A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Pihenés- 12.rész

Amikor kész lett a sushi, kiszedtem 3 részre, Mirionak, Nejirének és nekem. Magamnak kevesebbet szedtem, hiszen nem voltam annyira éhes. Nejire és Mirio már az asztalnál ültek és beszélgettek, jól elvoltak ketten. Kicsit féltékeny voltam, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Eléjük raktam a sushit, szépen raktam rá a tálra, egy kisebb tál szójaszósszal fejenként.
-Uuuu! Nagyon jól néz ki!-mondta Nejire, majd megkóstolta. Mirio is beleharapott, mosolyogva rám nézett a harapás után, gondolom ízlett neki.

Beszélgettünk evés közben hála Nejinek, hiszen ha nem lenne itt, akkor valószínűleg kínos csönd lenne. Mikor mindenki megette az adagját Nejire kellemesen sóhajtott egyet:
-Mmh... Nagyon nagyon finom volt! Na most menjetek és ne legyen csönd a szobában ahol együtt alszotok, vagy bemegyek és mindkettőtöket elverlek egy párna csatában! - mondta és fogott egy csomag pillecukrot a hűtőből, és azután fel rohant. Mirio és én felálltunk. Nagyon zavarban voltam, viszont nem akartam nagyon félénk lenni, sem pedig rá nyomulni. Megfogtam finoman a kezét, viszont a szemébe nem tudtam nézni. Ő is megfogta az én kezem és elindult az emeleten felfelé. Fogtuk közben végig egymás kezét szorosan és ahogy éreztem, boldog volt, emiatt én is elmosolyodtam.

Felértünk az én szobámba és Mirio becsukta az ajtót, majd felém fordult. Mélyen a szemembe nézett mosolyogva és közelebb húzta a derekam a két kezével. Automatikusan átöleltem véletlenül a nyakát, tehát nagyon közel volt az arcunk, viszont őt ezt annyira nem zavarta.
-Bocsi hogy ilyen fura vagyok manapság. Csak... Még nekem is új, soha sem volt még barátom. Barátnőm már volt de az is csak kis ideig.... És veled... Olyan mint egy álom. Tényleg.-mondta halkan, végig a szemembe nézve. A mentális szorongásom miatt nem tudtam sokáig tartani a szemkontaktust vele, ezért néha muszáj voltam oldalra pillantani.

Nagyon jól esett amiket mondott, amikor befejeztem próbáltam sokáig a szemébe nézni.
-Én is nagyon rég óta erről álmodtam. Nagyon boldog vagyok veled Mirio. - suttogtam halkan, és ez a pillanat is olyan volt, ami egy filmbe illik, és ilyenkor általában csókolózik a két főszereplő. Mirio a derekamat az övéhez tolta, egészen közel volt az arcunk is, viszont az egész testem össze ért az övével.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte, én pedig félénken oldalra néztem és bólintottam visszafogottan. Megfogta az állam, és az arcom az övéhez emelte. Becsuktam a szemem, az arcom vérvörös lett, a hasamban pedig már pillangók repkedtek.

Aztán...

Éreztem puha ajkait az enyémen. Nagyon finoman csókolt meg, mintha egy törékeny porcelán baba lennék. Én is vissza csókoltam, próbáltam jól csinálni, viszonylag sikerült. Olyan volt mint egy álom. Közben ledöntött finoman az ágyra és letepert, mire elváltak ajkaink. Ránéztem, és láttam hogy mosolyog. Nagyon megijedtem. Rosszul csináltam? Vagy tetszett neki? Túl gáz vagyok? Basszus elbasztam... Miért mosolyog?
-Nagyon tetszett. - mondta ki, mire megkönnyebbülve sóhajtottam egyet és elengedtem magam. Halkan szuszogtam, mivel nagyon sok volt egyszerre nekem ez a csók dolog is, és ezt látta Mirio is. Ráfeküdt a mellkasomra, és játszadozott a hajammal.
-Tamaki... Legyünk olyanok mint eddig. Nem akarok nyálas kapcsolatot, természetesen különlegesebb lesz mint az eddigi baráti kapcsolatunk, mivel most együtt vagyunk, de ne legyünk egymás nyakában. Legyünk megint ugyanannyit együtt. Ezt csak azért mondom mert nem szeretném hogy elromoljon a kapcsolatunk, szeretnék veled családot alapítani! És... Ha leérettségiztünk lakhatunk ketten!-sorolta. Mosolyogva néztem őt, mivel nagyon jól esett hogy a jövőjét is velem tervezi, nem csak egy megálló vagyok az életében.
-Rendben. Értem.
-De attól még együtt aludhatunk sokszor! Meg minden. Érted... Érted hogy milyen párkapcsolatra gondolok, igaz? -kérdezte aggódva kicsit.
-Persze ne aggódj! Szeretlek. - mondtam neki, ő pedig mosolyogva megpuszilta a nyakamat és fülembe súgta hogy ő is szeret.

Mirio olyan párkapcsolatra vágyik, amilyenre én. Ne egymástól függjünk, ne legyünk folyamatosan egymás szájában, hanem csak néha elmegyünk randizni, és együtt alszunk, mint a házaspárak. Alapból nem szeretem az olyan kapcsolatokat, amikor 0-24 a pároddal kell lenni, vagy a másik féltékeny lesz ha csak egy percet is elmoccansz tőle. Szeretem hogy Mirio is úgy gondolkozik mint én.

Hallottam ahogy halkan szuszog a nyakamba, ami annyit jelentett, hogy elaludt. Örültem neki, mivel nekem is leragadtak a szemeim, és gáz lenne ha én hamarabb elaludtam volna.

Reggel arra keltem hogy be voltunk takarózva, Mirio pedig mellettem telózott, miközben ölelt.
-Jó reggelt.
-Neked is Tamaki. Hogy aludtál?-kérdezte boldogan.
-Jól. Mi ez a nagy boldogság? -mosolyodtam el, ahogy a fiú arcát néztem, amin széles mosoly volt, és a szemeimet nézte végig.
-Jaj semmi! Csak... Kitaláltam egy randit. Nem olyan romantikus de szerintem tökéletes.
-Hallgatlak.
-Mi lenne, ha elmennénk Erivel vásárolni hárman neki ajándékokat és édességeket? Nem mára gondoltam, de valamikor megvalósíthatnánk. Ma veled szerettem volna lenni.
-Persze, nagyon jól hangzik! Szerettem volna neki venni valami finomat így is. Jó ötleteid vannak.

Mirionak ma jó kedve volt. Szeretem amikor velem van. Sosem unatkozunk. Ma egész nap csak beszélgettünk, ettünk, azután pedig házit csináltunk együtt és tanultunk. Tudom nem olyan romantikus, lehet azt mondani hogy gáz, de amíg ő jól szórakozik, és én is, addig minden rendben. Teljesen tökéletes volt ez a nap is, attól függetlenül hogy mások simán mondhatnák azt, hogy unalmas.