A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Düh-15.rész

-Tamaki!-lépett be hirtelen a mosdóba Mirio, én pedig rá néztem, még mindig sírva, kérdőn. Amint meglátott becsukta az ajtót és oda rohant hozzám, megölelt egyből. Én is vissza öleltem a nyakát finoman és úgy sírtam tovább, de már egy kis hangot adtam ki, mert nem bírtam vissza fogni.
-Tamaki... Kérlek... Ugye tudod hogy nem igaz amiket mondott? Ne hallgass az ilyen szánalmas emberekre kérlek szívem...-mondta, de éreztem hogy remeg a keze. A nyakába fúrtam a fejem finoman.

-Én... T-tudom hogy... Nem ig-folytattam volna de megcsuklott a remegő hangom- Tudom hogy... Nem igaz... Csak annyira félek hogy valamit elrontok... É-és szakítasz velem... És olyan rosszul esett amiket mondott.. Olyan hirtelen érintett...
-Tudom szívem... Semmi baj.. - simogatta meg finoman a hajam- De ne mondj olyat hogy szakítanék veled. Mindennél jobban szeretlek, ne gondolj ilyesmire, rendben?-nézett szemembe, majd letörölte a könnyeim.
-O-oké... Miért remegsz?-kérdeztem Miriótól félve.
-Mert ideges vagyok. És féltelek nagyon, olyan törékeny vagy, és nem szeretem ha sírsz. Azt akarom hogy boldog legyél, érted picur? De olyan nehéz elérni hogyha ilyen barmok pofátlankodnak bele az életünkbe!... Tamaki.. Figyelj rám jól. Jegyezd meg a következő mondatokat...
Mi vagyunk a fő szereplők ketten. Monoma csak az a hülye tipikus mellék szereplő.-mondta teljesen komolyan a szemembe nézve Mirio, mire csillogó kisírt szemekkel bámultam rá.

Szipogtam egy kicsit és letoroltem a könnyeimet és bólogattam.
-I-igen, hiszek neked... Szeretlek Mirio.-válaszoltam remegő hanggal, ő pedig boldogan megölelt, majd felsegített a földről.
-Egy kis balhét rendezek most, ilyet nem szoktam, de kérlek ne akadályozz meg. Én is szeretlek.-jelentette ki, kicsit megijedtem, mert éreztem hogy dühös, szóval nem tudom milyen "balhét fog rendezni". Belegondolva, sosem láttam Miriot üvöltözni vagy valami ilyesmi. Viszont egyszer... Már láttam üvöltve sírni. Utálom azt az emléket az agyamban. Talán egyszer elmesélem nektek is.

Amikor leértünk, és Monoma meglátta Miriot, nagyon megijedt és nem tudott hirtelen mit reagálni. Én csak félénken Mirio háta mögött megbújtam.
-Monoma. Ha mégegyszer hozzá mersz szólni Tamakihoz, bármi ártó mondatot, kitekerem a nyakadat.-mondta, teljesen nyugodtan, egyáltalán nem üvöltve. Monoma csak bólogatott, mire Mirio felállt az asztalra és rám mutatott. Mellesleg... Alapból mindenki minket nézett.
-Ő itt Tamaki és együtt vagyunk! Mindennél jobban szeretem, és sose választana minket szét egy ilyen barom mint Monoma.-kiabálta, mire mindenki tapsolni, és füttyögni kezdett, legalább is a nem homofób emberek. Kirishima odajött és szorosan átölelt.
-Tamaki senpai, mi nagyon szeretünk, és sose add fel rendben?-nézett a szemembe. Elmosolyodtam félénken és bólintottam egyet. Olyan boldog vagyok. Imádom hogy vannak barátaim még hogyha kevés is, és Mirio... Olyan aranyos.

