A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Az Eső Illata- 19.rész

Felkelni az új lakásodban egy teljesen szokatlan érzés. Számomra ez jó értelemben szokatlan, Mirio mellett kelni minden reggel egyszerűen tökéletes.

Kikeltem az ágyból pár perc múlva, és lejjebb húztam a redőnyt halkan hogy ne kelljen fel Mirio, és hogy ki tudja magát pihenni. Kimentem reggelit csinálni a konyhába, miközben dúdoltam halkan. Úgy gondoltam hogy ma rántottát csinálok reggelire, Mirio szereti ha én ügyeskedek a konyhában.

Eltelt 10 perc és ki jött ásítva, bozontos haja itt-ott égnek állt.
-Tamaki.... Ma nem megyünk randizni?
-Hova drágám? - kérdeztem főzés közben, mire Mirio boldogan, de fáradtan hátulról megölelt, és megpuszilta a nyakam.
-Nem is tudom... Sétálni valahova a szabadba... Aztán be is vásárolhatnánk.
-Remek, benne vagyok!-örvendeztem, majd elzártam a gázt és ahogy hozzá fordultam, ő felkapott, a konyha pultra ültetett és megcsókolt. Finom volt, igazából így kisebb is mint én, mivel a konyhapult magasan van viszonylag, ezért átöleltem a nyakát óvatos csókunk közben.

5 perc múlva finoman eltoltam Mirio vállát, mire rám nézett kérdőn.
-Kihül a reggeli Mirio...-kuncogtam halkan, miközben két kezemmel simogattam arcát.
-Igaz...-értett egyet, és kíváncsian bele nézett a pici fazékba amiben még a  gőzölgő rántotta fűszeresrn illatozott.
-Hű! Nagyon finomnak tűnik!

A reggeli békés volt, sokat beszélgettünk, a tegnapról is. Örültem hogy nem olyan lett a szex után a kapcsolatunk, hogy félénkek vagyunk egymással. Sokkal jobb hogy így alakult a mi helyzetünk. Sokat gondolkozok manapság hogy megkérjem a kezét, de igazából szerintem még ráér. Aztmondta hogy ő is velem akarja le élni az életet, szóval próbálok nem sietni semmiben.

Délután 4kor elindultunk a boltba, viszont végig fogtuk egymás kezét ami nekem nagyon tetszett. Vidám nap a mai, a nap is ragyogóan süt, az utcákon minden nyugodt, és nosztalgikus. Például a nevetve szaladgáló kisgyerekek, akik még délután is energikusak. Mi is mindig ilyenek voltunk Mirioval, néha azt kívánom hogy vissza menjek a múltba, és csak Mirióval nézzek meséket a puha ágyikónkban. Igen, tudom, gyerekes vagyok, de nem is bánom.
-Szerinted legyen majd nekünk is gyerekünk?-kérdezte Mirio kíváncsian, látva a nevetgélő, huncut gyerekeket.
-Oh, hát.. Persze. Ha szeretnél akkor semmi akadálya, szerintem jó lenne.  Mit gondolsz?
-Szerintem is legyen majd! De még ráér persze. - mondta mentegetőzve, én pedig bólogattam.

Hirtelen nagyon beborult az ég, és az egyik pillanatról a másikra elkezdett szakadni az eső. Na mi Mirioval csak néztünk egymásra, azt se tudtuk mit csináljunk, hiszen nálunk nem volt esernyő, és az összes ember beszaladt a házukba, vagy boltokba. Másodpercek kérdése volt, és teljesen üresek lettek az utcák. Csak az eső hangja, és illata volt velünk az utcán. Nagyon nyugodt volt így is minden, Mirio se pánikolt be nagyon.
-Van egy ötletem.. - motyogta, majd derekam az övéhez fogta, egyik kezem a vállára tette, a másikat pedig finoman megfogta. Lassúzni akart az esőben. Elpirultam amikor tudatosult bennem hogy mi is történik, nagyon romantikus pillanat volt ez. Kicsit hideg volt, de ezt egyikünk se érezte a szívünkben lévő melegség miatt.

