Roli
A szállásra érve Adélt az ágyán ülve találtam. Megalltam az ajtóban és vártam hogy fel nézzen. A döbbenet elég levehető volt róla.
-Ide nem jöhetsz be ez.. ez a cseléd szállás. Férfi ide nem jöhet.
Dadogta. Cuki. Becsuktam az ajtót.
-Még nem végeztünk.
Hajoltam felé.
-Tartozom neked és azt nem szeretek.
Mondtam. Majd bele markoltam a hajába és hátra feszítettem a fejét. Lassan kigomboltam a blúzát és elégedetten láttam hogy nincs melltartó. Legalább azzal se kell bajlódni.
-Máskor is elég a blúz oké cica?
Azzal gyengéden bele haraptam a mellébe. Hallottam ahogy felnyög. Ezért jobban ráfogtam a hajára és végig nyaltam a melle közt. Ahogy a szám egyre lejjebb haladt a testén úgy lett egyre szaporább a légzése. A szoknya szélét a fogam közé fogtam kicsit lejjebb húztam. Egyik kezemmel a haját tartottam másikkal pedig a szoknya alá nyúltam. És rá markoltam
-Úristen!
Nyögte. Még nem jó. Félre toltam a bugyijat és betoltam a középső ujjam.
-aaaah!
Sóhajtotta. Az ujjam ki be mozgott hol lassan hol gyorsan. Imádom hallgatni mikor könyörögnek.
-Kérlek. Ez így túl lassú..
Kérlelt két nyöges közt.
-Épp ez a lényeg drága. Egy kicsit nedvesebbnek kell lenni hogy bármit is kezdjünk.
A kezét a szájára tette és egy halk sikolyt hallatott.
-Most már jó lesz.
Csaptam egyet a lába közé és kigomboltam a nadrágot.
Betoltam magam és lassú mozgásba kezdtem. Adél az arcára tette a kezét és próbált csöndben lenni.
-Nincs hang cica.
-Tud-om.
Lihegte. Fél mosolyra húztam a szám és löktem egy nagyot.
-Adél!
Hallatszott kintről.
-Ilyen nincs.
Mondtam és kihúzódtam belőle. Adél arca holt sápadt lett.
-A kisasszony.
Nézett rám rémülten. Ó hogy az a...
Rámeredtem. Hát jó akkor még egy dolog amivel zsarolni tud majd. Felvettem a nadrágot és a pólómért nyúltam.
-Adél csak azért kereslek mert... Jézus.
Fordult vissza az ajtóban.
-Üdv kisasszony
Néztem rá lazán mosolyogva. Ez azért már reakció.
-Milyen a napja?
-Khm... Majd akkor állok veled szóba ha minden ruhád rajtad lesz és Adél nem lesz vörös mint a paradicsom.
-Akkor nem sokat fogunk beszélni.
Vigyorogtam. Láttam hogy mind kettő vörösödik és a padlót nézik. Szóval a karakán kisasszonyt is lehet zavarba hozni...
-Biztos vegyek vissza mindent? Lefelé öltözni könnyebb.
Léptem felé. Nagyot sóhajtott majd unottan felnézett.
-Előbb megyek fejjel a falnak és veszek fel rózsaszín tűl szoknyát minthogy én veled valamit is csináljak.
Mondta.
-Majd meglátjuk.
Rántottam vállat. Adél ekkorra már felöltözött és leszegett fejjel sietett ki az ajtón. Anna még egy utolsó lesajnáló nézéssel díjazott majd ő is kiment. Miért nem él a lehetőséggel? Miért húzza az agyam? És engem ez miért érdekel? Áh csak még akarom fektetni. Nincs rossz alakja, szép nagy segg és mell hosszú barna haj kék szem. Azok a szemek... De csak egy éjszakára kéne. Azt hiszem.
