A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Fesztivál-13.rész

Eljött a suli fesztivál napja. A mi osztályunk egy kávézót nyitott, mivel minden osztálynak kellett választani valami programot, igazából szerintem az első A-sok választották a legjobbat, Kirishimáék. Koncert. Aztmondta Kirishima hogy Bakugou, a pasija fog lenni a dobos. Sajnos nem fogok akkor rá érni megnézni, de Mirio ott lesz Erivel.

Felvettem a pincér ruhámat, viszont kényelmetlenül éreztem benne magamat. Az a fél óra amit én dolgoztam, nagyon unalmas volt azután pedig megjelent Mirio Erivel.
-Tamaki!-szólt nekem boldogan, Eri kezét fogva, majd oda jött hozzám.
-Szexi vagy.-súgta halkan a fülembe, mire elpirultam és gyorsan Erire néztem inkább, és leguggoltam hozzá.
-Szia Eri.-köszöntem neki, miközben finoman megsimogattam hullámos haját, kicsit félénk volt én pedig rá mosolyogtam- Semmi baj. Kérsz egy sütit? Neked ingyen adom.
-Mmn! - bólogatott vadul.
-Milyen fajtát? Van kókuszos, csokis, vaníliás és epres.
-Epreset!-mondta határozottan, én pedig szedtem neki egy kisebb adag epres tortát.
-Az úri embernek?-néztem huncot mosollyal Miriora, mire ő perverz mosollyal vissza nézett rám.
-Én majd este megkapom a desszertet. -szemtelenkedett, mire kacsintott egyet. Elpirultam és megráztam a fejem mosolyogva, majd oda adtam Erinek egy műanyag tálcán a sütit.

Hamar megette, elköszöntek, viszont nem láttam mosolyogni Erit. Viszont láttam hogy biztonságban érzi magát és boldog. Mirio azt mondta, nem tudom hogy igaz-e, viszont hiszek neki... Hogy Eri nem tudja hogy kell mosolyogni. Sajnálom őt, amiért egy olyan gonosztevő nevelte fel mint Overhaul.

Amikor le járt a következő fél órám is, átvettem az öltöző fülkében a ruhámat, a sima egyszerű egyenruhámra. Sokan a koncertről jöttek ki, megláttam Erit és Miriot is.
-Mirio, ott van Aizawa-sensei! Odamegyek hozzá!
-Rendben Eri, 2 perc és én is megyek.-felelte Mirio, amikor meglátott engem. Erit oda kísérte Aizawához és boldogan oda rohant hozzám és megölelt. Könnyben volt a szeme.
-Mirio, minden rendben?
-Igen! Képzeld Erinek nagyon tetszett a koncert és életében először mosolygott! Sikerült Tamaki..-mondta nekem, miközben egyre jobban könnyezett be.
-Jaj Mirio össze ne ess nekem... Olyan aranyos vagy hogy ennyire örülsz. Büszke vagyok rád, ez csak is miattatok van.-simogattam az arcát, ő pedig a nyakamba borult és kicsit lenyugodott. Elmesélte milyen volt a koncert, és oda mentünk Aizawához és Erihez. Aizawa-sensei ilyenkor olyan mint egy cuki apuka. Mondjuk tudom hogy a fia is pont most elsős a kisegítő osztályban, de ez is aranyos.

Már este amikor ment le a nap, mindenki kész volt, Midorya oda adott egy cukrosalmát Erinek ajándékba, és elköszöntek. Már csak mi maradtunk négyen, Mirio, Aizawa, Eri és én.
-Aizawa-sensei! Elvihetjük Erit még egy fél órát sétálni a parkban? Csak úgy beszélgetni, kérem! - kérlelte Mirio.
-Attól függ. Eri, szeretnél menni?
-Mmn! Fáradt vagyok de szeretnék azért még egy kicsit Mirioval és Tamakival lenni! - mondta széles mosollyal az arcán. Aizawa megsimogatta a haját, rá bólintott, mire Mirio elkezdett ujjongni, majd elment a kimerült tanár.

Mi hárman pedig sétáltunk beszélgetve. Érdekes témákról beszéltünk, Eri is nagyon boldog volt végig.
-Tamaki... Te együtt vagy Mirióval igaz? Te vagy a barátnője?-kérdezte az utolsó 10 percben Eri.
-Én?? - kérdeztem vörös arccal- Honnan veszed?
-Hát csak sokszor együtt vagytok, és... Néha látom hogy valamit sutyorogtok...-érvelt, mire Mirio elkezdett nevetni, majd felvette Erit az ölébe, miközben sétáltunk.
-Lebuktunk!-mondta meglepetten, mintha tényleg meglepődött volna. Eri boldogan megölelte Mirio nyakát amiért kitalálta. Mirio finoman simogatta a haját, másik kezével pedig fogta Erit hogy ne essen le. Úgy mentünk pár percig, Eri boldogan mesélt a mai napról, hogy mennyire jól érezte magát, nekünk, azután pedig kicsit elfáradt, ezért Aizawasenseihez vittük a koliba. Aizawa elköszönt tőlünk mi pedig ki mentünk.

Mirio megfogta a kezemet, össze kulcsolta és sóhajtott egyet fáradtan.
-Hosszú volt ez a nap... Nagyon fáradt vagyok. Aludj nálam ma kérlek. - fordult felém mosolyogva.
-Rendben. Majd megmasszírozlak ha szeretnéd...-motyogtam egész halkan.
-Tényleg? Te vagy a legjoooobb!-örvendezett, miközben megfogta a derekam és megpörgetett a levegőben, majd magához ölelt boldogan. Megcsapott friss illata, imádom ezt az érzést... Finoman átöleltem a nyakát kezeimmel, lábaimmal pedig a derekát, mint egy kisgyerek...

Mindig mondta nekem hogy nagyon könnyű vagyok, szóval hiszek neki, hogy most sem vagyok olyan nagy teher. Megpusziltam a nyakát óvatosan, mire kicsit megremegett a keze és teljesen forró lett a teste, és kicsit lassabban is ment. Kicsit megijedtem ezért ránéztem gyorsan. Teljesen el volt pirulva az arcunk pedig így is közel volt.
-Jól vagy? -kérdeztem halkan, mire ő bólintott egyet. Kicsit csend volt, mire megint rá néztem, és félénken feltettem a kérdést:
-Adsz egy puszit?
-H-hova?
-Hát.. Tudod...
-Oh..-esett le neki és egy puszit nyomott ajkaimra hosszan. Ő is zavarban volt és én is. Mikor abbahagyta, a koliig teljesen csendben voltunk.

Óvatosan letett engem a földre, felmentünk a mi emeletünkre, és bement a szobájába, én pedig követtem. Fáradtan ledőlt az ágyára hason feküdve. Úgy nézett ki mintha ott helyben be tudna aludni, ami szerintem igaz is.
-Mirio. Leveszem a pólód.-mondtam halkan neki, hiszen ha már el alszik, legalább ne a kinti ruhájában. Kiskorában mindig ezt mondogatta neki az apukája, viszont néha tényleg lusta volt leöltözni legalább a felsőtesténél... A kijelentésemre Mirio nem válaszolt, ezért finoman levettem róla a pólót, viszont éreztem hogy elaludt. Betakartam őt, meg fürödtem és mellé feküdtem. Szeretek vele elaludni. Olyan nyugodt vagyok ilyenkor és az összes problémám elszáll. Óvatosan, lassan átöleltem a derekát, és úgy aludtam el.