A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Bemutatás-6.rész

Amikor kinyitottam a szememet, Mirio mellettem feküdt. A szeme alatt a bőr kicsit rózsaszínes volt, tehát ez erre utal hogy sírt. Hirtelen nagyon megijedtem. Biztos hogy nem kapcsolatos az álmommal, viszont nem tudom mit gondoljak... Életem szerelme pucéron fekszik mellettem, persze hasra fordulva. Be volt takarva, viszont szerintem csak azért volt meztelen, mert átjött a falon, ennyi az egész.

Finoman felültem és megsimogattam a hátát, néhány perc múlva fel is kelt.
-Mmhm..Tamaki..-nyöszörögte halkan, szemei viszont ugyanúgy csukva maradtak. Kicsit közelebb hajoltam és megpusziltam az arcát.
-Történt valami tegnap? Elmondod nekem?-suttogtam halkan a fülébe, mivel még nem akartam teljesen felkelteni, csak félálomban van most.
-Csak... Randin voltam..
-De... Nem történt semmi rossz? -kérdeztem aggódva.
-Nem... Csak a nevetéstől olyan a szemem... Jó volt a randi. De csak egy random lány volt, szerelmet vallott, én pedig a randin leráztam... De persze kedvesen... De jól éreztem magam vele. Szerintem ezek ellenére ő is jól szórakozott.-mondta.

Elmosolyodtam, de nem azért mert nem szereti a lányt. Először is azért mosolyodtam el mert nem történt semmi rossz Mirióval...örülök.
-Értem... Miért vagy itt egyébként?
-Csak átjöttem, mert nem tudtam aludni, aztán meg hallottam hogy nem válaszolsz arra hogy szólok neked. Elég hamar elaludtál.-mosolygott.

És... Eltelt egy hét. Nem volt olyan érdekes. Ugyanolyan volt mint a többi nap. Mirióval boldog, egyedül magányos. De aztán egyik nap láttam hogy Mirio nagyon mereng valamin. Ez az a tipikus komoly tekintete, tehát muszáj megkérdeznem hogy mi van vele, mert nem akarom hogy valami hülyeséget csináljon, vagy... Vagy bármi rossz dolgot.
-Szia. Min gondolkozol? - kérdeztem egyből.
-Oh.. Hát... Majd elmondom később...
-...-nyeltem egyet.
-Jaj semmi sem történt nyugalom!..-mondta határozottan.  Nem szeretném kérdezgetni effelől Miriót, biztos most jobb lenne ha egyedül gondolkozna. Gyorsan körbe néztem hogy néz e félénk valaki, majd amikor láttam hogy nem néznek minket, finoman megsimogattam Mirio haját. Rámnézett mosolyogva, én pedig elpirultam ezt látva. Olyan édes amikor mosolyog, mondjuk, mindig mosolyog, csak ritka alkalom van amikor nem teszi. Akkor is bambul. Szemügyre vettem pár másodpercig még az arcát, majd otthagytam.

Lementem a büféhez, és az egyik autómatából venni akartam egy jegeskávét. Fél úton megállt, és nem esett ki. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen... Sóhajtottam egyet, majd betettem még egy aprópénzt, ezzel kiesett 2... Mirio nem szokott jegeskávét inni ezért nem tudtam mit csináljak a másikkal. Körbenéztem kicsit kétségbe esve, majd megláttam Kirishimát.

Odalépkedtem hozzá.
-Szia Kirishima... Szereted a kávét? - kérdeztem tőle, mire kicsit furán nézett rám.
-Oh hát... Igen, miért?-kíváncsiskodott, tekintete pedig az enyémet vizsgálta. Odanyújtottam a kávét, remegett a kezem, mint mindig, mert néha ropogtatom az ujjaim.
-Jaj de aranyos vagy köszönöm szépen!-mondta, mire elvette és megölelgetett. A mellette álló szőke srác nem nézte ezt jó szemmel, tehát hamar abba is hagyta. Beszélgettünk egy kicsit.
-Képzeld, veled fogok dolgozni, Fatgum mondta hogy te is hozzá jársz...-mesélte. Erről nem is tudtam, hogy Kirishimával együtt dolgozok majd. Érdekes lesz.
-Áh... Aha. Majd beszélünk.-mondtam halvány mosollyal, de csak azért, mert kicsit féltem a szőke sráctól mellette. Elköszöntünk és elmentem.

Vissza akartam menni Miriohoz, de ahogy láttam éppen felém fut, hihetetlen sebességgel. Megálltam hirtelen, és kérdőn néztem a srácot, és ő is megállt előttem.
-Van egy ötletem! Bemutatom Midoryát Nighteyenak!-mondta boldogan. Mirionak Nighteye olyan mint nagyon sok embernek All Might, azzal a különbséggel, hogy Mirio nagyon közel áll Sir Nighteyehoz. Mosolyogva bólogattam, ezzel jelezve hogy jó ötlet, hiszen ha Mirio úgy gondolja hogy Midorya elég tehetséges, akkor én hiszek neki. Kuncogott egyet örömében, és finoman megölelt, de úgy hogy közben fel is emelt, és a levegőben megpördültünk. Nagy pír jelent meg az arcomon, teljesen a fülem is olyan volt. Óvatosan lerakott és elment boldogan. Van egy rossz előérzetem Nighteye-jal kapcsolatban. Persze nem olyasmi hogy rossz ember vagy valami, hanem... Valami rossz fog történni, de nem biztos. Csak egy megérzés.

*Mirio szemszögéből...*

Boldogan siettem az 1-A terem felé, és néhány diák meg is nézett, mivel nem tudták hogy mit is akarhatok erre felé. Nagyon izgulok már, jó lenne bemutatni Nighteyenak.
-Sziasztok!-léptem be a terembe, mire mindenki kérdőn nézett felém.

Néhányan nem voltak bent, hiszen nagy szünet volt, és ilyenkor általában kajálnak az emberek különböző helyeken. A tekintetemmel megtaláltam Midorya Izukut, és odamentem hozzá.
-Szia! Beszélhetünk?-kérdeztem. Mellette volt egy szemüveges srác, és egy barna hajú lány is.
-Persze, Togata-senpai!-mondta, mire felállt és a többiektől elnézést kért amiért elmegy onnan.

Elindultunk a folyosón én pedig mosolyogva fürkésztem a fiú arcát.
-Szóval, gondoltam bemutatlak All Might egyik régi barátjának, egyben a tanáromnak is. Sir Nighteyenak.-jelentettem ki, mire csillogó szemekkel mosolygott rám.
-Tényleg?? Jézusom köszönöm Mir-... Togata-senpai.-ujjongott- És... Hogyhogy engem mutatsz be?-érdeklődött.
-Hát.. Szerintem különleges vagy, és biztos hogy tetszenél neki. Annyi a lényeg hogy próbálj meg jó benyomást kelteni... Mondjuk egy viccel! Szereti és nagyra értékeli a humort Sir Nighteye!-meséltem neki. Midorya jó társaság úgy látszik ő is szereti az én társaságom. Sokat beszélgettünk, és végül a találkozó se lett olyan pocsék. De nagyon rosszul kezdődött...

Hm... Vajon Tamaki mit csinál?