*Tamaki szemszögéből a jelenben*
Most 18 évesek vagyunk Mirióval. Én hamarabb születtem, márciusban, ő pedig júliusban, de egyelőre még csak mindketten 18-ak vagyunk. A napok átlagosak, viszont Mirio koli szobája ebben az évben mellém került és emiatt boldog vagyok. Néha átszokott jönni a falon keresztül hozzám csak úgy aludni meg ilyenek.
Nagyon sokat fejlődött általános óta. Ez az utolsó évünk a gimiben, meg fogadtam hogy legalább az érettségi után pár nappal, vagy hamarabb muszáj elmondanom neki az érzéseimet. Lehet már mást szeret, nem beszélünk az ilyen dolgokról sajnos. Pedig jó lenne tudni, 11 év alatt nem tudtam kideríteni hogy mi a szexualitása legalább. De szerintem nem vonzódik a fiúkhoz. Mindegy, annyi is elég ha kieresztem a gőzt, és végre ő is megtudja. Szerettem volna vele egy albérletben lakni, amíg nem lesz elég pénzem házat venni, de nem hiszem hogy menni fog.
Ma is egy közönséges nap van, semmi izgi. Február végén járunk már nagyon, de nem tudok koncentrálni magamra vagy a szülinapomra, ami március negyedikén lesz. Nem is hiszem hogy tudja valaki Mirion kívül. Max Nejire, de vele se beszélek olyan sokat.
Aizawa sensei aztmondta hogy a következő nap be kell mutatkoznunk az 1-A-nak. Velük kezdünk és az összes évfolyamon átmegyünk aznap. Nagyon forgalmas nap lesz, biztos vagyok benne hogy rosszul leszek nagyon, de azért próbálok nem hányni. Most este 8 van. A többi 18 éves gyakorol ilyenkor, bulizik, vagy másokkal beszélget. Én nem. Nem akarok Mirion lógni folyamatosan, de örülnék neki ha együtt lennénk most. Talán... Átkéne mennem hozzá. De sajnos nincs elég bátorságom.
Átöleltem a párnámat magányosan a gondolataimba merülve, miközben néztem a kislámpám utolsó óráit mielőtt kiég. Néztem magam elé és nem tudtam mit tegyek.
Mindig így akarok élni mint egy pótkerék?
Szeretnék Mirionak én is olyan fontos lenni mint ő nekem. Sokat gondolkozok, már megfájdult a fejem is... Lassan felültem az ágyamról és ülve nyújtózkodtam egyet. Gyorsan felálltam mielőtt meggondolnám magam, és odamentem az ajtómhoz. Le nyomtam a kilincset de nem bírtam kitolni az ajtót. Nagyon félek... Hhh.. Tamaki túl kell ezen tenned magad, csak bemész hozzá és ennyi.
Kiléptem a szobámból és vettem egy mély levegőt. Odalépkedtem az ajtójához és kopogtam halkan.
-Hm? Nyitva van.-mondta. Lassan bementem mire végig mért.
-Tamaki? Mi a baj, elmondtam már neked hogy nem kell kopognod.
-Tudom, tudom, sajnálom. Csak nem szeretnék egyedül lenni.-mentegetőztem halvány mosollyal az arcomon. Mirio csak megrázta a fejét nevetve én pedig odaültem az ágyához.
Néhány másodperc múlva megfogta finoman a karom és behúzott magához az ágyába. Olyan édes...
-Naaa, aludj itt Tamaki. -mosolygott én pedig finoman bólintottam. Másra nem voltam képes, az egész testünk össze ért, én pedig remegtem. Gondolom mivel a mellkasunk is össze ért érezte hogy milyen gyorsan dobog a szívem. Vele nyílt szoktam lenni, mert mindent tud rólam, de így hogy szerelmes vagyok szintén belé, össze vagyok zavarodva.
Néma csönd. Semmi nem történt. Én miután lenyugodtam átöleltem finoman a nyakát ő pedig átölelte a derekam. Lehet hogy hülye vagyok, de úgy tűnt mintha... Teljesen egyszerre csináltuk volna. Vagy lehet csak bebeszélem magamnak.
Olyan nyugodt vagyok vele. Tényleg, annyira, hogy este nyolckor elaludtam a karjaiban. Félálomban hallottam hogy ő is, mivel úgy szuszogott ahogy mindig alvásközben szokott... Reggel Mirio telefonjára keltünk fel, mert felhívta az apukája. Lassan elengedett, felület kómásan és felvette. Ásítottam egyet halkan és néztem Miriot. Úgy felkelni mint valami házaspár... Egyik legjobb érzés.
Miután letette a telefont, felém fordult.
-Bocsánat Tamaki, nem akartalak felkelteni...-hajtogatta egymásután az ehhez hasonló mondatokat. Olyan aranyos, mint egy kisgyerek még ilyenkor is.
-Jaj semmi baj Mirio, megesik... Jó volt veled aludni.-mosolyogtam. Boldog voltam, és azthiszem ő is. Amikor egymás mellett elkészültünk a suliba, éreztem hogy milyen közel áll hozzám. Boldog voltam hogy valaha is össze tudtam valakivel így barátkozni.
Amikor elindultunk a suliba, Mirio boldogan evett egy sütit mellettem. Teljesen olyan mint amikor még kicsi volt. A másik keze, a közelebbi, mellette volt, szeretném megfogni. De nem fogom. Minden barátja furcsállná ha kézen fogva jönne egy... Egy másik sráccal, aki nem is illik hozzá. Nem azzal van a probléma hogy két srác, ne értsen félre senki. Itt sokan járnak ide azonos nemű párok a suliba. A városban is láttam már, nagyon aranyos.
Lassan oda értünk a suliba, én pedig kezdtem mély levegőt beszívni, majd kifújni. Persze mind ezt halkan. Természetesen pánikoltam. Próbáltam magamban összefoglalni hogy hogyan mutatkozzak be az első osztálynak.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)
Любовные романы"Egyszerűen beleőrülök a gondolataimba. Fáj minden, egyszerre jön elő az összes bántalmazásaim emléke és az érzések amiket azalatt átéltem. Az életem egy üres, sötét koporsó amibe beszűrődik egy aprócska fény. Tudom hogy ez a fény egyszer nem apró...
