Anna
Elkészülve álltam a tükör előtt és hajamat igazítgattam. Mindjárt 6 óra így valószínűleg már mindenki meg érkezett.
-Kisasszony...
Fordult felém Adél. Kérdőn néztem vissza rá, így folytatta.
-A lovász fiú...
Éreztem, hogy az arcom megfeszül.
-Tudja mit hagyjuk. Nem fontos.
Ez furcsa volt,de inkább nem foglalkoztam vele. Nem akarom stresszelni magam vele. Még egyszer nem szeretnék sírni. Lassan lesétáltam a régi fa lépcsőn és kiléptem a kertbe ahol megcsapott az étel illata. Az asztalnál már mindenki helyet foglalt és valaki a megszokott helyemen terpeszkedett. Felvont szemöldökkel léptem oda majd egy kézmozdulattal jeleztem, hogy húzzon el, de nem reagált. Nagyapám felnézett a leveséből és az asztal másik vége felé bökött.
-A te helyed ott van Tomi mellett. Azzal újból belefeledkezett az ételbe. Jobbnak láttam inkább nem megszólalni mert olyat mondtam volna, hogy még az unokáim is bánhatnák. Leültem a fiú mellé aki azonnal beszélgetni kezdett velem. Tök jól elvoltunk mikor felnéztem és megláttam, hogy valaki néz minket fájdalmas arccal. Ekkor Tomi a vállamra tette a kezét, Roli szeme felizzott. Az álkapcsa meg feszült, elkapta a tekintetét és bement a házba. Ennek mi baja?
-Bocsáss meg egy perc és jövök.
Álltam fel az asztaltól. Ahogy beléptem az ajtón valaki elkapta a karom és a nappaliba húzott.
-Engedj el!
Emeltem fel a fejem. Mire ő még jobban rá szorított. A szeme égett a dühtől és a szomorúságtól.
-Ne csináld ezt velem...
Kezdte.
-Ne játszunk egymással. Én vártam rád, beszélni akartam veled,te meg annyit nem tudtál megüzenni, hogy fordulj fel!
-Hogy mi?
-Ne játszd meg magad. Ez rohadt szemét húzás volt.
Azzal ott hagyott. Én pedig próbáltam felfogni mégis mi van. Mit csináltam megint a tudtomon kívül? A kanapéra roskadtam és gondolkodni kezdtem. Adél! Ő kezdett el valamit vele kapcsolatban. Kisurrantam az ajtón és a cseléd szállásra mentem. Adélt a szekrényénél találtam. Megfogtam a haját és beletéptem.
-Mit is kezdtél el a lovász fiúval kapcsolatban?
-Ez fáj!
-VÁLASZOLJ!
Üvöltöttem.
-Megbízott, hogy adjam át az üzenetét,hogy még a vacsora előtt találkozni akar önnel.
-És véletlenül nem felejtetted el át adni???!!!
-Feleslegesnek tartottam kisasszony.
Hiszen maga férjhez megy.
-Tessék?
Zavarodtam össze egy perc alatt.
-Hallottam amint az ön nagyanyja és Vera asszony erről beszélnek.
(Vera asszony a Szathmáry család egyik feje, Tomi nagyanyja.)
-Az nem lehet. Ezt nem gondolhatják komolyan.
Vissza botorkáltam a vacsorához és leültem a helyemre,majd Tomi felé fordultam.
-Mit tudsz arról, hogy feleségül kell venned?
Tomi kezében megállt a villa és félve nézett rám.
-Öhm.. Mindent? Hidd el nekem jó páros lennénk. Jobb asszonyt nem találtak volna nekem soha.
Ekkor betelt a pohár és a pálinkáért nyúltam.
-Így is jó asszony lennék?!
Húztam meg az üveget.
-Vagy így.
Ismételtem meg a mozdulatot. Ekkor vettem észre, hogy mindenki minket néz.
-Azt gondolatátok nem jövök rá?!
Vetettem nagyapámék szemére a dolgot. Azzal ott hagytam őket és elindultam az istálló felé. Természetesen vittem magammal az üveget is.
