A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Boldog Kezdet-7.rész

*Tamaki szemszögéből 1 héttel később...*

Tegnap este felhivott Fatgum, a tanárom hogy mától járhatok edzésekre, hiszen elkezdődött az a szakasza az évnek. Boldog voltam, hiszen legalább lesz valaki akivel gyakorolok. Kirishima. Mondjuk Fatgum alapból jófej, és bírjuk egymást azthiszem...

Tehát ez azt is jelenti hogy Mirio is fog menni Sir Nighteyehoz gyakorolni. Gondolom ha minden jól ment tegnap akkor Midoryával együtt megy. Az egész napot Fatgummal és Kirishimával töltöttem, nagyon jól szórakoztam. Eközben kiderítettem hogy Midoryával gyakorolt Mirio már több napja, de ezt az előbbitől tudtam meg. Nagyon letört volt, és úgy hangzott hogy Mirio is.

Nem értettem mi a baj, ezért bekopogtam este felé a fiú szobájába.
-Mirio?...-kérdeztem bátortalanul és nem kaptam választ. Ilyenkor próbálom magam azzal nyugtatni, hogy biztos azért nem kapok választ mert zenét hallgat, de a szorongásom mindig azt sugallja hogy utál és ezért nem válaszol, vagy csak haragszik rám. Próbáltam lenyugtatni magam és az ajtónak döntöttem a fejem. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam, Mirio épp az asztalánál ült és valamit írt, gondolom házit.
-Szia!..
-Oh Tamaki.. Szia...-olyam furcsa volt. Mintha titkolna valamit. Közelebb mentem és hátulról finoman megöleltem a nyakát.
-Minden rendben? Midorya is olyan furcsa volt... Valami baj van?-súgtam bele a fülébe mire bólintott. Megijedtem kicsit és ezért elengedtem és az oldalához álltam és egymás szemébe néztünk.

-Szóval... Találtunk egy lányt. Egy gonosztevő tartja fogva szerintünk. De ezt nem szabad elmondanod senkinek amíg Nighteye nyomoz! - mondta hirtelen.
-Jaj hát.. Persze, nem mondom.. De kifejtenéd jobban?
-Mmn. Egyik nap amikor Midoryával járőröztem egy kislányba botlottunk. Azt akarta hogy segítsünk neki, de a fogva tartója elő jött és azt mondta hogy ő a lánya.. Még ha ő is a lánya... Hihetetlen ahogy zsarolta őt.. Ezért szeretnénk megmenteni Erit. A lányt.-mesélte halkan. Bólogattam, igazán szörnyű eset.
-Értem. Remélem hamar kitalálja Nighteye hogy hol tartózkodnak és még tudjuk őt menteni.
-Mmn. Köszönöm hogy elmondhattam neked, eléggé sokat gondolkoztam az elmúlt napokban emiatt. Legalább most kicsit könnyebbnek érzem a terhet.. -mosolygott.

Mindketten pizsamában voltunk, ezért támadt egy jó ötletem. Kicsit félve, de azért mégis elmondtam Miriónak.
-Figyeld, szeretnéd ha... Megmasszíroználak?-kérdeztem halkan. Rám nézett és felállt a székről így feljebb kellett néznem bőven.
-Szeretnéd? - olyan huncut hanggal kérdezte ezt, mégis az arca komoly volt. Nem tudom hogy most flörtölni próbál-e velem vagy nem...
-Igen. - mondtam ki határozottan. Elmosolyodott, és levette pólóját én pedig nagyon elpirultam. Nem azért mert kevés alkalommal láttam Miriót meztelenül, hanem azért, mert mindezt a szemem előtt tette. Nem akárhogyan, összesen körülbelül 20-25 centi volt köztünk.

Megköszörültem a torkom és kicsit arrébb mentem, mire ő lefeküdt hasra az ágyra. A háta és a mellkasa is egyaránt seb helyesek.
-Figyelj... Neked fájnak egyébként a sebeid?
-Hm? Már nem.-kuncogott. Lassan a derekára ültem, és kicsit előrébb dőltem. Finoman elkezdtem masszírozni a hátát, ami nagyon jól esett neki, mert becsukta a szemét és kicsit meg is markolta mosolyogva a lepedőt. Kicsit zavarba jöttem de tovább fojtattam.
-Szeretnéd hogy itt aludjak?
-Igen! Kérlek. -szólalt meg boldogan. Kicsit olyan volt mintha nyögte volna az igent, ezért próbáltam visszafogni a fantáziámat.

Körülbelül 5 percig még masszíroztam amíg el nem aludt, én pedig mellé lefeküdtem és betakartam magunkat. Nyomtam egy puszit a homlokára, mire elmosolyodott álmában.

Reggel finom kávé illatra keltem. Az étkezőasztalnál ült Mirio és teát ivott valószínűleg, nekem meg főzött kávét. Finoman felültem és megdörzsöltem a szemem ő pedig rám mosolygott. Engem nézett miközben teázgatott, mert mikor kinyitottam a szemem egyenesen rám nézett. Elmosolyodtam és halkan nevettem azon ahogy reggel állt a haja, teljesen le volt lapulva és néhány tincs felfelé állt.
-Jó reggelt Tamaki. Szerettem volna valamit kérdezni.
-Oh.. Mmh.. Oké.- ásítoztam, miközben az asztalhoz ültem és megfogtam a kávéscsésze fülét.