Mirio lassan lelépett az asztalról, és elköszönt a barátaitól, azután pedig ki mentünk kézen fogva.
-Amúgy se szeretem a bulikat annyira nagyon... - mondta halkan.
-Tényleg? Azthittem szereted.
-Nem, igazából hogyha baráti buli van akkor szeretem, de hogyha mindenkit meghívunk kivétel nélkül az nem olyan jó a konfliktusok miatt. Fáradt vagy szívem?
-Igen.. Mármint nem, csak fáj a szemem a sírástól.
-Oké...Akkor veszünk egy forró zuhanyt és beszélgetünk egyet a pihe-puha ágyban oké? -szorította meg finoman a kezemet.
-Rendben. Jól hangzik.
-Miért nem... Zuhanyzunk együtt?-kérdezte, nekem az arcomon pedig óriási pír jelent meg.
-Micsoda?? De akkor látsz engem! Mármint a testemet!
-Te is látod az enyém.
-D-de én többször láttam a tiéd és te meg engem nem is láttál pucéron! -hadartam dadogva vörös arccal, mire Mirio elnevette magát.
-Naaa, de nem olyan borzasztó... Tudod hogy imádni fogom a tested, akárhogy néz ki. Viszont a popód már most imádom. - mondta, mire megfogta a fenekem én pedig félénken felsikítottam, mire ő elvette a kezét és nevetett tovább.
-Nyugi már picur! Ne legyél ennyire szégyenlős... Úgyis fogom még sokszor látni a testedet.
-I-igaz... Jó, legyen...-egyeztem bele végül.

Amikor a koliba értünk, bementünk a szobámba, és lepakoltunk, Mirio pedig már el kezdett le öltözni. Én nem mertem még, ezért csak elővettem a pizsamámat és a törölközőmet.
-Na öltözz már picur.-mondta Mirio és levette a boxerét előttem, mire gyorsan elfordultam. Már nagyon sokszor láttam pedig azt a részét is, de nagyon félénk vagyok!

Levettem a pulcsimat (alatta ugye nem volt póló) és félénken oldalra raktam. Oldalasan álltam Mirionak, ezért látta a testemet már így, viszont annyira nem vagyok félénk a felső testemmel kapcsolatban, sokszor aludtunk már úgy hogy egyikünkön sincs póló.

-Honnan van ennyi sebed?-kérdezte teljes komolysággal Mirio. Magamra néztem, hiszen nem tudtam miről beszél, majd láttam a sok heget a karjaimon, a derekamon, a mellkasomon.. Viszont nem volt több nekem mint Mirionak.
-Oh... Biztos csak a múltkori harc alatt szereztem.
-De ennyit? Tamaki... Jól vagy? - kérdezte.
-Persze hogy jól vagyok! Ezek csak hegek, neked is vannak, nem?
-De vannak, csak... Múltkor még nem ennyi volt rajtad... Vigyázz jobban magadra.. -suttogta aggódva, miközben megsimogatta a derekamat ahol volt egy karcolás.
-Rendben. De kérlek ne aggódj ennyire, ez nem olyan vészes. Neked kéne jobban vigyázni.
-Hé! Ha jól tudom kettőnk közül téged műtöttek a koponya sérülésed miatt, szóval kérlek hallgass rám tényleg!
-Oké, sajnálom. Jobban fogok vigyázni...
-Na... Ezt szerettem volna hallani. - mosolygott, majd finoman megpuszilta az arcom és előre ment, be állítani a zuhanyt a megfelelő hőmérsékletre.

Körülbelül 2 perc múlva én is ott voltam a derekamra kötött törölközővel, nem mertem előtte meztelenül lenni.
-Tamakiiii! Gyere már be.-kérlelt, mire le vettem lassan a törölközőt és eltakartam magam, bementem hozzá a zuhanyfülkébe. Mirio nagyon erős, szóval hiába próbálkoztam, a kezeimet egyből elvette onnan, én pedig felsikítottam, mire ő megijedt, viszont nem engedte el a kezeimet.

Az este további részét nem részletezném, nem, nem az amire gondolsz! Nem feküdtünk még le, viszont ez az este, nagyon vicces és bizalmas is volt, hiszen beszélgettünk mindenféle dolgokról.