Roli
Alig vártam az estét, egész nap csak rá tudtam gondolni. Néha bevillantak a képek, ahogy lábujjhegyre áll, amikor megcsókolom,vagy milyen nyugodtan aludt az ölelésemben. Viszont egész nap nem láttam és ez nem tetszett. Lehet, hogy meggondolta magát. Vagy tegnap csak az alkohol volt, de akkor ma reggel kiakadt volna az biztos.
-Hagyjuk.
Hesegettem el a gondolatokat.
-Tessék?
Fordult felém Dorka. Észre sem vettem, hogy itt van.
-Semmi csak gondolkodtam.
-Jaaa akkor azért rendezgeted már egy 15 perce a szalmát.
Esett le neki. Haha nagyon vicces.
-Te figyelj már...
Fordultam felé.
-Te az Anna, vagyis a kisasszony legjobb barátnője vagy ugye?
-Igen, miért?
-Szóval.... Ma még nem láttam vagyis nem jött lovagolni. Mivan vele?
-Hát...
Húzta el a száját.
-Nem akar senkivel beszélni. Engem is alig akart beengedni.
A gyomrom görcsbe rándult. Csak ne miattam.
-És tudni lehet miért?
Kérdeztem rá félve.
-Elvileg Julika néni közölte vele, hogy senkinek se kéne és ezért örüljön, hogy van aki elveszi.
Azt hittem hátast dobok. Miket beszél az a vén.. Legszivesebben felmennék a házba és... Nyugiii. Este ezt elrendezem. Ezek után olyan ideg volt bennem egész nap amit el nem tudok mondani. Sanyi bá kétszer vágott tarkón mert nem tudtam normálisan vissza válaszolni neki. A kezem remegett és az idő mintha megállt volna.
Este mindent megtettem, hogy én maradjak utoljára az itatókat kétszer mostam ki és direkt elfelejtettem egy boxot kitakarítani csak, hogy magamra hagyjanak. Késő este végeztem ahogy elterveztem. Na akkor látogassuk meg a babámat. Elindultam felfelé a házhoz, de ekkor rájöttem mi volt az az elfelejtettem érzés. Mama ma itt alszik. Faszom. Na jó legfeljebb nyakon vág. Halkan kinyitottam az ajtót és elindultam fel a lépcsőn. Imádkoztam ne találkozzak semmilyen éjjeli kiruccanásra induló lakóval és úgy tűnt meghalgatták imáim. Ekkor jöttem rá, hogy nem tudom melyik az ő szobája. Ó hogy az a... Na jó ha rossz ajtón nyitok be elpicsáznak. Ha jó ajtón akkor jackbot. Próba szerencse. Kinyitottam az első ajtót és beléptem rajta. Mama állt előttem holt sápadt arccal.
-Te mi a...
Kezdte volna, de a kezemmel befogtam a száját.
-Majd elmagyarázom csak segíts nekem. Megteszed?
Suttogtam. Bólintott mire levettem a szájáról a kezem.
-Mit szeretnél?
-Hol van Anna szobája?
Mama elkerekedett szemmel nézett rám.
-Neeeem nem nem nem nem. Nem.. Nem. Ezt nem. Tilos.
-Beszélni akarok vele.
-Az éjszaka közepén? Tudod ki hiszi ezt el neked? Senki. Na indulj meg kifelé és tűnj haza.
Próbált meg kitolni az ajtón mire elkaptam a kezét.
-Kérlek...
Vágtam kiskutya fejet. Mire megtorpant és bele törődve nézett rám.
-Jobbra a harmadik ajtó. Nem lesz ennek jó vége.
-Lehet.
Majd ott hagytam. A szobába belépve megláttam, hogy az ablakban ül és maga elé bámul.
-Hát te?
Nézett fel meglepetten.
-Megígértél valamit..
Hajoltam fölé.
-Hogy alszunk?
Mosolyodott el.
-Hogy alszunk.
-És ha én nem csak aludni akarok?
Nézett fel rám. Mire a szemem kissé elkerekedett és megcsókoltam.
-Azon is segíthetünk.
Feleltem egy levegő vételnél. Majd felkaptam az ölembe és az ágyra dobtam....
