Roli
Ahogy a fogtam a nyakát az ujjaim már fehéredtek. Folyamatosan farkasszemet néztem vele, de ő 10 másodpercenként lesütötte a szemét. Láttam, hogy az arca színe kezd változni viszont nem tudtam elengedni. Olyan ideg volt bennem, hogy mindenem remegett.
-Ha csak egyszer is... Megpróbálod. Biztos lehetsz benne... Hogy meghalsz.
Megértetted?!
Behúztam neki kettőt majd hozzá vágtam a falhoz és elengedtem.
- I-gen
Köhögte a földön ülve.
-Mi folyik itt? Normális vagy? Mégis mit képzelsz?
Szaladt oda hozzá az anyja. Ezt nem így terveztem.
- Az úr elesett. Ennyi.
-Elestem? Majdnem megfolytottál!
Dramatizálta túl miközben vissza nyerte eredeti színét.
-Szólok Mihálynak. Addig nyugodj meg. Te pedig..
Nézett rám.
-Itt maradj.
Leültem a bálára és a tenyerembe temettem az arcom. A kurva életbe.
Öt perc telt el és Sanyi bá jelent meg az ajtóban. Szét nézett, majd felém indult megfogta a karom, felrántott és felkísért a nappaliba. A kis buzi pedig utánunk jött, az orrát törölgetve. Ahogy a szobába léptem komplett kis bíróság volt a szemem előtt. Miska bá a kanapén ült Zoltán bával. A két vénasszony meg fel alá járkált és sopánkodott.
-Még egy ilyet én még nem éltem. Munkát adunk. Segítünk. Erre rátámadsz a jövendő vejünkre?!
Fordult felém Julika asszony. Én meg sem szólaltam, csak bámultam a földet és mindenki velem ordított.
-Fiam. Felelj őszintén. Mi okod volt rá? Féltékeny vagy?
Erre az utolsó mondatra felkaptam a fejem és a főnököm szemébe néztem.
-Uram. Semmi okom nem lenne rá.
-Ezek szerint nem az unokám az miatt?
Nagyot sóhajtottam és gondoltam mentsük a menthetőt.
-Nem. Nekem nem kéne az ön unokája. A kisasszony nekem túl.. Túl vad. Nem tagadom, játszottam vele kicsit, de ennyi. Higyje el ha akarnék találnék magamnak nála különb lányt. Csak azért tettem mert az úr felhuzott a folyamatos kioktatással.
Ekkor vettem észre, hogy szinte mindenki mögém néz. Megfordultam és azt hittem össze esek. Anna állt az ajtóban és a könnye patakokban folyt, viszont egy hang sem jött ki a torkán.
Csak nézett és nem szólt. A szeme tele volt fájdalommal. Legszivesebben azonnal vissza vontam volna mindent, de akkor nagyobb lesz a baj mint most.
-Látod lányom. Nem kellesz te senkinek. Örülj, hogy valaki elvesz.
Ivott bele az italába az Miska bá. Anna megfordult és kiviharzott. Mama pedig szégyenkezve nézett rám.
-Ez nem az én unokám.
Ment el mellettem. Engem pedig már nem érdekelt milyen büntetésem lesz csak ezt hozzam rendbe.
Anna
A könnyeimtől alig láttam. Rettentően fájt. Azt mondta szeret. és én még hittem neki..Elhittem, hogy csak én kellek, hogy nem csak egy éjszaka lesz. Hát remélem most boldog. Mentse a bőrét nem érdekel. Ha ő így akkor én úgy. Hozzá megyek Tomihoz. Majd meg nézzük mit reagál, hogy elvesztette játékszerét.
