A Nap Ragyogása Alatt- Miritama (BEFEJEZETT)

Stressz-16.rész

Mirioval már több mint egy hete nem voltunk annyira közel egymáshoz, nem aludtunk együtt, nem csókolóztunk, semmi. Néha ha találkoztunk a nappaliban, akkor megöleltük egymást, de ennyi. És ez azért van mert most hétvégén lesz az érettségi. A gyakorlatin már átmentünk, viszont az írásbelire nagyon kell tanulni. Nagyon félek hogy rosszul fog sikerülni, viszont nekem most pont jól megy a tanulás. Mirioval pont azért nem akarunk most találkozni, hiszen nem egymásra kell most az egyszer koncentrálni, hanem a tanulásra. Az érettségi napján, este lesz a ballagás, azután pedig buli. Az előző hónapban már volt szalagavató, viszont nem volt olyan érdekes, ezért nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Viszont most vannak az utolsó napjaim ebben az iskolában, és azután, ha megkapom az érettségi eredményeit, a félretett pénzemből veszek egy albérletet. Azt fizetni fogom, és a munkám során össze gyűjtött pénzből fogok egy kertesházat venni azután. Remélem Mirio belemegy a tervembe, és együtt tudunk lakni. Már nagyon várom! Direkt sokkal több pénzt gyűjtöttem össze egyébként, mint amennyibe kerül az albérlet, hogy több hónapig tudjam fizetni. De most nem akarok erre gondolni, akármennyire is jó érzés, a tanulásra kell koncentrálnom. Én magyar és töri emelt érettségit is kértem, a 2 nyelv és a matek mellé. Angolt tanulok, és spanyolt, viszont úgy hogy japán vagyok, elég nehéz ilyen nyelveket tanulni, de megértem hál istennek.

Bementem az érettségi megírásához a suliba. Izgultam, de próbáltam le nyugodni, minél hamarabb. Leültem a padomhoz és mégegyszer utoljára át ismételtem mindent a fejemben. Mirio is feszült volt, ahogy láttam, igazából mindenki, kivéve Nejire. Ő ilyenkor is teljesen vidám volt.

Elénk rakosgatták a lapokat, majd amikor szóltak, hogy kezdhetjük, azonnal nekifogtam. Minden kérdést tudtam, és minden feladatot is, kivéve a matekot. A mateknál néhány feladatot nem értettem, viszont nem engedtem hogy leblokkoljak, inkább tovább mentem.

4 óra alatt készen lettem az összes feladattal, néhányat a matekból nem csináltam meg, viszont ez nem baj. Szerintem jó pontokat fogok kapni.  Sóhajtottam egyet megkönnyebbülve, és kimentem a teremből. Mirio és Nejire már kint voltak mindketten, viszont nem tudom hol. Csak páran maradtunk a teremben, akik még írták. Körülnéztem amikor kitettem a lábam a teremből, remélem Mirionak is jól sikerült. Megláttam őket, ahogy kávét isznak egy asztalnál és Nejire teljesen ki volt borulva, pedig reggel még vidám volt.
-Hé, Neji, mi történt?-kérdeztem a lánytól aggódva , amikor oda értem.
-Semmit nem tudtam a nyelvekből! Basszus...-mondta remegő hanggal.
-Jaj Nejire, ne aggódj, úgysem mész tovább egyetemre, és át mentél a gyakorlati vizsgán is. Semmi baj nem lesz, ha nem megy a nyelv.-próbáltam vigasztalni, mire elgondolkozok.
-Lehet... - motyogta még mindig durcásan. Mirio nem szokott kávét inni, ezt már korábban is említettem, ezért lepődtem meg hogy azt iszik.
-Mmhh... Fúj.. Olyan rossz. - mondta, miután kortyolt egy nagyot a kávéból.
-Miért iszol? - néztem kérdőn rá.
-Fent szeretnék maradni sokáig ma. Várom a bált.-mosolygott. Tényleg! Öltönyben kell menni ma este... Utálok öltönyben lenni, viszont most kötelező lesz. Azért remélem felkér Mirio egy táncra, ha pedig nem fog akkor majd felkérem én! Nem fogok most ilyen nyuszi lenni, ez a ballagási bál egyszer lesz csak életemben, szóval nem szalaszhatom el a szép emlékeket!
-Mirio... Neked hogyan sikerült az érettségi?
-Mindent tudtam! Tök jó volt! - örvendezte. Teljesen meglepő ez, hiszen Mirio nagyon rossz a tanulásban, mindig csak a gyakorlati dolgokat tudta. Viszont örülök hogy ment neki az összes feladat, remélem nem számolt el semmit, vagy nem kevert valamit össze...

...

Este elkezdtem készülődni, miután aludtam egy picit. Felvettem egy fehér inget, arra pedig egy fekete sima öltönyt, majd a nyakkendőmet megkötöttem. A nadrágom is csak egy sima fekete farmer volt, a cipőm pedig egy fekete bőr cipő. Átlagosan néztem ki, ezért próbáltam valamit változtatni. Megvan! Fogtam egy fekete csatot és az egyik oldal tincsemet a fülem mögé tettem, majd rá tettem a csatolt. Nem szeretem alapból így hordani a hajamat, mert kiemeli a füleimet, viszont... Aranyosan nézett ki ez a hajstílus, emlékszem régen Mirio találta ezt ki nekem. Még nagyon kicsik voltunk akkor...

Pár perc bambulás után magamhoz tértem, és kimentem az ajtón, pont akkor jött ki Mirio is. Ugyanolyan szett volt rajta, mint rajtam, csak az övé vörös volt. Nagyon elpirultam és ő is, csak egymást bámultuk. Olyan szép volt. Hátra volt kicsit nyalva a haja, viszont nem annyira nagyon. Tovább bámultuk egymást, nem tudtunk megszólalni.

2 perc eltelt és megszólaltam:
-Nagyon jól nézel ki. De tényleg... Tökéletes vagy.. - mondtam halkan, végig a szemébe nézve. Nem szoktam tudni tartani a szemkontaktust, viszont most nem volt olyan nehéz. Nem lehet le venni róla a szememet...
-Te is... Gyönyörű vagy! Olyan vagy mint kiskorodban, a hajad miatt, és ez olyan aranyos! Megcsókoltalak? - kérdezte, én pedig annyira elpirultam hogy a fülem is vörös lett, és ez baj, hiszen pont látszik most a fülem! Bólintottam gyorsan, mire megfogta az arcomat, és megcsókolt, közben pedig neki nyomott a falnak.

Pár perc múlva abbahagytuk, viszont láttam Mirion hogy folytatni akarja.
-Neeem! Majd a bál után! Nem akarom kihagyni...
-Tudom, tudom! Én sem akarom kihagyni. Csak... Olyan jó volt.
-Szerintem is.-fogtam meg finoman a kezét, mire ő össze kulcsolta az enyémmel és elindultunk boldogan a sportcsarnok felé, ahol van a ballagás.