Először csak néztünk egymás szemébe, nem tudva hogy hogyan is kezdjük el.  Az eső csak zuhogott, mi pedig egymás szemét pásztáztuk. Egyszerre hajoltunk oda egymás arcához, és finoman megcsókoltuk egymást, mire elkezdett lassúzni Mirio. Olyan boldog vagyok. Olyan akár mint egy romantikus filmben, ugyanúgy a lepkék a hasamban vadul csapkodnak. Szürke volt az ég, minden szürke volt az eső miatt, viszont mi nem. Amikor abbahagytuk a csókot és ki nyitottuk a szemünket és néztük egymást, még mindig lassúzva, az egész világ színes volt számunkra. Az összes fájdalmam, bánatom és szomorúságom az életemben, teljesen feledésbe merült eddig a pár perc erejéig.  Boldogan elmosolyodtam Mirio szemébe nézve, sosem éreztem ekkora boldogságot még.

Finoman megpörgetett a lassúzás  közben, mire már nem is lassúztunk, hanem nevetve táncolni kezdtünk. Ezek a percek olyan értékesek az életemben, mindig emlékezni fogok rájuk, akár csak mintha most gyerekek lennénk. Csurom vizesek voltunk, viszont ez minket egyáltalán nem érdekelt.

Kiskoromban tényleg azthittem hogy a szerelem egy rossz dolog, viszont most ki tudom mondani, hogy a legjobb dolog ami valaha történhetett az életemben, az Mirio. Lehet már többször is mondtam, de ennyire biztos még sosem voltam valamiben. Mindenkinek van egy lélek társa szerintem, akivel ugyanilyen jó emlékeket tud szerezni mint én Mirióval.

Nevetve átöleltem Mirio nyakát, ő pedig magához ölelt és meg pörgetett. Beletúrtam hajába, mire kuncogva lerakott a földre, de tovább ölelt.
-Kezd hideg lenni. Menjünk haza vagy így be megyünk a boltba? - nevetett.
-Menjünk haza. Majd holnap elmegyünk a boltba, ma pedig rendelünk ráment.-kulcsoltam össze kezünket mondani valóm közben.
-Uuuu! Tetszik az ötlet. Mehetünk.-ujjongot, majd megpuszilta nedves arcomat.

Otthon megrendeltük a két tál ráment, vettünk egy forró zuhanyt, és film nézés közben a meleg ágyban megettük a forró ráment. Finom volt, jót is tett nekünk mert felmelegedtünk a hideg eső után. Este hamar is aludtunk el, mindketten nagyon álmosak voltunk.

Reggel pedig délben keltem. Sose csináltam ilyet. Mirio keltett fel, ő is csinált ebédet ahogy az illatokból, helyesbítve szagokból ítélek, hiszen Mirio borzasztó a főzésben és a sütésben.
-Picuuur! - keltett fel, én pedig kómásan kinyitottam a szemem. Nagyon fáztam, és fájt a torkom is. Azthittem csak azért mert ugye reggel van, dehát ahogy felültem az ágyban elkezdtem szédülni nagyon.
-Jaj basszus...
-Mi a baj? - kérdezte Mirio, mire megfogta forró arcomat.
-Jaj ne, beteg lettél?-kérdezte meglepetten, majd finoman vissza fektetett.
-Mirio, jól vagyok, tényleg, semmiség.-mentegetőztem.
-Ja persze persze! Ez nem semmiség, beteg vagy és kész! Lázas!-mondta, mire megpuszilta a homlokom, majd 2 perc múlva bejött forró teával és.... Hát... Az ételt nem részletezem, valószínűleg pirítós tükör tojással. Kicsit oda volt égetve mindegyik, de természetesen megeszem, nem vagyok gyökér.

Egy vizes kendőt tett homlokomra és gyógyszert is hozott a teához.
-Ettől jobban leszel. Bármi baj van kérlek szólj...-mosolygott. Igazából a tea nagyon finom volt, a pirítós és a tojás elmegy, nem volt olyan ehetetlen, de azért nem volt annyira finom se. De nem is az a lényeg hogy finom legyen, hanem az hogy ő ezt nekem csinálta boldogan. Mirio is tudja hogy nem egy mesterszakács, ezért nagyon örült amikor látta hogy megettem az egész reggelit amit készített nekem.