Anna
A szénán ülve merengtem az életemen és azon kaptam magam, hogy kiürült az üveg. Fasza. Akkor ennyi volt. Kéne még szerezni. Csak jelenleg nem tudom, hogy kéne felállni.
Roli
A haza út felénél jártam mikor megelégeltem és vissza fordultam. Megőrit ez a lány. Végig előttem lebegett az értetlen fej ahogy rám nézett. Lehet mégsem tudott semmiről? Talán Adél nem mondta el neki. Beszélnem kell vele, és most normálisan. A kapun beérve a zene felé vettem az irányt, de ahogy körül néztem sehol nem láttam. Leballagtam az istállóhoz és meg láttam a bálán ülve. Az arcát a kezébe temette. A haja kissé kócos volt, és egy pálinkás üveg pihent mellette.
-És meg jött minden bajom forrása.
Motyogta a tenyerébe. A hangjából ítélve az egész üveget ő itta ki. Letelepedtem mellé és át öleltem éreztem hogy remeg. Kibújtam az ingemből a vállára terítettem, majd átkaroltam.
-Tényleg nem tudtál semmiről?
-Nem.
Sóhajtotta.
-Nem értem miért nem adta át Adél. Pedig megígérte.
-Hm.... Itt lassan teljesen megszokott és természetes, hogy én nem tudok semmiről.
Meredt maga elé.
-Ezt hogy érted?
Értetlenkedtem.
-Férjhez akarnak adni...
Nézett fel rám könnyes szemekkel. Nekem pedig olyan érzésem lett mintha össze zúzták volna a belsőm.
-Az... Nem lehet... És mégis kihez?
-Tomihoz. A legszebb és legcsodálatosabb emberhez. Egy igazi úrhoz.
Parodizálta ki amitől én keserűen elnevettem magam. Jó darabig néma csendben ültünk egymás mellett.
-Azt hittem az a gyerek buzi.
-Ha ha.. Bár az lenne.
-Legalább olyan életed lehet mint eddig, vagy talán jobb. Ők is gazdagok ti is azok vagytok, mindent meg fog neked adni.
Törődtem bele.
-Ennyire nem érdekellek?
Nézett rám vissza.
-Tessék? Ez most hogy jön ide?
-Elég könnyen beletörődtél. Nem is vagy ideges...
-Csak az összes izmom görcsben van és szúr a mellkasom igazad van nem érdekelsz.
-Ha érdekellek miért fektetsz meg mást akárhol?
-Mert nekem ez kell. Minden lányt megkapok és két szép szó után szét teszik a lábuk. Hülye lennék nem kihasználni.
-Akkor nyugodtan élvezd még.
-Élvezném én, ha nem járnál folyamatosan a fejemben. Amióta először megláttalak akár kit látok hozzád hasonlítom.
-Szar ügy.
-Az.
-Egyébként miért érdekel ennyire ez? Mit számít? És miért én vagyok minden bajod forrása?
Álltam fel.
-Mert...
Sétált oda az egyik boxhoz.
-Baszd ki azért mert miattad nem akarok férjhez menni Tomihoz.
A szívem a torkomban dobogott mellé léptem.
-És ki lenne akihez akarnál?
Néztem le rá.
-Hozzád.
Nézett a szemembe. Ekkor nem bírtam tovább és megcsókoltam. Az egyik kezemmel a hajába túrtam a másikkal a derekát szorítottam. A kezét a két lapockámra szorította. És így voltunk ki tudja meddig.