-El jönnél velem egy randira? - kérdezte.

Nagyon meglepődtem, a szívem elkezdett hevesen verni, és nagyon melegem lett, valószínűleg azért, mert az arcomat végig pír borította. Nem szólt egy szót sem, türelmesen várta a válaszom, én pedig már teljesen éber szemekkel, beleittam a kávémba. Nem tudom eldönteni hogy most viccel vagy nem. Mármint, természetesen elhívott engem! De.. Mégis... Vajon komolyan gondolja? Ő is szeret engem? Vagy csak azért akar elhívni hogy kipróbalja egy fiúval, és könnyebb legyen a felismerés hogy mégiscsak heteró? Nem tudom! Annyira félek, kora reggel ki kérdez ilyesmit a másiktól??
-Miért én..? - kérdeztem halkan.
-Az titok.-kacsintott. Lehetetlen hogy ő is szeressen.
-Hát...j-jó, elmegyek veled.-mondtam halkan és véletlenül sem néztem bele a szemébe. Negatív tulajdonságom hogy nem tudom tartani a szemkontaktusokat 3 másodpercnél tovább... Ez lesz életem első randija életem szerelmével, ki mondaná le egy ilyen ajánlatot?

Finoman elkezdtem szorongatni a csészém és rá pillantottam félve Mirióra. Meglepett arckifejezése volt, és végig engem nézett.
-Ahm...akkor... Mégsem megyünk? - kérdeztem halkan.
-De, de igen! Csak meglepődtem, mert nem gondoltam hogy igent mondasz! Nagyon boldog vagyok! - mondta, én pedig kezdtem hinni abban hogy szeret. De mégis miért szeretne?? Lehetetlen...

-Mikor megyünk? -érdeklődtem pár perc csönd után.
-Oh hát akár ma is mehetünk ha neked jó, mert én szabad vagyok.
-Oké, persze... Hova is megyünk?
-Hát... Vidámparkba szerettem volna, de inkább menjünk egy kis eldugott japán kajáldába Ráment enni, mert megkivántam.-nevetett. Tetszik benne ez a határozottság, és hogy nem kérdezi meg hogy nekem jó-e. Azért tetszik, mert tudja mikor jó nekem mi, és mikor nem. Elmosolyodtam, majd felálltam és kimentem a szobából.

Elkezdtem készülődni, viszont nem tudtam milyen ruhát vegyek fel. Nem akartam túl átlagosat felvenni, viszont túl csicsásat vagy szokatlant se. Egy szolid öltözék kell, ami stílusos és jól áll rajtam.

Megfogtam egy fekete farmert, egy fekete bőr bakanccsal, és egy fekete garbót. Az izmaim kicsit látszanak ebben, és a mellkasomat is ki emeli kicsit, de nem annyira testhez simuló. Finoman vállamra kaptam a táskám. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Kicsit megfésültem a hajam és beállítottam és néztem magam a tükörben.
-Mit csinálsz? -kérdezte egy nagyon ismerős hang a hátam mögül. Megfordultam, mire Mirio feje látszott át a falon. Kicsit megijedtem.
-Oh Mirio. Elkészültem, mehetünk?...-néztem kérdőn a fiúra, mire Mirio meglepett fejjel nézett végig engem, és fura arcokat vágott, majd visszament a fal túl oldalára. Nem tetszett neki a szettem? Túl átlagos? Azthiszi hogy nem veszem őt komolyan és ezért nem veszek fel kihívóbb ruhát? Miért nem mond semmit? Mit csináljak? Vegyem át a ruhámat? Vagy csak simán mondjam le? A sok gondolkozástól és a negatív gondolatoktól elkezdtem nagyon stresszelni és végül leültem az ágyamra és próbáltam normálisan levegőt venni.

Mirio bekopogott pár perc múlva a szobámba.
-Tamakiii! Mehetünk? Én is készen vagyok!-mondta. Lassan felálltam és kezdtem félni. Lehet ő is direkt valami olyan ruhát választott ami arra utal hogy ő sem vesz engem komolyan. Mivan akkor? De én nagyon komolyan veszem ezt az egészet, gyűlölök randizni, mégis vele bármikor mennék!
Amikor kiléptem az ajtón, egy fekete ing volt rajta, amin egy sötétkék dzseki és alul egy bő farmer. Tökéletesen nézett ki, egyszerűen annyira elpirultam és nem is találtam a szavakat, amilyen jól állt rajta. Emellett elbújhatok a garbómmal együtt... Viszont a lábán, mint mindig egy szokásos fekete converse volt. Nem szokott ilyen sötéten öltözni, általában világos ruhákat hord.

Valószínűleg elbambultam rajta ezért belemászott az arcomba és szemügyre vett nagyon közelről.
-Minden oké?-kérdezte.
-N-nekem kéne ezt kérdeznem, miért vagy sötét ruhákban?
-Csak ilyen kedvem volt.-mosolygott majd hirtelen megijedt- Mármint nem vagyok szomorú meg ilyenek, csak szerettem volna ebbe jönni, mert még sosem vettem fel és... - nem fejezte be a mondani valóját. Vöröses árnyalatot vett fel az arca, biztos azért mert kínosnak találta azokat amiket mondott. Elmosolyodtam, és elindultam a koliból kifelé vele.