A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Felhő Város-5.rész

Mirióval elindultunk a tetőre, ahol mindig is eszünk. Amikor felértünk ő leült a falnak támaszkodva, én pedig ugyanígy tettem. Hagytam közöttünk egy kis távolságot de nem olyan sokat, körülbelül 20 centit. Furcsán rámnézett, majd közelebb húzódott, és elővett 3 onigirit a táskájából. Én csak szorongattam a kezemben a bentomat, és amikor kinyitottam tök jól nézett ki. Volt benne minden, általában ilyet szoktam venni, amiben sok hús van. Szeretem a polipot, a garnélát és a tengeri ételeket...

Elkezdtem enni pálcikával, mire Mirio belenyúlt a bentomba, és kivett egy sushit. Ránéztem, ő pedig megette.
-Mhh! Nagyon finom, kaphatok még? Ehetsz az onigirimből, neked adom a kedvencedet a lazacosat!-mosolygott, mire én is elmosolyodtam. Mindig is ilyenek voltunk. Osztoztunk mindenen mint... Egy pár. Nem, dehogyis! Mint legjobb barátok, ennyi az egész.

Mirio megette a sushijaimat, én meg az egyik onigiriét, a többi kaját csak úgy kóstolgattuk egymás után de nagyrészt én ettem meg az enyémet és ő az övét. Amikor készen lettünk finoman lefeküdt, úgy, hogy az ölembe fektette fejét, én pedig kicsit zavarba jöttem. Nézte a felhőket. Árnyékban voltunk pont, ő mondjuk pont szereti a napfényt, és én is miatta.... De inkább hűvös és árnyékos részben pihenünk mindketten értelem szerűen...

-Nézd... Az a felhő olyan mint egy zsiráf.-mutatott az egyik felhőre Mirio. Odanéztem, és tényleg olyan alakú volt. Finoman bólintottam egyetértően. Mirióval azért is szeretek lenni, mert vele hogyha nem is beszélgetünk  akkor is izgalmas vele lenni. Nem azért mert szerelmes vagyok belé, hanem azért, mert olyan rég óta ismerjük egymást és...szerintem ő is úgy gondolja hogy szeret velem lenni úgy, hogy nem is csinálunk semmit.

Elaludt... Pont akkor láttam meg egy szív alakú felhőt, és ránéztem Miriora hogy elmondjam neki mit találtam. De  már akkor aludt. Olyan nyugodt volt a légkör körülöttünk... Nagyon szép volt az arca Miriónak ilyenkor is. Finoman megsimogattam ő pedig csak nyugodtan tovább aludt. Nem akartam elaludni, vigyázni szerettem volna rá. Egyszer az életben úgy néz ki mintha én védeném meg... Bele gondolva... Az ágyban is ő lenne felül szerintem. Max néha én.. Mi? Miért beszélek erről? Még randizni se merem elhívni, nem hogy le fektetni, nagyon buta vagyok. Hhh...

Eltelt pár perc, körülbelül 40, és felkelt. Amikor felült körbenézett, kissé kócos hajával. Én csak elmosolyodtam.
-Jaj ne elfogok késni!-kiáltott fel, mire elkezdte igazgatni a haját. Kérdőn néztem rá.
-Honnan...?

-Egy randira megyek egy lánnyal.- mondta ki azokat a szavakat, amik széttörték a szívem.

Csak mondtam egy halk "ahát" és felnéztem az égre hogy ne sírjak részben... A felhő amit 40 perccel ezelőtt láttam már úgy nézett ki mint egy összetört szív. Mirio felállt, felvette a táskáját.
-Szia! Akkor én megyek. - mosolygott én pedig csak próbáltam vissza mosolyogni rá, és bólintottam. Boldogan elment én pedig lassan elindultam a koli felé. Néztem magam elé egész úton, és nem is pislogtam...

Amikor beértem a szobámba elkezdtek folyni a könnyeim. Nem tudom miért! Számíthattam volna arra hogy van más valaki aki fontos neki, szexuális módon. Mégis mire gondoltam? Nem lépek soha, és még én legyek neki a nagy Ő? Aki nem is csinált semmit azért hogy megszerezze? Mondjuk... Ez nem igaz. Mindig próbáltam nem depressziós fejet vágni nap mint nap a kedvéért. Mondjuk ezt természetesen megcsináltam volna miatta bármikor! Bármit...

Lefeküdtem az ágyamba és szótlanul bámultam magam elé. Kicsit még be voltam könnyezve. Átöleltem egy Mirio plüsst, amit én csináltam magamnak, persze magamról is csináltam egyet. Nem tudom miért, csak cukin néz ki. Nem voltam mérges Mirióra... Csak kicsit fájt ez az egész. Lehet hogy nem tetszik neki az a lány.. De akkor miért randizna vele? Nem tudom... Rájöttem hogy nem igazán tudunk teljesen mindent egymásról. El kéne nekem is hívni őt egy randira... Vajon mit mondana? Nem hiszem hogy elutasítana, mivel barátok vagyunk és nem nézem ki belőle, hogy egy nemmel el rontja a barátságunkat. Még hogyha a randin el is mondja nekem hogy van valakije, vagy csak nem érdeklődik utánam akkor is blöffölhetem azt hogy csak ki akartam próbálni valakivel. Ennyi... De biztos vagyok benne hogy valamit elbénáznék nagyon...

A nagy gondolkozásba elaludtam, pedig még csak délután 5 volt.

Egy fehér helyen voltam az álmomban, olyan volt mint valami... Felhő város? Nem is tudom... Körülnéztem, természetesen tudtam hogy álmodok, mert mindig megkérdezem magamtól hogy: hogyan is kerülhettem ide?... Ennyi a lényege a tudatos álmodásnak. Néhány pillangó repkedt mellettem, én pedig csak néztem őket. Aztán amikor megláttam magam mellett Miriót megállt a tekintetem.

Közvetlenül mellettem ült, és nézett mosolyogva előre. Olyan valósnak tűnt...
-Szia.-köszöntem rá boldogan.
-Oh szia Tamaki!-fordult felém mosolyogva. Nem volt rémálom, teljesen természetesen mosolygott, és ugyanúgy nézett ki. Valószínűleg azért ilyen éles az álmaimban is, mert mindig szemügyre veszem az arcát részletesen.
-Szeretlek.-mondtam, amikor már magam elé néztem, a pillangókra.
-Én is téged!-vágta rá. Boldogsággal töltötte el a szívem...  Szeretnék vele lenni. Vele aludni. Vele beszélgetni...
a szemeibe nézni...
-Miért örülsz ennyire? Te is tudod hogy ez csak egy álom Tamaki..-mosolygott békésen.
-Tudom. De legalább örülök hogy itt úgy érzem szeretsz. Még hogyha ez egy álom is.-mondtam továbbra is gyorsan dobogó szívvel és mosolyogva. Örültem... Tényleg... Örültem ennek az álomnak.