probléma!- mondta a srácoknak.
- Micsoda?- lépett a kamerához Csabi. Szakács Geri ártattlanúl követte.
- Nem tudnak feljönni a lányok, mert a vonattal történt valami!- közvetített BLR
- Sajnálom!- mondták a többiek, majd az arcukat Vincze Geri kamerájába tolták.
- Nem baj, majd holnap gyertek fel!
- Megpróbálunk!- mondtam.
- Bocsi, nekem mennem kell. Hello!- köszönt el Szakács Geri.
- Ahogyan nekem is. Geri, gyere!
- Okés.- felelte Geri.- Akkor én is léptem. Csá!
- Sziasztok!- köszöntünk el a srácoktól, majd letettem a telefont.

Lassan visszatekertünk az állomásra, majd hazamentünk. Mindhárman csalódottak voltunk, de talán Emma volt a legszomorúbb.

Otthon anyának kellett segítenem, mert váratlan vendégek érkeznek hozzánk fél óra múlva. Asszem valami rokon lehet, vagy munkatárs. Remélem, hogy rokon, mert unom a rengeteg kérdést, amit felém intéznek! Főleg azt, hogy én még mit keresek anyámnál, miért nem megyek el valamilyen lakásba.
Eredetileg úgy terveztem el, hogy a fősuli után lépek le a családi fészekből.
- Lilla, siess!
- Egy pillanat!- mondtam, majd a hajammal vacakoltam, mert valamiért nem akar egy normális frizurát, amitől nem ágnak égnek és szerte a hajszálaim.
Végül megengedett egy nyomi konytot és pár elől lelogó tincset. A ruha és a cipő pedig bújocskát játszott velem. És még ott van a rengeteg előkészület, amit meg kell kezdeni.

Mikor mindennel végeztünk, ajtókopogás hallatszódott. Biztos, hogy a rokonaim jönnek el látogatóba!
- Egy pillanat!- kiabálta anya, majd sietve elrohant az ajtó irányába, amennyire szűk sellőruhája képes volt szakadás nélkül elviselni.
- Áh, Samata!- köszönt a vendég, aki nem más volt, mint Rebeca unokatestvérem! Szívből szeretem!
- Szia!
- Hozzád meg ki szólt?- tolta a piszkos tenyerét az arcomba.
- Fáradjatok beljebb!

Minden olyan fura volt. Főleg Rebi miatt. Ám az idő szokatlanúl gyorsan eltelt. Ehhez nem elég a karácsonyi, hálaadási, szülinapi gyertya, hullócsillag és megannyi szerencsetárgy egybegyúrt ereje.
Igaz, csak azért lett ilyen hamar vége a dolognak, mert Rebeca nem érezte jól magát. A kis drámakirálynő!
- Oh, sajnálom!
- Mit?
- Hogy elmentek!- bájologtam Rebeca felé.
- Jaj, te kis palotapincsi!
- Egy érintés, és ide hozok egy nyulat!
- Jaj, csak azt ne!- riadt fel Samanta, és egészen a vonatállomásig meg sem állt. Aztán morcosan lépegetett vissza, mert rájött, hogy a kocsijuk éppen a garázsban parkol, ahová a bringámat teszem. Csak most a szobámba tettem.
- Akkor jobb lesz, a beszálsz!- utasította Rebit a nagybácsim.
- Köszönjük ezt a csodás estét!- mondta a nagynénim, majd az anyósülésre helyezkedett. A nagybácsim pedig a kormánynál ült, és sietősen padlógázba kapcsolt át.

Hát, ez sem a legjobb este volt! Bár én utálom azt, ha valaki mással kell lennem, mint a szüleim  vagy a barátaim!