A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Együtt - 21. rész (BÓNUSZRÉSZ)

Eltelt azóta pár nap. Ma, Július 15-e van, azaz Mirio születésnapja. Teljesen jól vagyok már, nem vagyok egyáltalán beteg, úgy gondoltam, hogy Mirio születésnapja alkalmából hamarabb kelek, hiszen nagyon sok dolgot megszerettem volna még venni neki, és alapból már teljesen friss és energikus vagyok.

Először is elmentem egy cukrászdába megvenni a szülinapos tortáját. Egy kicsi sütihez hasonlót vásároltam neki, hiszen úgyis csak ketten ünnepeljük valószínűleg, és nem akarom, hogy megmaradjon olyan sok, hiszen Mirio nem nagyon szereti az édességeket. Másodszor pedig elmentem rámenhez alapanyagokat beszerezni, tudom, elég klisének hangzik, de tényleg Mirio egyszerűen imádja a ráment.

Végül, de nem utolsó sorban pedig elmentem egy állat menhelyre. Úgy gondoltam hogy veszek egy kis nyuszit, mivel már amúgy is gondolkoztunk házi állat beszerzésen, szóval gondoltam ez lesz az ő ajándéka.

Az állat menhelyen volt egy nagyon pici fekete nyuszi, amit egyből felvettem óvatosan és megsimogattam apró fejecskéjét. Rám nézett nagy szemeivel és megnyalta az ujjamat.
Kifizettem a jószágot és a hordozható kenelt, vettem egy kis nyuszi tápot és különböző zöldségeket is.

Hazaérve hallottam hogy már Mirio fent van, ezért gyorsan lepakoltam az előbb vett dolgokat. Álmosan kislattyogott, és amikor meglátta a sok dolgot amit vettem egyből odajött.
-Tamaki ezeket hogy bírtad haza hozni?? Miért nem szóltál?-nézett rám mérgesen, miközben gondosan segített nekem leöltözni.
-Nyugi, nem volt olyan nehéz. Boldog szülinapot édesem. -öleltem át nyakát, mire ő a derekam
-Köszi.. Basszus mi nem is ünnepeltük meg a te szülinapodat! Istenem de bunkó vagyok!
-Semmi baj, az érettségire koncentráltunk.-mosolyogtam nyugtatóan kék szemébe nézve, ennek ellenére ő még mindig zaklatott volt.
-Tamaki... Jövőre kétszeresen ünnepeljük meg a tiéd.- méregetett szúrós szemmel, mire elnevettem magam és bólogattam.
-Ha szeretnéd...

Leültettem Miriot a konyha asztalhoz, eltakartam a szemét, és kivettem a nyuszikát a helyéről.
-Nagyon óvatos legyél. Találd ki mi az ajándékod, úgy, hogy a kezedbe rakom. Tényleg nagyon vigyázz!
-Rendben, ígérem. - hadarta izgatottan, még mindig olyan mint egy kisgyerek, amin elmosolyodtam. Megpusziltam a homlokát, majd óvatosan kezébe tettem a kis állatot.
-Úristen de apró!! Milyen állat ez?
-Shh! Halkan, még megijeszted!-szóltam rá.

Mirionak nagyon tetszett a nyuszi, aztmondta hasonlít rám. Jól esett. Igazából ezek a napok olyan nyugisak, és erről eszembe jutott egy régi emlék.

Még amikor 14 évesek voltunk Mirióval, akkor volt, hogy sokat lógtunk együtt délutánonként kint valahol, nem pedig otthon, mivel alapból együtt laktunk. Egyszer viszont nem délután mentünk hanem a suli előtt hajnalban. Direkt hamarabb is keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Lefeküdtünk a házamhoz közeli domboldalhoz, és ott néztük ahogy az ég millió színárnyalatban változik a naplefelkelte folyamán. Fogtuk egymás kezét egyébként, teljesen nyugodt volt az egész légkör körülöttünk. Egy szót nem szóltunk akkor, és ez volt a legjobb az egészben. Számomra az a pillanat volt az, amikor rendesen elgondolkoztam azon, hogy vajon össze fogok-e költözni Mirióval valaha életem során.
Boldog vagyok hogy össze jött azért.

Számomra Mirio jelentette mindig is a boldogságot, ő segített megtalálni önmagam. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van valahol a világban egy ilyen lélek társa, mint nekem ez a fiú.

Köszönöm.

Sziasztok! Köszönöm hogy végig olvastátok ezt a könyvemet, talán még lehet lesznek külön kiadások karácsony/szülinapok esetén. Remélem tetszett!